197204. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fokozott használati élettartamú mellékhatásmentes inhaláló kompozíció előállítására
5 197204 6 portot képvisel, és az előbbiek azon kombinációi megengedettek, ahol a polimer vegyüld móltómege 2500-50000 közötti. Az (I) általános képletű polimer vegyüld alkalmazásáról más területeken E: G.S. Runelberg, W.R. Johnson és H.J. Grubbs közölt tényeket (Menthol releasing additives for tobaco, Ger. Offen. 2436472, C.A. 83. P 175680 n). A találmány szerinti eljárás értelmében az önmagában ismert cellulóz-acetát szálasanyag hordozót előnyösen lágyítjuk, célszerűen triacetinnel és/vagy diglicerol-tetraacetáttal, a hatóanyag felvitele előtt vagy azzal egyidejűleg. Az utóbbi esetben az önmagában ismert hordozót korlátozott mértékben oldó lágyítóval együtt a hatóanyag is szinte be tud épülni a szálszerkezetbe, aminek következtében az inhaláló élettartama számottevően megnövekedhet. Az orrnyálkahártyán jelentkező gyulladásos állapot - mint a hatóanyag által okozott mellékhatás - elkerülésére kamilla extraktumot és/vagy kamillaolajat használunk, 0,05 - 25 t% mennyiségben. A tárolhatóság javításával kapcsolatos, találmány szerinti intézkedések leírásakor vázoltuk, hogy fontos szerepe van a műveleti sorrendnek is. Az eljárásnak ugyanis vannak olyan elemei, amelyek önmagukban ismertek, de egy vagy több sajátos sorrend és műveleti összevonás eredményeként számottevő javulást eredményezhetnek a tárolhatóságot és a hatásokat illetően is. így nevezetesen a lágyitóanyaggal és/vagy önmagéban ismert polimeroldattal párhuzamos hatóanyagfelvitelkor a hatóanyag kötődése fokozható a hordozón, tekintettel arra, hogy feltételezhetően nem egy egyszerű adszorpciós kölcsönhatással kell számolni, hanem egy sokkal nagyobb hatóanyagfelvevő (hatóanyagmegkötó) abszorpciós réteg jelenlétével. A passzív inhaláló tárolhatóságát illetően a találmány szerinti megoldással kapcsolatban mind statikus, mind pedig dinamikus vizsgálatokkal kimutatható volt, hogy az önmagában ismert hatóanyag - különböző vegyületek kombinációja - az eddig passzív inhalálókban hordozócélra nem használatos (I) általános képletű polimeren és/vagy az önmagában ismert, de a találmány szerinti eljárással módosított cellulóz-acetát hordozón az eddigi megoldásokkal szemben jobban tárolható, hosszabb ideig megőrzi előnyös tulajdonságait, hatékonyságát. Az általunk alkalmazott statikus vizsgálati módszer abból állt, hogy azonos térfogatú, térbeli kiterjedésű hordozókat azonos hatóanyagkeverékkel nedvesítettük. Ezt kővetően 50 Cn-on tartottuk ezeket egy nyitott 5 inhalálótestben és felvettük a tömeg/tömegveszteség -idő függvényt. A könnyebb öszszehasonlithatóság végett a kapott tömegveszteséget mindenkor viszonyítottuk egy önmagéban kezeletlen cellulóz-acetát hordo- 10 zóval nyert adathoz, az azon kapott tömegveszteséget egységnyinek, egynek tekintve. Dinamikus módszer esetében a vizsgálati minták előállítása a statikus módszerrel lényegében megegyezett. Vizsgálatkor a nyitott 15 inhalálótesten mért térfogatú és sebeségű levegőt vezettünk át. Itt arra ügyeltünk, hogy az átáramló levegő lineáris sebessége egyezzen a rendeltetésszerű használatkor fellépő lineáris sebességgel. Felvettük a tömegvesz- 20 teség-átfolyt levegőtérfogat függvényt. Az adatokat a statikus módszernél ismertetett módon viszonyítottuk egy önmagában ismert, kezeletlen hordozóval nyert adatsorhoz. A .Tárolási modellkísérletek eredményei" 25 c. táblázatban foglaltuk össze azokat az adatokat, amelyek alátámasztják kísérleti hipotézisünkben lefektetett elvárásaink helyes mivoltát. Kitűnt, hogy 30 1.) Kifejezetten előnyös az önmagában ismert cellulóz-acetát hordozó szorpciós karakterisztikáját módosítani, kiegészíteni például polietilén-glikollal mint az 1. sz. minta mutatta, avagy metil-fenil-szilikonnal, mint a 35 4. sz. minta mutatta; 2.) A tárolási veszteségek csökkenhetnek, ha a lágyitófelvitelt a hatóanyagokkal együtt végezzük el, amint azt az 1-2. sz. minták adatai mutatják; 40 3.) Amikor a hordozó felületére a hatóanyagokkal együtt vittünk rá filmképzót - célszerűen a szálasanyag egy oldhatóbb típusát - amint a 3. sz. minta mutatta, talán a legszámottevőbb javulást tudtuk elérni; 45 4.) Az (I) általános képletű polimer rendkívül előnyös módon kiegészítette a már önmagában ismert cellulóz-acetát hordozót, amint azt a 4-6. sz. minták adatai jelzik. Fontos hangsúlyozni, hogy az inhaláló 50 használhatóságát nem rontotta le a hordozó karakterisztika változása, vagyis az a tény, hogy az egységnyi levegővel eltávolítható hatóanyagmennyiséget tulajdonképpen csökkentettük. Ennek okát a következőkben fog- 55 juk magyarázni. « 4
