197309. lajstromszámú szabadalom • Eljárás etiléndiamin-monoamid származékok és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

5 197309 6 ve bázisok tulajdonságainak figyelembevéte­lével, a szakember számára jól ismert szoká­sos módszerekkel állíthatjuk elő. Az (I) általános képletű vegyületek elő­nyös képviselői az R helyén (a), (f), (g) vagy (h) általános képletű csoportot tartal­mazó származékok. Különösen előnyös tulajdonságokkal ren­delkeznek azok az (1) általános képletű ve­gyületek, amelyekben R1, Rz, R3 és R4 közül legalább három hidrogénatomot és a negyedik hidrogénatomot, halogénatomot, amino-, hid­­roxil- vagy kis szénatomszámú alkoxicsopor­­tot jelent. Különösen előnyösek továbbá azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyekben R16 és R17 illetve R18 és R19 közül az egyik hidrogénatomot és a másik hidrogén- vagy halogénatomot jelent. Fentiekből következően az (I) általános képletű vegyületek különösen előnyös cso­portját képezik azok a származékok, ame­lyekben R jelentése (a), (f), (g) vagy (h) ál­talános képletű csoport, ahol R1, R2, R3 és R4 közül legalább három hidrogénatomot je­lent és a negyedik hidrogénatomot, halogén­atomot, amino-, hidroxil- vagy kis szénatom­számú alkoxicsoportot képvisel; R16 és R17 illetve R18 és R19 közül az egyik hidrogén­­atomot és a másik hidrogén- vagy halogén­atomot képvisel. Az (I) általános képletű vegyületek kü­lönösen előnyös képviselői az alábbi szárma­zékod: N-(2-amino-etil)-4-metoxi-piridin-2-karbox­amid; N-(2-amino-etil)-tiazo-2-karboxamid; N-(2-amino-etil)-4-bróm-piridin-2-karboxamid; N-(2-amino-etil)-4-klór-piridin-2-karboxamid; N-(2-amino-etil)-2-klór-tiazol-4-karboxamid; N- ( 2-amino-etil )- 5-metil- izoxazol- 3-karbox­­amid; N-(2-amino-etil)-6-bróm-piridin-2-karboxamid; N-(2-amino-etil)-6-klór-piridin-2-karboxamid; N-{2-amino-etil)-5-bróm-tiazol-4-karboxamid; N-(2-amino-etil)-3-amino-piridin-2-karbox­amid; N-(2-amino-etil)-piridin-2-karboxamid és N-(2-amino-etil)-5-klór-piridin-2-karboxamid. A találámányunk tárgyát képező eljárás szerint az (la) általános képletű vegyületeket és gyógyászatilag alkalmas savaddiciós sóikat oly módon állíthatjuk elő, hogy a) valamely (II) általános képletű karbon­savat (mely képletben R’ jelentése a fent megadott) vagy reakcióképes funk­cionális származékká etilén-diaminnal reagáltatjuk; vagy b) valamely (III) általános képletű vegyüle­tet (mely képletben R’ a fent megadott, R22 jelentése hidrogénatom és R23 je­lentése kilépőcsoport) ammóniával re­agáltatunk; vagy c) valamely (IV) általános képletű vegyü­letben (mely képletben R’ jelentése a fent megadott és R24 jelentése 1-8 szénatomos alkanoil- vagy (1-8 szénato­mos alkoxi)-karbonil-csoport az R24 cso­portot aminocsoporttá alakítjuk; majd kívánt esetben valamely, az a), b) vagy c) eljárással előállított (Ib) általános képletű vegyületben - a képletben R2”, R3” és R4” közül legalább kettő hidrogénatomot je­lent és a harmadik hidrogénatomot, halogén­atomot, nitro-, amino-, hidroxil-, kis szén­atomszámú alkoxi- vagy kis szánatomszámú alkilcsoportot vagy adott esetben halogén­atommal, kis szénatomszámú alkil- vagy kis szénatomszámú alkoxicsoporttal helyettesített fenil-oxi-csoportot képvisel és R1" jelentése fenil-metoxi-csoport - a fenil-metil-csoportot lehasitjuk; és kívánt esetben egy kapott (la) általános képletű vegyületet gyógyászatilag alkalmas savaddiciós sóvá alakítunk. A (II) általános képletű karbonsavak re­akcióképes funkcionális származékaiként pl. savhalogenidek (pl. savkloridok), szimmetri­kus vagy vegyes anhidridek, észterek (pl. metil-, p-nitro-fenil- vagy N-hidroxi-szukci­­nimid-észterek), azidok és amidok (pl. iraida­­zolidok vagy szukcinimidek) jöhetnek tekin­tetbe. A találmányunk tárgyát képező a) eljá­rás szerint valamely (II) általános képletű karbonsavat vagy reakcióképes funkcionális származékát etilén-diaminnal reagáltatjuk. Az eljárást önmagukban ismert módszerekkel hajthatjuk végre. Így pl. egy (II) általános képletű karbonsavat kondenzálószer jelenlé­tében inert oldószerben reagáltathatunk eti­lén-diaminnal. Amennyiben kondenzálószer­ként egy karbodiímidet (pl. diciklohexil-kar­­bodiimidet) alkalmazunk, reakcióközegként célszerűen alkánkarbonsav-észtereket (pl. etil-acetátot), étereket (pl. te trahidrof uránt vagy dioxánt), klórozott szénhidrogéneket (pl. metilén-kloridot vagy kloroformot), aro­más szénhidrogéneket (pl. benzolot, toluolt vagy xilolt), acetonitrilt vagy dimetil-forma­­midot alkalmazhatunk és kb. -20 °C és szo­bahőmérséklet közötti hőmérsékleten dolgoz­hatunk. Előnyösen 0 °C körüli hőmérsékleten végezhetjük el a reakciót. Amennyiben kon­denzálószerként foszfor-trikloridot alkalma­zunk, előnyösen oldószeres (pl. piridines) közegben, kb. 0 °C és a reakcióelegy forrás­pontja közötti hőmérsékleten dolgozhatunk. Az a) eljárás másik változata szerint etilén­­-diamint a (II) általános képletű karbonsav fentiekben tárgyalt reakcióképes funkcionális származékával reagáltatunk. így pl. egy (II) általános képletű karbonsav halogenidjét (pl. kloridját) 0 °C körüli hőmérsékleten, inert szerves oldószerben (pl. dietil-éterben) re­­agáltathatjuk etilén-diaminnal. A találmányunk szerinti b) eljárás során (III) általános képletű vegyületként pl. N-(2- -halogén-etil)-karboxanúdokat [mint pl. N-(2- -klór-etil)-karboxamidokat], N-(2-metil-szul-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom