197426. lajstromszámú szabadalom • Szilárd tüzelésű tüzelőberendezés, főleg háztartási kazán
5 197426 6 A 6 égésteret önmagában ismert kialakítású csöves 7 hőcserélő veszi körül, amelynek vizterét 8-al, függőleges füstvezetó járatait 9-el, előremenő fűtővizcsonkját 10-el, visszatérő fűtővizcsonkját pedig 11-el jelöltük. A kazán 12 füstcsonkja a jelen esetben közvetlenül 13 kéménybe van kötve, amely kellő szívóhatásával biztosítja az égéshez szükséges levegőáramlást és a füstgáz szabadba jutását. Természetesen, adott esetben a 12 füstcsonk Bzivóventillátorral is társítható. Az 1. és 2. ábrán látható, hogy a 4 forgórostély alatt 14 salaktér, a 7 hőcserélő alatt pedig 15 pernyetér helyezkedik el ismert módon a salak, illetve pernye leválasztására, illetve gyűjtésére. A 2. ábrán látható módon a salaklehúzási IV szektorban a 4 forgórostély felső felületével a jelen esetben kaparó lapként kialakított 16 lehúzószerkezet működik együtt. Ennek kaparólapja a 4 forgórostély 17 tengelyéhez képest kissé eltoltan, de lényegében a kazán hosszabb oldalfalaival párhuzamosan van elrendezve (2. ábra). Annak érdekében, hogy a 16 lehúzószerkezet például fémtárgy bekerülése esetén ne sérülhessen, a kaparólap az 1 házhoz 18 csuklón keresztül kapcsolódik, igy az szükség esetén a 18 csukló körül felbillenhet, majd saját súlyánál fogva visszabillenhet működő helyzetébe. A 16 lehúzószerkezet tehát a 4 forgórostély elfordulása közben a IV szektorban a 4 forgótárcsán lévő kiégett salakot a középponttól egyre távolabb kifelé kényszeríti, majd a 14 salaktérbe juttatja. A 4 forgórostély hajtása és ágyazása részletesebben a 2. és 3. ábrán látható. A tárcsaalakú 4 forgórostély 17 tengelye az ábrázolt esetben az 1 házhoz kétoldalt rögzített 19 alaplapon van forgathatóan ágyazva (3. ábra). A 19 alaplap ehhez 20 csappal van ellátva, amelynek felső kúpos ülékében 21 acélgolyó ül. A 21 acélgolyón van forgathatóan ágyazva a 4 forgórostély, mégpedig úgy, hogy a 21 acélgolyón a 17 tengely 22 zsákfuratának kúpos üléke támaszkodik. Továbbá a 4 forgórostélynak a felső részén hengeres 23 nyúlványa van, amelynek 24 csapja a hőcserélő falában van forgathatóan ágyazva. A forgórostély 5 áttöréseibe a jelen esetben menesztőegységként 25 fogaskerék kapcsolódik alulról, amely az 1 ház 26 csapágyházában forgathatóan ágyazott 27 tengelyen van rögzítve. A 27 tengely külső végéhez hajtásátadó 28 egység csatlakozik, amely a jelen esetben állítható hosszúságú 29 hajtórúdból és ezzel csuklósán összekapcsolt 30 illetve 31 excentertárcsából álló forgattyús mechanizmusból van kialakítva. A 31 excentertárcsa a 27 tengelyen van elrendezve, és önmagában ismert olyan szabadonfutó kapcsolóval van kombinálva, amely az óramutató járásával azonos irányban ad csak ét forgetónyomatékot a 27 tengelyre, ellentétes irányú forgatásnál szabadonfutóként működik. Ebből következik, hogy a jelen esetben a 4 forgórostély 25 fogaskerékkel történő forgatása szakaszos, ami tehát léptetésnek, azaz szakaszos menesztésnek tekinthető. Ez abból származik, hogy a 31 excentertárcsa lényegesen nagyobb excentrícitású, mint a hajtómotorból és hajtóműből álló 32 hajtás kimenő tengelyén rögzített 30 excentertárcsa. A léptetés mértéke állítható a jelen esetben a 29 hajtórúd hosszának változtatásával. Ezáltal a kazán jól alkalmazkodhat a különböző minőségű szilárd tüzelőanyagokhoz, azaz az optimálist megközelítő kiégetési idő mindenkor beállítható. A 32 hajtás a jelen esetben önmagában ismert módon villamos hajtómotorból és ezzel tengelykapcsolón keresztül összekapcsolt lassító hajtóműből áll. Természetesen, a jelen esetben alkalmazott léptető menesztés más ismert módon, például kilincsműves hajtás révén is megoldható. Sót, adott esetben a 4 forgórostély folyamatosan is forgatható. Ilyenkor célszerű lehet, ha a 32 hajtás kimenő tengelyének fordulatszáma szabályozható. Ez utóbbi esetben a hajtásátadó 28 egység például lánchajtással helyettesíthető. A 4 forgórostély 21 acélgolyóval történt axiális, valamint például műfém-persellyel megvalósított radiális ágyazása könnyű forgathatóságot biztosit a függőleges tengely körül. Az 1. ábrán látható módon a 14 salakteret a 15 pernyetértől 33 légterelőlemez választja el. A 14 salaktér 34 ajtaja szabályozható nyíláskeresztmetszetű 35 levegőbeömléssel van ellátva. A 2. és 3. ábra szerint a salaklehúzási IV szektorban a 4 forgórostély fölötti teret a jelen esetben vízszintes helyzetű 36 légterelőlemez fedi le. Ezzel az alulról beáramló levegőt a IV szektorból kétoldalt a szaggatott 37 és 38 nyilak irányába tereljük, azaz az utóégetési III szektorba, illetve az égetési II szektorba, amivel az égés hatékonysága tovább javul. A szilárd tüzelőanyag, jelen esetben szén adagolása a 3 tartályból a 4 forgórostély forgatásával automatikusan történik. Az égés a 3 tartály szénoszlopa alatt kezdődik, azaz a beadagolás! I szektorban (a 4 forgórostély forgásirányát a 2. ábrán 39 nyíl jelöli). Miután a 4 forgórostélyra adagolt 40 szénréteg (3. ábra) elhagyja a 3 tartály kiömlésének körzetét és a beadagolási I szektort, az égés az égetési II szektorban válik igazán intenzívvé. Itt a szabályzott mennyiségű levegő a 13 kémény szívóhatása révén keresztüláramlik a 4 forgórostély 5 áttörésein és a kékesfehéren izzó szénrétegen. A füst a 6 égéstérben először fölfelé áramlik, majd azt a 7 hőcserélő 9 járataiban először lefelé tereljük a 15 pernyetérbe. Itt leválik a füstgázok pernyetartalma és azok a 7 hőcserélő 9 járatain felfelé áramlanak, majd a 12 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
