197449. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés valamely elegy egy vagy több összetevőjének kromatográfiás meghatározására

5 197449 6 nos töltéstípusú, nagy ultraibolya fényelnye­­lésű ion. Ennek megfelelően az elválasztó oszlop után elhelyezett ultraibolya fotométer egy állandó, viszonylag magas alapjelet mutat mindaddig, amig csak az eluens áramlik át rajta. Ha mintaion is érkezik az oszlopról, akkor az eluens által okozott jelszint lecsök­ken, mert a mintaion kiszorítja az eluensból a fényelnyeló ionok egy részét. A jelcsökke­nés a mintából származó ion mennyiségével arányos. Az ultraibolya detektálása inverz ion­­kromatográfia előnye, hogy nincs szükség szupresszor oszlopra, azonban számos hátrá­nyos tulajdonsága is van. így az optikai de­tektor bonyolult felépítésű és mechanikai be­hatásokra érzékeny, a választható eluensek száma viszonylag korlátozott és sokféle, pl. biológiai minta vizsgálatára kevéssé alkalmas a mintákban lévő ultraibolya elnyelő anyagok miatt. A találmány szerinti megoldással az in­verz kromatográfia alkalmazási lehetőségei kiszélesíthetek. A találmány azon a felismeré­sen alapul, hogy megfelelő elektroaktiv elu­­enst választva elektrokémiai detektorral is megvalósítható inverz kromatográfia. A találmány tehát egyrészt eljárás vala­mely elegy egy vagy több összetevőjének kromatográfiás meghatározására, amelynek során az elemzendő első elegyet adagolóké­szülékkel második elegybe juttatjuk, a máso­dik elegyet a bejuttatott első eleggyel együtt az összetevő részecskék szétválasztá­sára alkalmas kromatográfiás eszközön vagy eszközökön, majd detektoron vezetjük át, és a detektorral érzékeljük az átvezetett közeg legalább egy paraméterét. A találmány sze­rint olyan második elegyet alkalmazunk, amely elektrolitikusan oxidálható vagy redu­kálható összetevőt tartalmaz, és a detektorral a második elegy - és adott esetben az első elegy - elektrolitikusan oxidálható vagy re­dukálható összetevőinek koncentrációjában bekövetkező változásokat mérjük és/vagy re­gisztráljuk. A találmány szerinti eljárásnál az elem­zendő első elegy elektroinaktív részecskéjű összetevője a detektálásnál az eluens kon­centrációjában fellépő változások mérésével határozható meg. Az első elegyben esetlege­sen lévő elektroaktiv részecskéjű összetevők is meghatározhatók azonban az általuk oko­zott detektorjel változások mérésével. A találmány másrészt berendezés vala­mely elegy egy vagy több összetevőjének kromatográfiás meghatározására, amelynek az elemzendő első elegyet második elegybe be­juttató adagolókészüléke, ennek kimenetéhez csatlakoztatott legalább egy kromatográfiás eszköze, a kromatográfiás eszköz(ök) után elhelyezett detektora és a második elegyet az adagolókészüléken, a legalább egy kromatog­ráfiás eszközön és a detektoron áthajtó pum­pája, továbbá a detektorhoz villamosán csat­lakoztatott mérő és/vagy regisztráló készülé­ke van. A berendezésnek a találmány szerint az adagolókészülék bemenetéhez csatlakozta­tott, második elegyként elektrolitikusan oxi­dálható vagy redukálható összetevőjű oldatot tartalmazó tartálya és elektrolitikusan oxidál­ható vagy redukálható összetevők érzékelé­sére alkalmas elektrokémiai detektora van. A találmány szerinti eljárás és berende­zés az alábbi előnyökkel rendelkezik az is­mert inverz kromatográfiás megoldáshoz ké­pest: 1. Mivel az ultraibolya tartományban számottevően elnyelő eluensek választásának lehetősége korlátozott, a találmány szerinti eljárással és berendezéssel kibóvíthető az alkalmazható eluensek köre. Ez a bővítés s vezetőképesség detektálást alkalmazó ionkro­matográfiás rendszerekkel szemben is adott, hiszen az eluens vezetőképességével szemben a találmány szerinti eljárás semmilyen köve­telményt sem támaszt. 2. A találmány szerinti eljáráshoz és be­rendezéshez nem szükséges optikai mérőesz­köz (ultraibolya detektor), ami az ilyen be­rendezések összes hátrányának kiküszöbölé­sét jelenti, így például a munkaigényes, drá­ga elkészítés, érzékenység mechanikai rezgé­sekre, stb. Az elektrokémiai detektorok ma már annyira elterjedtek más kromatográfiás alkalmazásokra, hogy beszerzésük vagy elké­szítésük nem okoz gondot. A találmány sze­rint ugyanazt az elektrokémiai detektort használhatjuk az elektroaktiv és az elektro­inaktív részecskék mérésére is. 3. Az ultraibolya fényelnyelés mérésén alapuló inverz kromatográfiával szemben lé­nyegesen kevesebb zavaró hatással kell szá­molni reális minták vizsgálatánál. Ismeretes, hogy számos minta, így például a biológiai minták zöme, sok ultraibolya tartományban elnyelő anyagot tartalmaz, amelyek a kroma­­togramban zavaró csúcsokként jelenhetnek meg. Lényegesen kevesebb a reális minták­ban az elektroaktiv zavaró anyag, amint arra az elektrokémiai detektorokkal más téren szerzett számos tapasztalat is utal. 4. A találmány szerinti eljárásban és berendezésben olyan eluens is alkalmazható, amely az elektroaktiv anyagot csupán igen kis koncentrációban tartalmazza. Ez az ultra­ibolya mérésnél általában nem lehetséges a túl kis fényelnyelés miatt. Ennek a szem­pontnak az adja többek közt a jelentőségét, hogy viszonylag drága elektroaktiv anyagok is használhatók, továbbá az eluálás és a de­tektálás optimálása függetleníthető egymástól. A találmányt a továbbiakban rajzokon szemléltetett kiviteli példák alapján ismer­tetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti berende­zés egyszerűsített tömbvázla­ta, a 2., 3. és 4. ábra pedig a találmány sze­5 10 15 20 25 30 35 40 45 60 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom