197378. lajstromszámú szabadalom • Előfeszített tartószerkezet, főleg keretszerkezet
5 197378 6 beavatkozások segítségével hajtják végre, és ezeknek köszönhetően az összerakott tartóban a részegységek kölcsönös egymásra hatása hozza létre a megkívánt feszítőerőt. Újszerű látásmódja és szerkezeti szellemessége ellenére az utóbb említett francia szabadalmi leírás szerinti megoldás nem bizonyult tökéletesnek, és nem is terjedt el. Fogyatékossága abban van, hogy a feszítést eredményező erőknek a szerkezetbe való bevitele rövid erőkar mentén történik, és ezért a kívánt feszitő erő létrehozásához igen nagy erőhatásokra van szükség. Az ismertetett megoldások mindegyikével rokon az acélszerkezetek építési gyakorlatában elterjedt módszer, amely szerint az öszszeszereléskor tapasztalt gyártási és/vagy szerelési pontatlanságokat azáltal szüntetik meg, hogy a csatlakozó tartóegységek közé a geometriai pontatlanságokat kiküszöbölő betételemeket iktatnak be. Ezek beiktatásának elmulasztásával olyan erőhatások jönnek létre, amelyek a tartó szándékolt erőjátékát számottevően befolyásolják, és szerelési un. . kényszerfeszültségeket ' hoznak létre. A szóban forgó elvet használja ki az az elgondolás, amely szerint az ilyen erőhatások mesterséges bevitelével a tervezők szándéka szerinti erőjáték módosítás hajtható végre. Ilyen módszer ismerhető meg a 193.415 lsz.-ú magyar szabadalmi leírásból. A találmány célja olyan tartószerkezet kifejlesztése, amely kihasználja az említett legkorszerűbb ismert megoldásokban rejlő kedvező lehetőségeket, egyidejűleg azonban elkerüli azok fogyatékosságait. A célkitűzéshez tartozik az is, hogy a tartószerkezeteket olyan egységekből és olyan szerelési technológiával lehessen összeépíteni, amely egyfelől anyag- és költségtakarékos épületvázat, valamint vele együtt gazdaságos alapozást tesz lehetővé, másfelől pedig a helyszíni építést teszi egyszerűvé és termelékennyé. A talámányi gondolat alapja az a felismerés, hogy az oszlopokból és gerendákból álló keret jellegű tartószerkezeteket akkor lehet a legkedvezőbben kialakítani, ha egyrészt az oszlopok és gerendák közé, másrészt az oszlopok és az alaptest közé iktatunk be az erőjátékot közvetlenül befolyásoló kapcsolati helyeket. Az ilyen erőjátékot befolyásoló intézkedés pl. az, hogy ha a tartóegységek találkozási helyein az összeillesztendő felületek meghatározott és tervezett nagyságú szöget zárnak be egymással, és ezeknek a találkozó részeknek az ugyancsak gondosan megválasztott darabszámú és helyzetű csavar segítségével való összefeszitése automatikusan beviszi a kívánt feszítőerőt a tartóelemek közé. Része a találmányi gondolatnak az is, hogy minden külön intézkedés helyett az ismert és jól bevált feszített csavaros kötésmódot használjuk ki a feszítőerő bevitelére, és azt ugyancsak egyszerű módon az illesz- 4 tés környezetének geometriai kialakításával kombinálva tesszük olyan hatékonnyá, hogy a kívánt - sőt adott esetben korrigálható mértékű és utánállitást is megengedő - feszítés valóban létre is jöjjön. Számottevő felismerés volt részünkről továbbá az is, hogy a feszítőerők kialakulásához szükséges erőjátékot sajátságos - az oszlopok és az alaptestek közé iktatott - sarukkal segíthetjük elő, és így a feszítőerő hosszú karon, tehát viszonylag kicsi erőhatással valósítható meg. Ezt az erőhatást a kerettartó beemelése során annak saját súlya képes kiváltani. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti előfeszített tartószerkezet, főleg keretszerkezet, - amely két vagy több elemet, általában oszlopot, gerendát és sarut tartalmaz, az oszlop és a gerenda egymással találkozó részei homloklemezzel vannak ellátva, és a homloklemezeiken átfűzött és megfeszített nagy szilárdságú feszített csavarok segítségével vannak egymáshoz erősítve - oly módon van kialakítva, hogy az elemek, pl. az oszlopok és gerendák csatlakozó illesztési síkjai összerakás után de még a kapcsolat csavarjainak megfeszítése előtt egymással szöget zárnak be, az oszlop alsó vége alulról homorú fészeklemezzel van kiegészítve, a saru a fészeklemezhez igazodó alakú, alulról homorú támlemezzel van ellátva, az oszlop pedig fenéklemeze segítségével a saru táralemezére van ráültetve. A találmány szerinti előfeszített tartószerkezet további ismérve lehet, hogy az oszlop fenéklemezének két széle vízszintes, az oszlop tengelyének közelében a keret síkjában nézve nyereg alakban kiemelkedik, a keret síkjára merőleges két vége pedig szárnylemezekkel van lezárva. A saru talplemezt, támlemezt, merevítő bordákat, sarucsapot, csavart és/vagy ülőlemezt tartalmaz. A talplemez feszitóékes csavarral alaptesthez van rögzítve, a talplemezre alulról homorú, közel 90°-ban meghajlított és merevítő bordákkal ellátott támlemez csatlakozik, a támlemez pedig az oszlop fészeklemezébe illeszkedik. A saru merevítő bordáin és a szárnylemezeken egymáshoz igazodó elhelyezésű nyílások vannak, a sarucsap pedig a nyílásokon van átvezetve. A talplemez és a fészeklemez szélei közé acél lamellákkal megerősített rugalmas, pl. neoprén saruelem van beiktatva. A talplemezben mélyedések vannak, a mélyedésekbe pedig a saruelemekből kiálló rugalmas csapnyúlványok hatolnak be. Egy másik lehetséges kiviteli alak szerint a fészekleraez és a talplemez között ideiglenes éklemezek vannak elhelyezve. Egy harmadik, ugyancsak lehetséges kiviteli alak értelmében a talplemezt és a támlemezt helyettesítő üllőlemez van az alaptesthez rögzítve. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
