197279. lajstromszámú szabadalom • Komplex szennyvíztisztító kisberendezés

2 197279 3 A találmány komplex szennyvíztisztító kisberendezésre vonatkozik. A nem csatornázott területeken a gya­korlat szerint a keletkező lakossági, közületi szennyvizek tisztítására és elhelyezésére 25 m3/d szennyvízterhelésig a következő megoldásokat alkalmazzák: egyszerű oldóaknás vagy oldómedencés technológia, szikkasztó aknával vagy szikkasztó alagcsőhálózattal;- . bővített oldóakna vagy oldómedence, ho­mokszűrő árokkal vagy mezővel, a tisz­tított szennyvíz élővízbe bocsátásával; teljesoxidációs szennyvíztisztító kisbe­rendezések, fertőtlenitési lehetőséggel, a tisztított szennyvíz élővízbe bocsátásá­val; ritkábban egyéb szennyvíztisztítás (szennyvíztisztító tavak stb). A jelen találmány tárgyából kiindulva a továbbiakban oldóaknás vagy oldómedencés megoldásokat ismertetjük. Az építésügyi előírások szerint az egy­szerű oldóaknás vagy oldómedencés megoldás 25 m3/d kapacitásig terjed. 1-6 m3/d között szikkasztó aknát, 10-25 m3/d terhelés között pedig oldómedencét alkalmaznak. Szennyvíza­dagoló akna és szifon 10 m3/d-töl indokolt. E műtárgyakban a mechanikai és anae­rob csökkentett biológiai tisztítási folyamatok egyidőben mennek végbe. A szennyvíz ülepíthető szennyeződése a fenékre süllyed, a víznél kisebb sűrűségű anyag pedig a víz felszínére emelkedik és úszó réteget képez. A leülepedett szerves anyagok anaerob úton lebomlanak és oldható állapotba kerülnek. Az oldóaknából távozó szennyvíz szikkasztható, illetve további ter­mészetes biológiai tisztítása után (szüröárok, szűrőmezó, élő vízfolyásba is vezethető. Az iszapot az első kamrából általában 1- -2 évenként, a második kamrából pedig rit­kábban szükséges kiemelni. Ezt úgy célszerű elvégezni, hogy a kamrák alján mindig 15- -20 cm iszap maradjon. A technológia létesítményei közé tartozik az oldóakna vagy oldómedence, a szikkasztó akna, az osztó- és adagolóakna és a szik­kasztó alagcsó hálózat. 6 m3/d felett adagoló akna (szifon, billenővályú, szivattyú stb.) szükséges az alagcsőhálózat szakaszos feltöl­tése érdekében. A szikkasztó alsó síkja és a talajvíz szintje között legalább 1.0 m távolság szük­séges. A szikkasztó létesítmény kétféle: különálló szikkasztó akna 2 m3/d szennyvízterhelésig, amely alatt fordí­tott csonkakúp alakú szivárogtató test helyezkedik el; egyenes szakaszokból álló szivárgó alagcsó hálózat, melynél a szikkasztási együttható: min/cm és a kavicságy szé­lessége: 0.6 vagy 0.9 m, s ennek függ­vényében 25-43 m hosszú alagcsó szük­séges 1 m3/d szennyvíz elszikkasztásá­hoz. Tárgyköri ismert irodalmi közlemény szerint [ÉTK kiadvány (1981)] az alábbi vál­tozatok vannak az egyszerű oldómedencés tiszti tástechnológiára: egyszerű oldómedence + szikkasztó ak­na, egyszerű oldómedence + szikkasztó alagcsó hálózat, egyszerű oldóakna + szikkasztó akna. További irodalmi közlemények [ .Szenny­víztisztító kisberendezések típusszerkezet­­terv gyűjteménye' I. kötete (1984)] a vasbe­ton egyszerű oldómedence (1-3 m3/d) és egyszerű oldóakna (1-2 m3/d) részletes meg­oldását tartalmazzák. A szennyvíz tartózko­dási ideje 3 nap, a kamrák aránya: 2/3-1/3. Az érkező szennyvíz BOIs koncentrációja 0.15-0.30 kg/m3, lebegőanyag tartalma pedig 0.3-0.4 kg/m3 lehet. A várható tisztítási ha­tásfok BOIs-ben kifejezve 50-60%, lebegó­­anyagban pedig 85-90%. Az ismert megoldások paraméterei között az eltérések a következők: legkisebb egység 0.6 és 1.0 m3/d kapa­citású, az adagoló akna 6.0 és 10.0 m3/d-től kezdve indokolt. Ugyancsak a szakirodalomból ismerhető meg a [.L’assainissement inviduel' (további­akban LI) ] házi szennyvízkezelési technoló­gia, 1980. évi tanulmány francia, USA és ka­nadai megoldásokat ismertet a nem csatorná­zott területeken keletkező házi szennyvizek kezelésére és elhelyezésére. Célként jelöli meg a tisztított szennyviz talajfelszínhez mi­nél közelebbi elhelyezését az intenzivebb pá­rolgás, a növényi párologtatás (evapotransz­­spiráció) kihasználásával. Követelmény, hogy a létesítmények fo­lyamatosan vezessék el a szennyvizet, ne le­gyen szaghatás. Az oldómedencés tisztítástechnológiát Jean Francois Murras de Vesoul alkalmazta először 1871-ben, Franciaországban. Az oldómedence kamráinak aránya szin­tén 2/3-1/3. A szennyvíz bevezetése, átveze­tése az első kamrából a másodikba, továbbá elvezetése a szikkasztóba a fentiekben is­mertetett megoldásokhoz hasonló. Az oldóme­dence négyszögletes, hagyományos (beton, vasbeton) anyagból készül. A kamrák iszapját 2-3 évente ajánlja el­távolítani. A kamra alján célszerűnek tartja az iszapot visszahagyni (10-20%). A hazai gyakorlattól eltérő egyes megol­dásoknál a kolloidfogó alkalmazása. Ez egy különálló akna, amelybe 30 cm vastag, 50- -80 mm átmérőjű kavicsra felülről jut az ol­dómedencéből érkező tisztított szennyvíz. A szűrt víz alul távozik, majd a szikkasztóba jut. Ezáltal a szikkasztó élettartama hossza­­bodik. A LI a talajba jutatott tisztított szeny­­vizzel kapcsolatos folyamatot a következők szerint rögzíti: evapotranszspiráció; párolgás; 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom