197262. lajstromszámú szabadalom • Háromtengelyű forgókeret vasúti járművekhez
9 197262 10 meghatározni. Ugyancsak ennek függvényében kell méretezni az 54, 56 és 58 forgástengelyek közötti távközöket. Az ehhez hasonló közlószerkezetek kinematikáját ismerő szakember számára nem okoz nehézséget az egyes elemek közötti méretarányok meghatározása. A találmány témakörében jártas szakember számára belátható, hogy egy iveit pályaszakaszon haladó 10. forgókeret egy húrt képez. Mivel az első, második és harmadik 14, 18 és 16 kerékpárnak a vágányon kell maradni, ezért a középső harmadik 16 kerékpárnak el kell mozdulnia a 12 vázhoz képest, mégpedig a pályaív görbületének középpontjától kifelé, annak érdekében, hogy a 16 kerékpár rajtamaradjon a vágányon. Annak az oldalirányú elmozdulásnak a mértéke, amelyet a 16 kerékpárnak kell végeznie annak érdekében, hogy a vágányon maradjon, egy meghatározott pályagörbület esetén, attól függ, hogy mekkora a 12 váz hosszúsága, amely meghatározza a 14 és 18 kerékpárok közötti tengelytávolságot. Minél nagyobb ez a tengelytávolság a 14 és 18 kerékpárok között, annál nagyobb mértékű oldalirányú elmozdulást kell végeznie megadott pályagörbület esetében a 16 kerékpárnak. Mivel a 12 váz lényegében véve húrhelyzetet vesz fel, görbült pályaszakasz esetében, ezért a 16 kerékpár radiális helyzetben lesz, ha merőleges a húrhoz viszonyítva. Ennek az a feltétele, hogy a 12 váz által képviselt húrt két egyenlő szakaszra ossza, így tehát, mivel a 16 kerékpár egyenlő távolságnyira van mind a 14, mind a 18 kerékpároktól, és merőleges helyzetű a 12 vázhoz viszonyítva, így a 16 kerékpár radiális irányú lesz. Elméletileg lehetséges a 16 kerékpárnak a fenti leírástól eltérően való elhelyezése is. Azonban ha a 16 kerékpár a fentitől eltérő helyzetben van, ezért saját magának is el kell fordulnia egy lényegében véve függőleges irányú forgástengely mentén a 12 vázhoz képest annak érdekében, hogy radiális helyzetet vehessen fel. A 2. ábra a találmány szerinti 10 forgókeret másik kiviteli alakját mutatja. A két ábra azonos részei egyező hivatkozási jellel vannak jelölve. A 2. ábrán bemutatott szerkezet helyettesíti az 1. ábra szerinti szerkezet 70 és 72 vezetótokjait, 76 és 76B szógemelóit, a 74 és 74B kormányrudakat egy parallelogramma alakú 90 konzol segítségével. A 90 konzol a 16 kerékpár 32 tengelyéhez van erősítve, és igy mikor a 10 forgókeret ívelt pályaszakaszon marad, akkor együtt mozog a 12 vázhoz képest az oldalirányban elmozduló 16 kerékpárral együtt. A 90 konzol lényegében véve függőleges irányú 58 és 58B forgástengelyek körül viszonylagosan elfordíthatóan csatlakozik az 52 és 52B kormánykarokhoz. Amint az jól követhető a rajz alapján, a 90 konzol a 12 vázhoz képesti elmozdulása az 52 kormánykar óramutató járásával ellentétes irányú elfordulását és az 52B kormánykar óramutató járásával megegyező elfordulását okozza a 12 vázhoz képest, ami által a 14 és 18 kerékpárok Í3 viszonylagosan elfordulnak a 12 vázhoz képest. Az 1. és 2. ábrákon bemutatott közlőszerkezetek kinematikai kapcsolatot hoznak létre a középső 16 kerékpár és a külső 14 és 18 kerékpárok között. Minden esetben a középső 16 kerékpár oldalirányú elmozdulása határozza meg a külső 14, illetve 18 kerékpárok elmozdulásét. Jól megfigyelhető, hogy a rendszer stabil, mivel akár a 14, akár a 18 kerékpár belengésével járó erőket - mivel csupán ez a 14 és 18 kerékpár képes a belengésre - korlátozza a 16 kerékpárral való kapcsolat. Ez ellenőrizhető az 1. ábra 14 kerékpárjának megszemlélése révén. Ha a 14 kerékpár egyenes pályaszakaszon való haladás közben el akar térni a párhuzamos helyzettől, akkor az csak oly módon történhet, ha elfordul az 52 kormánykar. Ahhoz, hogy az 52 kormánykar elfordulhasson, a 16 kerékpárnak oldalirányban el kell fordulnia a 12 vázhoz képest. Mivel a 16 kerékpár körülbelül egyharmadát hordozza a 10 forgókeret által hordozott terhelésnek, és a vágányhoz képesti helyzetét a 34 és 36 kerekek kúpos kialakítása határozza meg, ezért jelentős nagyságú erők akadályozzák a 16 kerékpár bármiféle elmozdulását. Ez a jelentős erő meghaladja a 14 kerékpár mozgásának stabilizálásához szükséges erőt. Hasonló gondolatmenettel belátható, hogy a 18 kerékpárt ugyancsak a 16 kerékpár helyzete stabilizálja, A fent ismertetett két kiviteli alak két különböző mechanikád közlószerkezetet ismertet. Belátható, hogy ezek más kinematikai közlószerkezettel is helyettesíthetők azonos eredmény elérése mellett. Különösen nyilvánvaló, hogy az 52 és 52B kormánykarok ábrázolt kialakítása nem tartozik a találmány lényegéhez. Az egyes 14, 16 és 18 kerékpárok és i 12 váz közötti viszonylagos elmozdulás különböző csúszó és nyílási alakváltozást szenvedő elemekkel is megvalósítható. Egy ilyen elrendezés nagyobb kormányzóerőt követelhet meg a szerkezettől a bemutatott kiviteli alakok esetében. Azonban a találmány értelmében a bemutatottól eltérő megoldások is kialakíthatók. Az ezen a szakterületen jártas szakember minden nehézség nélkül képes az 1. és 2. ábrán vázlatosan bemutatott szerkezet megtervezésére. Az 1. ábrán bemutatott típusú csapágyazások és kormánykar kialakítását részletesen ismerteti az 1.083.886 számú kanadai szabadalom leírása, amelyre már korábban is hivatkoztunk. Az ebben a megoldásban bemutatott szerkezet esetében csapágyakat alkalmaznak az 1. ábrán jelzett függőleges forgástengelyek megvalósítására. Az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
