197339. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kötésgyorsító és kötéserősítő adalékanyag előállítására és az azt tartalmazó poralakú bevonó készítmény

2 197339 3 A találmány tárgya eljárás bórsav-sót ás agyagásványt tartalmazó kótésgyorsitó ás kótéserósltó adalékanyag előállítására. Az eljárás során a két kiindulási komponenst porkeveró berendezésen homogénre kevertet­­jûk. A találmány kiterjed az előbbi eljárás szerint előállított adalékot tartalmazó porala­kú bevonóanyagra, amely 2-10 tX 5:2 - 1:10 tómegarányú és SiOz tómegX-ban kifejezve vízmentes formában 35-70 tX Si-tartalmú bór és agyagásványkeverék, vagy 2-5 tX bórax és 2-5 tX előzőek szerinti Si-tartalmú agyag­ásvány mellett, 1-10 tX vlzoldható cellulóz­származékot, 65-95 tX pigmentet és/vagy töl­tőanyagot és adott esetben a 100 tX-hoz szükséges mennyiségben egyéb adalékanya­got, előnyösen nedvesitószerként nemionos felületaktív anyagot, konzerválószert, vizlá­­gyitót és zsirtalanitót, illatanyagot és pené­­szesedésgátlót tartalmaz. A hagyományos poralakú falfestékeknek számos hátrányos tulajdonsága ismert (Ko­vács: Lakk- és festék zsebkönyv, Műszaki Könyvkiadó, 1982. 304-307. oldal): A hagyományos poralakú falfestékek kö­zül a mészhidrát alapúak elkészítése erősen lúgus kémhatásuk miatt csak nagy körülte­kintéssel végezhető el, maró voltuk az alkal­mazásnál is fokozott óvatosságot igényel. A mészhidrát alapú bevonat tulajdonságai csak igen hosszú idő múlva, a teljes karbonátoso­­dás befejezése után alakulnak ki. Az ilyen bevonat gyakorlatilag nem tisztítható, mecha­nikai ellenállóképessége gyenge, a festett fe­lület könnyen porlik. A hagyományos poralakú készítmények másik nagy csoportjának, a növényi és/vagy állati enyv eredetű kötőanyagokat tartalmazó készítményeknek az előkészítése és felhasz­nálása nagy szakértelmet és gyakorlatot kí­ván, mert a bevonat tulajdonságai nagymér­tékben függnek a festék elkészítésének mód­jától. Az enyves kötőanyagú festékek bevo­nati tulajdonságai gyengék, nem vizállóak, átfesthetóségük nehézkes. Az enyves kötő­anyagok bomlékonyak, az alkalmazásukkal előállított falbevonat (Különösen nedves he­lyiségekben és hőhidak környékén) baktériu­mok, gombák táptalaja lehet, fennáll a pené­szedés veszélye. A fenti hátrányok kiküszöbölésére poli­mer diszperziókat tartalmazó készítményeket fejlesztettek ki. Ezeknek a korszerű és igen széles körben alkalmazott falfestékeknek szá­mos előnyös tulajdonságuk mellett több, nem kiküszöbölhető hátrányuk is van. Ilyenek: — általában mintegy 50 tX vizet tartalmaz­nak, amelynek következtében többletkiadások jelentkeznek a szállításnál, a raktározásnál és a csomagolásnál, további gondot okoz a termék fagyveszélyessége; — megnövekszik a bevonattal ellátott felület páradiffúziós ellenállása és ennek következ­tében a páralecsapódás és a gombásodás ve­szélye; — bár maga a festék vizzel hígítható, az el­­csöppent és megszáradt festékfoltok már csak agresszív, tűzveszélyes oldószerekkel távolíthatók el. A diszperziós falfestékek fejlesztése mellett a hagyományos (elsősorban a cellulóz­származékokat tartalmazó) poralakú bevonó­anyagok fejlesztése is folyt. Az ezen a téren elért eredményeket a következő példákon mutatjuk be: A japán Kokai Tokyo Koho 79 31 444 (1979.03.08. CA 91, P 58810 y) leírás szerinti bevonóanyag a hagyományosnak tekinthető Ma-CM-cellulóz és pigment kombináció kenhe­­tóségét agyagásvány hozzátételével javítja. Az alkalmazott rétegszilikát agyagásványok (bentonit, attapulgit, montmorillonit) egyúttal kedvező hatással van a porból készített vi­zes diszperzió stabilitására is. A 181 400 lajstromszámú csehszlovák szabadalmi leirá3 olyan poralakú, vízben diszpergálható falfestéket ismertet, amely 4,5-65,0 tX karboximetilcellulózt, 3,0-38,0 tX egyéb vlzoldható cellulózszármazékot, 0,1- -8,0 t% fungicid anyagot és 90-20 tX anorga­nikus vagy organikus pigmentet tartalmaz. A fungicid anyagok a következők: 8-oxikinolin és sói, szalicilanilid nátrium só, cinksztearát, nátrium borát illetve perborát, nátrium ben­­zoát, p-szulfamid-benzoát nátrium só stb. A szervetlen pigmentek: mikronizált dolomit, agyagásvány (kanolin), bécsifehér stb., a szerves pigmentek szerves színezékkel fes­tett sziliciumdioxid porok. Az ismert poralakú bevonóanyagok hát­rányait kiküszöbölendő, munkánk során arra törekedtünk, hogy olyan — lehetőleg hazai nyersanyagok felhasználásával előállítható — belsőtéri bevonóanyagot fejlesszünk ki, amely kielégíti a környezetvédelmi elváráso­kat és alkalmazása nem okoz munkavédelmi problémákat. Meglepő módon arra a nem várt ered­ményre jutottunk, hogy ha bórsavsót és agyagásványt együttesen alkalmazunk ada­lékanyagként, akkor az ilyen adalékanyag a filmképzőként vízoldható cellulózszármazéko­kat tartalmazó poralakú bevonóanyagok szuszpendálhatóságát, filmképzési és bevonati tulajdonságait szinergetikusan javitja és Így mód van a szükséges filmképző mennyiségé­nek csökkentésére. Azt találtuk, hogy bórsavsónak (elsősor­ban alkáliborátnak, előnyösen boraxnak, di­­nátriura-tetraborátnak) és agyagásványnak (amelynek Si tartalma SiÚ2 tX-ban megadva vízmentes formában 35-70 tX, előnyösen kao­linnak) 5:2 - 1:10 tómegarányú keverékéből a komponensek intenzív érintkeztetésével (elő­nyösen porkeveró berendezésen történő ho­­mogenizálásával) olyan adalékanyagot ka­punk, amelynek alkalmazása a poralakú bel­téri bevonóanyagok tulajdonságait kedvezően befolyásolja, növeli a kötés gyorsaságát és erősíti a bevont felülethez való kötődést. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom