197421. lajstromszámú szabadalom • Biztosító szelep folyadék áramlásának csővezetékben való megakadályozására

5 197121 6 dugattyút zárási helyzetében reteszeli. Fo­­lyadéknyomás visszatérése esetén a 2 rete­szelő szerkezet megakadályozza, hogy a 4 dugattyú a folyadéknyomás hatására nyitási helyzetbe kerülhessen. Újbóli áramlás biztosítása csak a 2 rete­szelő szerkezet kioldásával valósítható meg, miután a folyadéknyomás újból hátratolja a 4 dugattyút, s szabaddá válik a folyadék útja. A 3. ábra szerinti kivitelnél az egyenes átfolyású, vagy sarokszelep kialakítású, az 1 szelepházban elrendezett elzáró szerkezet fo­lyadékáram útját elzáró eleme az 5 membrán, amely 3 zárórugóhoz és az elzárást biztositó 2 reteszelő szerkezethez csatlakozik. Az 1 szelepházban elhelyezkedő 5 memb­ránt a folyadék nyomás nyitott helyzetben tartja és a folyadékáramlás útja szabad. A folyadéknyomás megszűnésekor a 3 zárórugó az 5 membránt a 10 szelepülékre zárja, a zárt helyzetben tartást a 2 reteszelő szerke­zet biztosítja. A folyadéknyomás újbóli meg­jelenésekor a folyadékáram útja mindaddig zárva marad, amig a 2 reteszelő szerkezetet külső beavatkozással nem oldjuk. A 2 rete­szelő szerkezet kioldása után a folyadéknyo­más az 5 membránt nyitott helyzetbe hozza és mindaddig nyitva tartja, amíg a folyadék­nyomás ismét meg nem szűnik. A 4. ábra szerinti kivitelnél az elzáró szerkezet kialakítása azonos a 3. ábrával kapcsolatban leírtakkal. Itt azonban a 2 re­teszelő szerkezet olyan kialakítású, ahol a 7 reteszelő csapja 8 záróhengerhez csatlakozik. A 4. ábra szerinti kiviteli változatot az 5. ábra alapján ismertetjük részletesebben. Az 5 membrán 16 rögzítő csavar segít­ségével 8 zéróhengerhez csatlakozik. A 11 szelepház fedélhez 15 biztosító gyűrű segítségével a 12 kioldó gomb elfor­­dithatóan van szerelve. A 8 záróhengert a 11 szelepház fedélbe helyezett 13 vezető alátét biztosítja elfordulás ellen. A 8 záróhenger hornyába csatlakozó 7 reteszelő csap a 12 kioldó gombba van illesztve. A 6 biztosító rugó előfeszített állapotban 11 szelepházhoz és 12 kioldógombhoz csatla­kozik. A folyadéknyomás megszűnésekor a 3 zárórugó a 8 záróhengerrel az 5 membránt a 10 szelepülékre zárja. Záráskor a 6 biztositó rugó a kioldó­gomb elfordításéval a 8 záróhenger horony­kiképzése segítségével reteszeli a zárt hely­zetet. A folyadéknyomás újbóli megjelenése­kor a folyadékáram útja mindaddig zárva marad, amig a 12 kioldógomb visszafordításá­val nem oldjuk a reteszelést. A 6. ábra szerinti kiviteli változatnál a biztosító szelep elzáró szerkezetének elzáró eleme 5 membránként van kialakítva és az 5 membránhoz 17 ütközörugóval előfeszített 18 ütköző csatlakozik és a 2 reteszelő szerke­zetnek 20 reteszelő szelepe és 21, 22 szeiep-4 ülékei vannak, továbbá az 5 membránhoz 19 felső szelepülék csatlakozik. Ezen kiviteli változatnál a zárást és re­teszelést az 5 membrán alsó és felső felüle­tén kialakult nyomások különbsége, valamint a 3 zárórugó és a 17 ütkőzőrugó hatása biz­tosítja. Ezeket a nyomáskülönbségeket a há­lózati nyomásváltozások (záráskor), illetve a 20 reteszelő szelep működtetése (nyitáskor) hozza létre. A folyadéknyomás csökkenésekor a 3 zárórugó az 5 membránt zárási irányba moz­dítja el. Ekkor a 19 felső szelepüléket nyitja az 5 membrán és a folyadéknyomás az 5 membrán felső felületén is megjelenik. így a 3 zárórugó az 5 membránt egészen addig tudja zárni, amíg a 17 ütközőrugóval előfe­szített 18 ütközőre fel nem fekszik. Ebben az állapotban az 5 membrán és az 1 szelepház üléke között még marad egy rés, ami a kisnyomású folyadék átfolyását bizto­sítja. Ha a folyadéknyomás ismét megnő, a szelep lezár mert a megnövekedett folyadék­nyomás az 5 membránt felülről nagyobb felü­leten éri, és az így kialakuló erőkülönbség már képes a 17 ütközőrugó összenyomására. Ha a szelepet ismét nyitni akarjuk, akkor a 20 reteszelő szelep benyomásával az 5 memb­rán feletti térben megszüntetjük a túlnyo­mást, mert a 20 reteszelő szelep zárja a 21 szelepüléket és a 22 szelepüléket pedig ki­nyitja. így az 5 membrán alsó felületére ható nyomás a 3 zárórugó ellenében felemeli az 5 membránt, amely felső helyzetében lezárja a 19 felső szelepüléket. Az 5 membrán így a 20 reteszelő szelep elengedése után sem tud le­zárni, mert az 5 membránt alulról sokkal na­gyobb felületen éri a viznyomás, tehát bizto­sítva van, hogy a folyadéknyomás újabb megszüntetésig, illetve megfelelő mértékű csökkenésig a szelep nyitva marad. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy egészen alacsony nyomás esetén is le­hetővé teszi a folyadék felhasználását a biz­tonsági funkció teljesítése mellett. A találmány előnyös hatása, hogy a ki­tűzött célt egyszerű szerkezeti megoldással biztosítja, a meglévő házi vízellátó rendsze­rekbe gyors és egyszerű a beépíthetősége, valamint üzemelése biztonságos, segédenergi­át nem igényel. A találmány szerinti biztosító szelep alkalmazása esetén a lakások hálózati vízzel történő elázása kiküszöbölhető, na­gyobb arányú alkalmazása esetén a városi vízellátó rendszerek vízhiány során fellépő levegósödése megelőzhető. Tapasztalat szerint vízhiányok a nyári időszakokban fordulnak elő gyakrabban. A vízelfolyásokból keletkező vízveszte­séget a tényleges ivóvízszolgáltatásra lehet fordítani a találmányunk segítségével, mellyel a nyári vízhiányok jelentősen csökkenthetőek lehetnek, s az ivóvíz előállítási költségeit je­lű 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom