197302. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 16-fenoxi-prosztatién-karbonsav származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

9 197302 10 arra, hogy a szilil-észterre nincs szüksé­günk, in situ hidrolizáljuk, anélkül, hogy el­különítenénk, viz hozzáadásával, és a szabad karbonsav alakjában különítjük el a (XIX) általános képletü szilil-étert. Á kapott (XIX) általános képletü szabad karbonsavat ezután a (IX) általános képletü aldehiddé alakítjuk. Ez bármilyen alkalmas módszerrel történhet, amelyek közül négyet ismertetünk, hogy példákat mutassunk be az előnyös módszerekre. Az egyik lehetőség az, hogy a (XIX) ál­talános képletü karbonsavat észterezzük, a képződő (XX) általános képletü észtert redu­káljuk, a kapott (X) általános képletü alko­holt pedig oxidáljuk a (IX) általános képletü aldehiddé. Egy másik lehetőség szerint a (XIX) általános képletü szabad karbonsavat a (X) általános képletü alkohollá redukáljuk, majd azt a (IX) általános képletü aldehiddé oxidáljuk. Egy harmadik alternativa az, hogy a (XIX) általános képletü szabad karbonsavat észterezzük, majd a kapott (XX) általános képletü észtert közvetlenül a (IX) általános képletü aldehiddé redukáljuk. A negyedik al­ternatíva szerint a (XIX) általános képletü szabad karbonsavat először savhalogeniddé (acil-kloriddá) alakítjuk, majd pedig Rosen­­mund-reakcióval állítjuk elő belőle az aldehi­det. Az első alternetívánál az első lépés a (XIX) általános képletü szabad karbonsav észterezése a szokásos észterező módszerek­kel, .jpéldául alkiljodid vagy diazoalkán alkal­mazásával. Az alkil és alkán kifejezések defi­níciója megegyezik a kisszénatomszámú alkil­­csoportéval. Ha a reagens valamely alkiljodid, elő­nyösen metiljodid, a reakciót aprotikus oldó­szerben vitelezzük ki, például dimetilforma­­midban vagy dimetilacetamidban, amely egy gyenge bázist, például nátrium-hidrogénkar­­bonátot tartalmaz. Az alkiljodidot nagy feles­legben, így 7-10 mólekvivalens mennyiségben alkalmazzuk, és megfelelően nagy mennyiség­ben használjuk a bázist. A reakciót előnyö­sen közömbös atmoszférában, például nitro­gén atmoszférában vitelezzük ki, kissé emelt hőmérsékleten, ügyelve azonban arra, hogy ne lépjük túl az alkiljodid forráspontját. Ha az alkalmazott reagens metiljodid, a reagálta­­tást előnyösen 40-45 °C-on végezzük. A re­akció lejátszódásához rendszerint hosszabb idő, általában 16-24 óra szükséges. A reakció befejeződését vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálattal ellenőrizhetjük. Ha a fenti reak­cióidő alatt nem válik teljessé a reakció, to­vábbi ekvimoláris mennyiségű alkiljodidot és megfelelő mennyiségű bázist adunk a reak­­cióelegyhez, és a reagáltatást a leirt módon folytatjuk. Ezt az eljárást addig ismételjük meg, amíg a reakció be nem fejeződik. Diazoalkán, előnyösen diazometán alkal­mazása esetén a diazometán előállításánál és szabad karbonsavval történő reagáltatásánál szokásos módszereket használjuk. Lásd F. Arndt, Org. Syn. Coll., Vol. II, 165 (1943) és H. von Pechmann, Chem. Ber., 27, 1888 (1894) és 28, 855 (1895). Az első alternativa másödik lépésében a kapott (XX) általános képletü karbonsavész­tert fémhidriddel, igy diizobutil-aluminium­­-hidriddel, litium-aluminium-hidriddel stb. redukáljuk a (X) általános képletü alkohollá. A redukciót olyan oldószerben végezzük, amely összeférhető a kiválasztott redukáló­szerrel, előnyösen közömbös atmoszférában és 50 °C alatti hőmérsékleten, körülbelül leg­feljebb 4 órán át. Ha a redukálószer diizobutil-aluminium­­-hidrid, akkor a redukciót toluolban, benzol­ban vagy hasonló, apoláros oldószerben vite­lezzük ki. A diizobutil-aluminium-hidrid és toluol elegyét a (XX) általános képletü kar­bonsavészter hűtött oldatához adjuk, majd hagyjuk, hogy a reakcióelegy szobahőmér­sékletre melegedjen fel. A reakció rendsze­rint 30-45 perc alatt befejeződik. A redukció kivitelezésére 2,5 mólekvivalens mennyiségű diizobutil-aluminium-hidridet használunk. A redukció lefolyását vékonyréteg-kromatográ­fiás vizsgálattal ellenőrizhetjük, és ha nem ment végbe teljesen, további hidridet ada­golhatunk, és a reakcióelegy keverését to­vábbi mintegy 30 percig folytathatjuk. A re­­agálatlan hidridet víz és alkálifémsó, például nátriumfluorid vagy nátriumszulfát hozzáadá­sával bontjuk el. A (XX) általános képletü karbonsavész­tert úgy is redukálhatjuk, hogy lítium-alumi­­nium-hidridet alkalmazunk poláros oldószer­ben, igy etiléterben, tetrahidrofuránban stb. A litium-aluminium-hidridet hasonló arányban vesszük és ugyanolyan reakciókörülményeket választunk, mint a diizobutil-alumínium-hid­­ridnél. A (X) általános képletü alkoholt enyhe oxidálószer segítségével oxidáljuk a (IX) ál­talános képletü aldehiddé. Számos enyhe oxi­dálószer közül választhatunk, előnyösen azonban króm(VI)-trioxidot, piridinium-dikro­­mátot, piridinium-klór-kromátot stb. haszná­lunk. Különösen előnyös oxidálószer a króm­­(Vl)-trioxid, piridin, hexametil-foszforsav-tri­­amid, 3,5-dimetil-pirazol stb., célszerűen pi­ridin jelenlétében, vagy a piridinium-klór­­-kromát nátriumacetát és szerves oldószer, például diklórmetán, diklóretán stb., előnyö­sen diklórmetán vagy az említett oldószerek elegyei jelenlétében. A redukciót -10 és 30 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 15- -25 °C-on végezzük, 30 perc és 2 óra közötti ideig, előnyösen 15-45 percig. A redukciót célszerűen vízmentes körülmények között, közömbös atmoszférában, például nitrogén alatt vitelezzük ki. A második alternatíva értelmében a (XIX) általános képletü karbonsavat közvetle­nül redukáljuk a (X) általános képletü alko­hollá, majd ez utóbbit a (IX) általános képle-5 •10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom