197262. lajstromszámú szabadalom • Háromtengelyű forgókeret vasúti járművekhez

9 197262 10 meghatározni. Ugyancsak ennek függvényé­ben kell méretezni az 54, 56 és 58 forgásten­gelyek közötti távközöket. Az ehhez hasonló közlószerkezetek kinematikáját ismerő szak­ember számára nem okoz nehézséget az egyes elemek közötti méretarányok meghatá­rozása. A találmány témakörében jártas szakem­ber számára belátható, hogy egy iveit pálya­­szakaszon haladó 10. forgókeret egy húrt ké­pez. Mivel az első, második és harmadik 14, 18 és 16 kerékpárnak a vágányon kell ma­radni, ezért a középső harmadik 16 kerék­párnak el kell mozdulnia a 12 vázhoz képest, mégpedig a pályaív görbületének középpont­jától kifelé, annak érdekében, hogy a 16 ke­rékpár rajtamaradjon a vágányon. Annak az oldalirányú elmozdulásnak a mértéke, amelyet a 16 kerékpárnak kell végeznie annak érde­kében, hogy a vágányon maradjon, egy meg­határozott pályagörbület esetén, attól függ, hogy mekkora a 12 váz hosszúsága, amely meghatározza a 14 és 18 kerékpárok közötti tengelytávolságot. Minél nagyobb ez a ten­gelytávolság a 14 és 18 kerékpárok között, annál nagyobb mértékű oldalirányú elmozdu­lást kell végeznie megadott pályagörbület esetében a 16 kerékpárnak. Mivel a 12 váz lényegében véve húr­helyzetet vesz fel, görbült pályaszakasz ese­tében, ezért a 16 kerékpár radiális helyzet­ben lesz, ha merőleges a húrhoz viszonyítva. Ennek az a feltétele, hogy a 12 váz által képviselt húrt két egyenlő szakaszra ossza, így tehát, mivel a 16 kerékpár egyenlő tá­volságnyira van mind a 14, mind a 18 kerék­pároktól, és merőleges helyzetű a 12 vázhoz viszonyítva, így a 16 kerékpár radiális irá­nyú lesz. Elméletileg lehetséges a 16 kerékpárnak a fenti leírástól eltérően való elhelyezése is. Azonban ha a 16 kerékpár a fentitől eltérő helyzetben van, ezért saját magának is el kell fordulnia egy lényegében véve függőle­ges irányú forgástengely mentén a 12 vázhoz képest annak érdekében, hogy radiális hely­zetet vehessen fel. A 2. ábra a találmány szerinti 10 forgó­­keret másik kiviteli alakját mutatja. A két ábra azonos részei egyező hivatkozási jellel vannak jelölve. A 2. ábrán bemutatott szerkezet helyet­tesíti az 1. ábra szerinti szerkezet 70 és 72 vezetótokjait, 76 és 76B szógemelóit, a 74 és 74B kormányrudakat egy parallelogramma alakú 90 konzol segítségével. A 90 konzol a 16 kerékpár 32 tengelyéhez van erősítve, és igy mikor a 10 forgókeret ívelt pályaszaka­szon marad, akkor együtt mozog a 12 vázhoz képest az oldalirányban elmozduló 16 kerék­párral együtt. A 90 konzol lényegében véve függőleges irányú 58 és 58B forgástengelyek körül viszonylagosan elfordíthatóan csatla­kozik az 52 és 52B kormánykarokhoz. Amint az jól követhető a rajz alapján, a 90 konzol a 12 vázhoz képesti elmozdulása az 52 kor­mánykar óramutató járásával ellentétes irá­nyú elfordulását és az 52B kormánykar óra­mutató járásával megegyező elfordulását okozza a 12 vázhoz képest, ami által a 14 és 18 kerékpárok Í3 viszonylagosan elfordulnak a 12 vázhoz képest. Az 1. és 2. ábrákon bemutatott közlő­szerkezetek kinematikai kapcsolatot hoznak létre a középső 16 kerékpár és a külső 14 és 18 kerékpárok között. Minden esetben a kö­zépső 16 kerékpár oldalirányú elmozdulása határozza meg a külső 14, illetve 18 kerék­párok elmozdulásét. Jól megfigyelhető, hogy a rendszer stabil, mivel akár a 14, akár a 18 kerékpár belengésével járó erőket - mivel csupán ez a 14 és 18 kerékpár képes a be­­lengésre - korlátozza a 16 kerékpárral való kapcsolat. Ez ellenőrizhető az 1. ábra 14 ke­rékpárjának megszemlélése révén. Ha a 14 kerékpár egyenes pályaszaka­szon való haladás közben el akar térni a párhuzamos helyzettől, akkor az csak oly módon történhet, ha elfordul az 52 kormány­kar. Ahhoz, hogy az 52 kormánykar elfordul­hasson, a 16 kerékpárnak oldalirányban el kell fordulnia a 12 vázhoz képest. Mivel a 16 kerékpár körülbelül egyharmadát hordozza a 10 forgókeret által hordozott terhelésnek, és a vágányhoz képesti helyzetét a 34 és 36 kerekek kúpos kialakítása határozza meg, ezért jelentős nagyságú erők akadályozzák a 16 kerékpár bármiféle elmozdulását. Ez a je­lentős erő meghaladja a 14 kerékpár mozgá­sának stabilizálásához szükséges erőt. Hason­ló gondolatmenettel belátható, hogy a 18 ke­rékpárt ugyancsak a 16 kerékpár helyzete stabilizálja, A fent ismertetett két kiviteli alak két különböző mechanikád közlószerkezetet ismer­tet. Belátható, hogy ezek más kinematikai közlószerkezettel is helyettesíthetők azonos eredmény elérése mellett. Különösen nyilván­való, hogy az 52 és 52B kormánykarok ábrá­zolt kialakítása nem tartozik a találmány lé­nyegéhez. Az egyes 14, 16 és 18 kerékpárok és i 12 váz közötti viszonylagos elmozdulás különböző csúszó és nyílási alakváltozást szenvedő elemekkel is megvalósítható. Egy ilyen elrendezés nagyobb kormányzóerőt kö­vetelhet meg a szerkezettől a bemutatott ki­viteli alakok esetében. Azonban a találmány értelmében a bemutatottól eltérő megoldások is kialakíthatók. Az ezen a szakterületen jártas szakem­ber minden nehézség nélkül képes az 1. és 2. ábrán vázlatosan bemutatott szerkezet megtervezésére. Az 1. ábrán bemutatott típu­sú csapágyazások és kormánykar kialakítását részletesen ismerteti az 1.083.886 számú ka­nadai szabadalom leírása, amelyre már koráb­ban is hivatkoztunk. Az ebben a megoldás­ban bemutatott szerkezet esetében csapágya­kat alkalmaznak az 1. ábrán jelzett függőle­ges forgástengelyek megvalósítására. Az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom