197162. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmányerdők létesítésére

2 1071G2 3 A találmány eljárás takarményerdó léte­sítésére, amelyet új telepítésű faállományból elsősorban mezőgazdasági áru- vagy takar­mánynövények termesztésére kevésbé alkal­mas területeken alakítunk ki, vagy a megle­vő, alkalmas faállományok átalakításával fej­lesztünk ki. Takarmányerdő alatt olyan speciális cél­lal létesített és kezelt erdei fa ültetvényt értünk, amelynek zöldhajtásait a tenyészeti idő alatt minden évben takarmányozási célra begyűjtik vagy legeltetik. A külföldi, de elsősorban a hazai törek­vések arra irányultak, hogy a kedvezőtlen időjárás, rossz termés idején is megfelelő ta­karmányt szolgáltassanak az állattenyésztők részére. Természetesen előtérbe kerültek azok a zöldtakarmányt kiegészítő vagy azt pótló termékek előállítása, amelyek közel azo­nos érétékűek a természetes árunövényekkel. Sem a tápszerek, sem a javított takarmány­növények termesztése kielégítő eredményt nem hozott. Ismeretes, hogy a lombos fafajok zöld­hajtását és lombját a kérődző haszonállatok, valamint az erdei vadak többsége nagymér­tékben fogyasztja, mivel ezen hajtás és lombanyag beltartalmi értéke megközelítően azonos az I. osztályú lucernáéval. A fentieket figyelembe véve a találmány megalkotásakor azt a célt tűztük ki, hogy egyes erdei fafajok lombját és zöldhajtását takarmányként állítsuk elő, ezzel olyan terü­leteket tegyünk termővé, amelyek a földhasz­nosításból ki vannak rekesztve és egyben megoldjuk a vadtakarmányozás problémáját és a haszonállatok időszakonként jelentkező takarmányhiányát. A találmányi gondolat alapja az a felis­merés, hogy a fás növények zöld hajtását és lombját - megfelelő termesztési tnód alkalma­zásával annak szigorú betartásával - inten­zív termelésre bírjuk, és így növeljük az ül­tetvény lombosodási és zöld hajtási készségét, amellyel úgy az új telepítésű, mint a meglé­vő, arra alkalmas faállományoknál vad- és haszonállattakarmány termesztést hozunk lét­re. A kitűzött célnak megfelelően a talál­mány eljárás takarmányerdő létesítésére, fő­leg mezőgazdasági áru- vagy takarmánynövé­nyek termesztésére kevéssé alkalmas terüle­tek kihasználására, amelyet különböző hidro­lógiai kategóriába tartozó termőhelyeken jól sarjadó, gyorsan növő, lombos fafajok és/ -vagy vadtakarmányként felhasználható ter­mésű, adott esetben fává növő cserjék te­lepítésével vad- és állattenyésztésre alkalmas takarmánytermő területté alakítunk ki, oly módon, hogy a termőhely genetikai talajtípu­sának megfelelő talajelőkészitést, szükség szerint szántást végzünk, a hidrológiai adottságok alapján akácot, nyírfát, fűzet vagy szilt, adott esetben Evonimust (kecske­­rágól.) vagy gleditsiát telepítünk, és ültetés­sel vagy vetéssel 0,21 m^O.ő 2m-es ültetési növöteret alakítunk ki, majd az ültetvény megerősödése után, előnyösen a vegetációs idő második felében, a kifejlett zöldhajtást lelegeltetjük, és a vegetációs idő végén vagy a következő év elején a fás hajtásokat a visszarúgás magasságában vagy a talajfelszín közelében, 10 cm-20 cm magasságban szárzú­zóval vagy sövény-nyíróval eltávolítjuk. A kitűzött cél értelmében a takarmány­erdő létesitésére olyan eljárást alkalmazunk, amelyet meglévő, alkalmas fafajú, előnyösen akác, fűz, hazainyál* véghasználat utáni sar­­jadztatásával felújított faállományból vagy 1- 3 éves sarjból felújított akác, fűz, nyár faál­lomány átalakításával fejlesztünk ki oly mó­don, hogy a felújításkor április végéig elő­nyösen 1,5-2,0 m-es sortávolságban gyökér­­szaggatást végzünk, a felújítás első évében a felnövő sarjat megvédjük, majd az első év végén, vagy a következő év tavaszán, az egy éves hajtásokat célszerűen szárzúzóval eltávolítjuk. A találmány szerinti új telepítésű takar­mányerdő létesitésére szolgáló eljárás továb­bi ismérve lehet, hogy az ültetvény mechani­kai talajműveléssel, adott esetben a fafajokra, engedélyezett vegyszeres gyomirtással és tápanyag utánpótlással ápoljuk, kipusztulás esetén az ültetvényt szükség szerint pótol­juk. Az új telepítésű eljáráshoz tartozik az a fejlesztési mód, ahol a hidrológiai adottságok alapján időszakos vizellátású száraz területre akátot, állandó vizellátású területre nyárfát, esetleg változó vizellátású felszínig nedves területre fűzel, meszes, változó vízellátású termőhelyre nedvességet tűrő puszta-szilt telepítünk. Abban az esetben, amikor a takarmány­­erdő létesítését meglévő, alkalmas fafajú fa­állományból fejlesztjük ki, úgy járunk el, hogy az erős növekedésű sarjakat és a meg­maradt fás héjhajtásokat tavasszal, célszerű­en szárzúzóval levágjuk, a felújított faállo­mány terméshozamát, a termőhelyek felosztá­sával, elkerítésével és szakaszos legeltetéssel növeljük. A találmány szerinti takarmányerdő léte­sitésére alkalmazott eljárás előnyeit példák­kal mutatjuk be. A takarmányvizsgálati eredmények alapján megállapított, hogy a közönséges akácfáról (Robinin pseudoacacia) begyűjtött lomb és hajtás minták jó beltartalmi értékkel rendelkeznek. Ennek szemléltetésére bemutatjuk táblázatban a jó és közepes minőségű lucernaliszt, valamint akáclomb azonos takarmányvizsgálati eredményeit. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom