197339. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kötésgyorsító és kötéserősítő adalékanyag előállítására és az azt tartalmazó poralakú bevonó készítmény
2 197339 3 A találmány tárgya eljárás bórsav-sót ás agyagásványt tartalmazó kótésgyorsitó ás kótéserósltó adalékanyag előállítására. Az eljárás során a két kiindulási komponenst porkeveró berendezésen homogénre kevertetjûk. A találmány kiterjed az előbbi eljárás szerint előállított adalékot tartalmazó poralakú bevonóanyagra, amely 2-10 tX 5:2 - 1:10 tómegarányú és SiOz tómegX-ban kifejezve vízmentes formában 35-70 tX Si-tartalmú bór és agyagásványkeverék, vagy 2-5 tX bórax és 2-5 tX előzőek szerinti Si-tartalmú agyagásvány mellett, 1-10 tX vlzoldható cellulózszármazékot, 65-95 tX pigmentet és/vagy töltőanyagot és adott esetben a 100 tX-hoz szükséges mennyiségben egyéb adalékanyagot, előnyösen nedvesitószerként nemionos felületaktív anyagot, konzerválószert, vizlágyitót és zsirtalanitót, illatanyagot és penészesedésgátlót tartalmaz. A hagyományos poralakú falfestékeknek számos hátrányos tulajdonsága ismert (Kovács: Lakk- és festék zsebkönyv, Műszaki Könyvkiadó, 1982. 304-307. oldal): A hagyományos poralakú falfestékek közül a mészhidrát alapúak elkészítése erősen lúgus kémhatásuk miatt csak nagy körültekintéssel végezhető el, maró voltuk az alkalmazásnál is fokozott óvatosságot igényel. A mészhidrát alapú bevonat tulajdonságai csak igen hosszú idő múlva, a teljes karbonátosodás befejezése után alakulnak ki. Az ilyen bevonat gyakorlatilag nem tisztítható, mechanikai ellenállóképessége gyenge, a festett felület könnyen porlik. A hagyományos poralakú készítmények másik nagy csoportjának, a növényi és/vagy állati enyv eredetű kötőanyagokat tartalmazó készítményeknek az előkészítése és felhasználása nagy szakértelmet és gyakorlatot kíván, mert a bevonat tulajdonságai nagymértékben függnek a festék elkészítésének módjától. Az enyves kötőanyagú festékek bevonati tulajdonságai gyengék, nem vizállóak, átfesthetóségük nehézkes. Az enyves kötőanyagok bomlékonyak, az alkalmazásukkal előállított falbevonat (Különösen nedves helyiségekben és hőhidak környékén) baktériumok, gombák táptalaja lehet, fennáll a penészedés veszélye. A fenti hátrányok kiküszöbölésére polimer diszperziókat tartalmazó készítményeket fejlesztettek ki. Ezeknek a korszerű és igen széles körben alkalmazott falfestékeknek számos előnyös tulajdonságuk mellett több, nem kiküszöbölhető hátrányuk is van. Ilyenek: — általában mintegy 50 tX vizet tartalmaznak, amelynek következtében többletkiadások jelentkeznek a szállításnál, a raktározásnál és a csomagolásnál, további gondot okoz a termék fagyveszélyessége; — megnövekszik a bevonattal ellátott felület páradiffúziós ellenállása és ennek következtében a páralecsapódás és a gombásodás veszélye; — bár maga a festék vizzel hígítható, az elcsöppent és megszáradt festékfoltok már csak agresszív, tűzveszélyes oldószerekkel távolíthatók el. A diszperziós falfestékek fejlesztése mellett a hagyományos (elsősorban a cellulózszármazékokat tartalmazó) poralakú bevonóanyagok fejlesztése is folyt. Az ezen a téren elért eredményeket a következő példákon mutatjuk be: A japán Kokai Tokyo Koho 79 31 444 (1979.03.08. CA 91, P 58810 y) leírás szerinti bevonóanyag a hagyományosnak tekinthető Ma-CM-cellulóz és pigment kombináció kenhetóségét agyagásvány hozzátételével javítja. Az alkalmazott rétegszilikát agyagásványok (bentonit, attapulgit, montmorillonit) egyúttal kedvező hatással van a porból készített vizes diszperzió stabilitására is. A 181 400 lajstromszámú csehszlovák szabadalmi leirá3 olyan poralakú, vízben diszpergálható falfestéket ismertet, amely 4,5-65,0 tX karboximetilcellulózt, 3,0-38,0 tX egyéb vlzoldható cellulózszármazékot, 0,1- -8,0 t% fungicid anyagot és 90-20 tX anorganikus vagy organikus pigmentet tartalmaz. A fungicid anyagok a következők: 8-oxikinolin és sói, szalicilanilid nátrium só, cinksztearát, nátrium borát illetve perborát, nátrium benzoát, p-szulfamid-benzoát nátrium só stb. A szervetlen pigmentek: mikronizált dolomit, agyagásvány (kanolin), bécsifehér stb., a szerves pigmentek szerves színezékkel festett sziliciumdioxid porok. Az ismert poralakú bevonóanyagok hátrányait kiküszöbölendő, munkánk során arra törekedtünk, hogy olyan — lehetőleg hazai nyersanyagok felhasználásával előállítható — belsőtéri bevonóanyagot fejlesszünk ki, amely kielégíti a környezetvédelmi elvárásokat és alkalmazása nem okoz munkavédelmi problémákat. Meglepő módon arra a nem várt eredményre jutottunk, hogy ha bórsavsót és agyagásványt együttesen alkalmazunk adalékanyagként, akkor az ilyen adalékanyag a filmképzőként vízoldható cellulózszármazékokat tartalmazó poralakú bevonóanyagok szuszpendálhatóságát, filmképzési és bevonati tulajdonságait szinergetikusan javitja és Így mód van a szükséges filmképző mennyiségének csökkentésére. Azt találtuk, hogy bórsavsónak (elsősorban alkáliborátnak, előnyösen boraxnak, dinátriura-tetraborátnak) és agyagásványnak (amelynek Si tartalma SiÚ2 tX-ban megadva vízmentes formában 35-70 tX, előnyösen kaolinnak) 5:2 - 1:10 tómegarányú keverékéből a komponensek intenzív érintkeztetésével (előnyösen porkeveró berendezésen történő homogenizálásával) olyan adalékanyagot kapunk, amelynek alkalmazása a poralakú beltéri bevonóanyagok tulajdonságait kedvezően befolyásolja, növeli a kötés gyorsaságát és erősíti a bevont felülethez való kötődést. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
