197247. lajstromszámú szabadalom • Berendezés levegőkmrás gipsz-kötőanyagú építőelem gyátására

3 197247 4 A találmány berendezés gipsz-kötőanya­gú levegökamrás - üreges - építőelemek elő­állításához. Hidraulikus kötőanyagú építőelemeket anyagtakarékosság, illetve gazdaságosság ér­dekében gyakran üreges kivitelben állítanak elő. Az üreges elemek - egyéb előnyös tulaj­donságaik mellett - elsősorban az alábbi okok miatt kedveltek: egyrészt hő- és hang­­szigetelő célra használhatók, másrészt kis súlyúak. Üregképzésre alkalmazott eljárások számos változatban ismertek. Gyakran rugal­mas anyagból készített felfújható, vagy fo­lyadékkal kitölthető üregképző szerkezeteket alkalmaznak. Kisebb elemeknél a teljes szilár­dítás elöli kiemelt merev szerkezetű üreg­­képző szerkezetek felhasználására is vannak példák. A legfejlettebb ismert eljárás szerint forgó hengeres üregképző szerkezetek alkal­mazásával gyártanak üreges építőelemet. En­nek a megoldásnak az a lényege, hogy a for­gó hengerek helyén alakítják ki az üregeket úgy, hogy a forgó hengerek érzékelővel vannak ellátva, amely a gipsz szilárdulásával növekvő ellenállást érzékeli, és beállított ha­tárérték elérésekor kihúzó mechanizmust mű­ködtet, amely a forgó hengereket az építő­elemből kihúzza. A megoldás hátránya, hogy- a sablon költséges, és bonyolult;- a hengerek mozgatása és az érzékeló­­-kihúzó rendszer külön gépi hidrome­­chanikus rendszerrel van megoldva;- kettőnél több üreg képzését gyakorla­tilag igen nehezen lehetne megoldani;- vékony (6-8 cm vastag) elem készítése nehézkes;- a berendezés kényes, gyakran meghi­básodik;- az eljárás költségessége miatt a gyár­tott termék drága, kevéssé versenyké­pes. A találmány feladata, hogy olyan beren­dezést szolgáltasson, amely egyszerű üreg­képző szerkezettel, érzékelő rendszer és for­gó elemek nélkül tetszőleges számú üreg lét­rehozását teszi lehetővé vékony elemekben is, és így az elemek előállítása gazdaságosab­ban történhet. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy amennyiben az elem és az üregképző szerkezet között a környezeti légnyomás ki­alakulását már a kiemelés pillanatában lehe­tővé tesszük, nyugvó üregképző szerkezetet is nehézség nélkül kiemelhetünk még a gipsz megszilárdulása után is. A találmány tárgyát képező berendezés­nek sablonja, valamint merev üregképző szerkezete van, és e berendezésnek az a lé­nyege, hogy az üregképző szerkezet belül üreges, előnyösen kúpos maggal rendelkezik, amelyben e magnak a legalább részben meg­szilárdult gipsz-kötőanyagú testben az onnan történő eltávolításét megelőző kilazitására szolgáló szerkezet helyezkedik el. A beren­dezés egy előnyös kiviteli alakjára jellemző, hogy a kilazitó szerkezetnek a mag belső te­rében húzódó, a saját goemetriai hosszten­gelye irányában ide-oda mozgatható szelep­­szára, a szelepszár egyik végiéhez csatlakozó - elemkészitéskor a pépbe kertiló -, a magba mélyített szelepülésre illeszkedő szeleptá­nyérja, a szelepszárat körülvevő feszítóru­­gója van, amelynek ereje ellenében a szelep­­szár elmozgatható, valamint a szelepszárhoz csatlakoztatott, a magon kívül elhelyezkedő rögzítö-oldó szerkezettel rendelkezik. Ebben az esetben célszerű, ha a rögzitő-oldó szer­kezetet excentertárcsa és ahhoz kapcsolódó működtetőkar alkotja. Egy másik találmányi ismérvnek megfelelően több üregképző szer­kezete van, amelyek közös kiemelőkerethez vannak csatlakoztatva. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, ame­lyeken a berendezés egy előnyös kiviteli alakját ábrázoltuk. A rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti berende­zés részét alkotó sablon axo­­nometrikus nézete nyitott ál­lapotban; a 2. ábra a sablon felülnézete zárt álla­potban; a 3. ábra egy üregképző szerkezet hosszmetszete. Az 1. ábrán bemutatott 1. sablon a 2 lá­bakon álló, ahhoz mereven kapcsolt 3 fenék­­lemezből, lenyitható 4 oldalfalakból és 5 vég­falakból áll. A 4 oldalfalakhoz erősített 6 profilléceknek a 3. ábrán bemutatott üreg­képző szerkezethez illeszkedő fogazott oldal­felületük van. A 2. ábrán az 1 sablon 2 lábainak egy részét, a 4 oldalfalakat és 5 végfalakat, va­lamint a 4 oldalfalakhoz erősített 6 profillé­ceket tüntettük fel. A már az 1. ábrán is be­mutatott szerkezeti elemeken túl további részletek is láthatók a 2. ábrán: a sablon 5 végfaléra erősített 7 fogantyúkat és a 4 ol­dalfalakat zárt állapotban rögzítő 8 kapocs­szerkezetet is ábrzoltuk. A 3. ábrán a célszerűen kúpos kialakí­tású, sima felületképzésü 9 üregképző szer­kezet és a hozzá kapcsolt, s.nnak részeként kialakított 10 kilazitószerkezet nagyobb mé­retarányú metszetben látható. Az ábrán az A hivatkozási betűvel két szomszédos, az is­mertetett, teljes egészében bemutatott üreg­képző szerkezettel azonos, vagy ahhoz ha­sonló kialakítású üregképző szerkezet egy részletét jelöltük. Az üregképző szerkezetek a 11 kiemelőkeretre vannak szerelve. Az üre­ges 24 magban elhelyezett 10 kilazító szerke­zet részei a következők: 12 szeleptányér, amely a 13 szelepüléshez illeszkedően van kialakítva; a 14 szelepszár, amely a saját x tengelye irányéban ide-oda mozgatható; az ébrén összenyomott állapotban ábrázolt 15 feszítőrugó, amely egyrészt a 14 szelepszár-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom