197364. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keményoxid bevonat előállítására anódos oxidációval alumínium munkadarabokon és elrendezés az eljárás foganatosítására

5 197364 6 5. ábra az 1. ábrához hasonló vázlat, amely a cső belső palástjának anodizálá­­sát szemlélteti. Most az 1. és 2. ábrákra hivatkozunk, amely a találmány szerinti elrendezés első kiviteli alakját szemlélteti. Az anodizáláshoz szükséges elektrolit 1 tankban helyezkedik el. Az anodizálási folyamatot egy ettől elkülö­nített, zárt belső terű 2 tartályban végez­zük, amely forgásszimmetrikus belső elrende­zésű és az anodizálandó alakos 3 munkadarab tőmitetten beléhelyezhető. A rajzon látható, hogy a 3 munkadarab hosszúkás, tagolt, for­gásszimmetrikus alakzat és a 2 tartály belső terének hengeres szakaszét gyakorlatilag ki­tölti. A 2 tartály felső részén a kerület men­tén egyenletes eloszlásban több tangenciáli­­san elrendezett 4, 5 beömlő nyílás van elren­dezve, amelyek közül a 2. ábrán a 4 és 5 beömlő nyílásokat jelöltük. Ezekhez 6 és 7 beömlő csöveken és azokban elrendezett sze­lepeken keresztül 8 motorral hajtott 9 szi­vattyú kiömlési oldala csatlakozik. A 9 szi­vattyú beömlési oldala az 1 tank belső terébe nyúlik. A 2 tartály függőleges tengelyű, alja kúposán szűkül és 10 kiömlő vezetékhez csatlakozik, amely az 1 tankba vezet. A 10 kiömlő vezeték és az 1 tank közötti útba szükség esetén 11 hűtőberendezés, továbbá 12 szelep kapcsolható. Anodizáláskor a 3 munkadarabot anódként, a fémből készült 2 tartályt pedig katódként áramforráshoz kap­csoljuk. Ha a 2 tartály szigetelő anyagból készül, akkor belsejébe a 3 munkadarabot körülfogó villamos vezetőből kell a katód elektródot kialakítani. Nagyméretű csövek belső felületének anodizálása a 3-5. ábrákon vázolt elrendezés­sel végezhető. A belső felületén anodizálandó 15 cső két végéhez egy-egy 16, 17 zárólap tőmitetten csatlakozik, ezeket a 4. ábra met­szeti képén vázolt 18 csavarok fogják össze. A 15 cső belsejében azzal egytengelyű 19 elektród henger képezi a katódot, amelynek két végét a két 16, 17 zárólap rögzíti. A 19 elektród henger palástján a hossz és a ke­rület mentén egyenletes elosztásban 20 rés­hornyok vannak, amelyek a 4. ábrán vázoltak szerint a csőfalhoz húzott sugárral hegyes­­szöget zárnak be, a rajtuk keresztülömlő fo­lyadék ezért a nyíllal vázolt irányban áram­lik. Abból a célból, hogy a folyadék áramlá­sának a tengely körül forgó összetevője megfelelő nagyságú legyen, a 20 réshornyok előtt ferde 26 terelólapok vannak a csőfalra rögzítve. A 19 elektród henger belsejébe vele koncentrikus 21 bevezetőcső nyúlik be a 16 zárólapon kérészül és vége a 19 elektród henger közepéig ér. A 16 zárólapon 22, 23 beömlő csonk és 24 kiömlő csonk vezet ke­resztül. A 22 beömlő csonk a 21 bevezetőcső belsejéhez, a 23 beömlő csonk pedig a 21 be­­vezetőcső és a 19 elektród henger között ki- 4 alakuló közbenső térhez vezet. A 24 kiömlő csonk a munkadarabot képező 15 cső palást­jához közel nyúlik ki a 16 zárólap tengely­­irányú 25 furatából. Az 5. ábrán a 3. és 4. ábrán vázolt el­rendezés üzemi helyzetben látható, amikor tengelye mintegy 10-15 “-os szögben lejt, és a 16 zárólap a három csatlakozással képezi a 15 cső alsó végét. Az anodizáláshoz használt eszközök alapvetően azonosak az 1. ábrán bemutatottakkal, és a megfelelő elemeket azo­nos hivatkozási számok jelölik. A találmány szerinti elrendezéssel az anodizálást az alábbi módon végezzük. Mind­két bemutatott kiviteli változatnál arról gon­doskodunk, hogy az elektrolit a külső vagy belső forgásfelületet alkotó anód közelében nagy sebességgel örvényelve áramoljon a pa­lástfelülettel közel párhuzamosan, és tengely­­irányú sebessége ennél lényegesen kisebb legyen. Az örvénylő áramlást a folyadék nagysebességű tarigenciális bevezetése hozza létre. Az áramlási teret úgy alakítottuk ki, hogy a sebesség a teljes anódfelület mentén lényegében állandó. Az áramlási volumen olyan nagy, hogy az anód mentén az elektro­lit hőmérséklete csak alig néhány fokkal nö­vekszik. A folyamat szempontjából csak a fe­lület mentén mérhető sebesség nagyságának és az áramlás intenzitásának van kiemelt je­lentősége, amely megakadályozza a hőmérsék­let fokozott növekedését és gondoskodik az elektrolitba kerülő részecskék elvezetéséről, ezért a 3 munkadarabnak nem szükséges geometriai értelemben vett pontossággal for­gásszimmetrikusnak lennie. A második kiviteli alak esetében a mun­kadarab külső helyzete miatt az első kiviteli alaknál vázolt bevezetést gyakorlatilag nem lehet alkalmazni. A 21 bevezetőcső használata azt a célt szolgálja, hogy rajta keresztül nagysebességű elektrolit jut be a 19 elekt­ród henger második felébe, ezért az örvény­­lés itt is intenzív marad. A 23 beömlő cson­kon keresztül beáramló elektrolit a 19 elekt­rolit henger első felében létesít intenzív áramlást, és amikorra a tengely mentén ha­ladva energiája elfogyna, a 21 bevezetőcsö­­vön beáramló elektrolit veszi át szerepét. A keresztmetszetek és a nyomásviszonyok meg­felelő beállításéval egyenletes áramlási kép alakul ki. A 15 cső ferde elhelyezése az elektrolit visszafolyását segíti. 1. Példa Az 1. ábra szerinti elrendezésben a 3 I munkadarabot szabványos AlMg4 típusú ötvö­zött aluminium képezte, amelynek felülete 2,4 dm2, legnagyobb átmérője 112 mm, legki­sebb átmérője pedig 37 mm volt. Az elektro­litot 5%-os kénsav képezte, amely 12 g/1 alu-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom