197386. lajstromszámú szabadalom • Műanyag távtartó elem betonacélok szabványos betontakarásának biztosításához
3 197386 4 A találmány betonacélok betontakarásának a biztosítására szolgáló távtartó elemre vonatkozik. Vasbeton szerkezetben a betonacélokat betontakarással kell védeni. A betontakarás mértéke, azaz a betonacélok, például betonacélhálók és a vasbeton szerkezet külső felülete közötti távolság számos tényező függvénye, melyeket tervezéskor figyelembe vesznek. A tervezési előírás szerinti távolságokat pontosan be kell tartani, ugyanakkor e távolságok egy építményen belül többfélék, de még egy épületelem két oldalán is eltérőek lehetnek. A kellő betontakarás biztosításához korábban azt a módszert alkalmazták, hogy az elkészített vasszerelés, például betonacélháló és a zsaluzat közé hulladék betonacélból készített rövid alátéteket helyeztek be. Az ilyen alátétek nem tették lehetővé a szükséges pontosság betartását, könnyen elmozdulhattak, ezenkívül - mivel az alátétek a betonfelületen a környezet hatásainak ki voltak téve - a korrózió következtében a felületen rozsdafoltokat okoztak. A fenti hátrányok kiküszöbölésére újabban a betontakarás biztosításához az acélbetét és a zsaluzat között elhelyezett műanyag távtartókat alkalmaznak, amelyeket rendszerint kótőződróttal rögzítenek az acélbetéthez. Kialakításukat tekintve e távtartók lehetnek bakok vagy gyűrűk. A műanyag bakok lefelé szélesedő, alul sík, vagy síkot meghatározó talppal ellátott elemek, amelyek felső részükön a betonacél-szál befogadására alkalmas vályúval vagy horonnyal rendelkeznek, a bak magassága pedig a betontakarás kívánt magasságának felel meg. A bakok anyaga valamilyen kemény, merev műanyag. Bár ezek a műanyag bakok a talprészükön jól megállnak, tehát helyzetüket megtartják, és a betontakarás vastagságát kielégítő pontossággal határozzák meg; hátrányuk, hogy csak egyféle betonvastagsághoz alkalmazhatók, tehát a különféle vastagságú betontakarás biztosításához külön-külön, eltérő magassági méretű bakok alkalmazása szükséges. Ezenkívül a bak felső részén levő vályúból vagy horonyból a belé fektetett betonacél-szál - különösen, ha ennek átmérője nem pontosan illeszkedik a vályú, vagy horony méretéhez - oldalirányban könnyen elmozdulhat, kibillenhet. Ez utóbbi hátrány kiküszöbölésére készítettek olyan műanyag gyűrűket, amelyek külső palástja egy helyen réssel meg van szakítva és itt a gyűrű középpontja felé irányuló, sugárirányú vezetófelületek vannak kialakítva, amelyek egy, a gyűrű közepén elhelyezkedő, befogadóelemként szolgáló nyitott belső gyűrűbe vagy vályúba torkollnak. A gyűrű sugárirányú küllőkkel van merevítve, elfordulás ellen pedig a külső felületén bütykökkel, fogakkal vagy hasonlóval van ellátva. A betonacél rugalmas bepattintásához és megtartásához vagy a vezetőfelület és a belső gyűrű találkozásánál, ill. a belső gyűrűn belül kialakított peremek, hornyok, bordák vannak kialakítva, vagy pedig a vezetőfelületek nem csatlakoznak a belső gyűrű vagy vályú széléhez, hanem csak fölé nyúlnak, és attól kis távolságra végződnek. Ez utóbbi esetben a vezetőfelülettel lényegében párhuzamos, sugárirányú másodlagos küllők vagy vezetőfelülettel rendelkező más elemrészek is kialakíthatók, amelyek ugyancsak nincsenek a belső gyűrű széléhez kapcsolva, és amelyek a szomszédos küllőhöz a gyűrűn belül elhelyezkedő párhuzamos körívvel csatlakoznak. A betontakarás vastagságát ezeknél a gyűrűknél a belső gyűrű vagy vályú belső felülete és a gyűrű külső palástja közötti távolság határozza meg. Felhasználáskor a betonacél-szálat a résen át a vezetőfelületek között benyomják a belső gyűrűbe vagy vályúba, miközben a vezetófelületek egymástól az anyag rugalmasságánál fogva kismértékben eltávolodnak, majd amikor a betonacél—szál a belső gyűrűben vagy vályúban felütközik, ott a gyűrű rugalmas deformációja, valamint a bordák, peremek, ill. a vezetöfelületek és másodlagos küllők benyúló végei révén szorosan meg van tartva. E gyűrűk hátránya, hogy ugyanúgy, mint a bakok, csupán egyetlen betonvastagsághoz alkalmazhatók, továbbá a betonacél vastagságához is csak nagyon szűk mérethatárok között képesek alkalmazkodni. Minthogy a gyűrűknek a betonacélváz és a zsaluzat közötti pontos távtartás biztosításához kellő merevségű anyagból kell készülniük, a feszítés hatására könnyen eltörnek, ha a betonacél átmérője csak kismértékben is meghaladja a belső gyűrű, ill. vályú által meghatározott átmérőt. A fent felsorolt megoldások közös hátránya továbbá, hogy a betontakarás vastagsága a kész vasbeton elemen nem ellenőrizhető, minthogy a távtartó elemnek a betonfelületen megjelenő, látható részletéről nem ismerhető fel, hogy milyen méretű távtartó elemet ágyaztak be, A találmány célja, hogy lehetővé tegye egyetlen távtartó elemmel többféle betontakarás-vastagság biztosítását és többféle betonacél-átmérő befogadását. A találmány feladata, hogy a pontos távtartáshoz kielégítő merevségű, de megfelelő rugalmasságú anyagból olyan távtartó elemet szolgáltasson, amely a fenti cél elérését biztosítja. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy ha a távtartáshoz szükséges merev testeket rugalmasan deformálható összekötőelemiek) révén kapcsolunk össze, akkor több ilyen testből és a közöttük elhelyezett összekötőtag (ok) ból álló távtartó elemmel a kitűzött célt megvalósíthatjuk. A fenti felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan távtartó 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
