197144. lajstromszámú szabadalom • Munkaszerszám talajművelő eszközökhöz
5 197144 6 A találmány elvi alapja a következő: A talajlazitó elem munkaélének és ivelten hajlított felületének ívei irányukat tekintve egybeesnek. A talajlazitó elem úgy helyezkedik el, hogy ivellen hajlított felületének generáló egyenese a talajjal hegyesszöget zár be. Ez határozza meg az iveltség irányát az eszköz haladó mozgásának megfelelően, valamint felfelé, a földfelszín felé mutató irányként. A találmány szerinti kialakítás az energiafelhasználás és a talajlazitás minősége szempontjából egyaránt kedvező, a talajréteg ésszerű igénybevételét jelentő megoldást biztosit. A találmány szerinti kialakításnak köszönhetően a talajlazító elem működése során a talajlazító elem és a talajréteg érintkezésének körzetében a talajréteg sajtolása teljes vastagságában történő térfogatnövekedéssé alakul ót. A térfogatnövekedés az eszköz haladási irányéhoz képest ferdén fekvő síkokban történik. A talajrétegnek a talajlazitó elem által kifejtett hosszirányú nyomás pillanatában létrejövő térfogaLnövekedése a következőképpen magyarázható: Az ivelten hajlított felület felületeleineire állított merőlegesek, amelyekkel a nyomásvektorok egybeesnek, egymással hegyesszöget zárnak be, és széttartó egyenesek csoportját képezik. Mivel a talajlazító elem felületelemeire ható nyomás vek torok egymással nem párhuzamosak, igy bármely felületelem nyomásvektoi'ét valamely szomszédos felületelem nyomásvektorához képest két vektor eredőjeként állíthatjuk elő. Az egyik vektor például célszerűen a szomszédos felületelem nyomás vektorával párhuzamos vektor, a másik pedig erre merőleges vektor. Bármely nyomásvektor összetevői közül tehát az egyik vektor a talajfelszín irányába, a másik pedig arra merőleges irányba mutat. A húzószilárdság a legtöbb talajfajtánél legalább egy nagyságrenddel kisebb a nyomószilárdságnál. Ez teszi lehetővé, hogy az ivelten hajlított felülettel rendelkező talajlazitó elem, amelynek munkaszélessége a maximális műveleti mélységnek legfeljebb fele, a sík felületű talajlazitó elemekhez képest igen nagy fokú morzsolóhatást biztosit. A nagyfokú morzsolóhatás a talajrétegnek a munkaszélesség mentén egyenletes eloszlású kitágító (térfogatnövelő) terhelése mellett érvényesül,' ami a talajlazitó elem munkaélének és felületének menetirányban előre és felfelé ívelt kialakításának köszönhető. A porhanyítc hatást továbbá az is növeli, hogy a talajréteg igénybevétele a teljes munkaszélesség mentén egyidejűleg a talajréteghez való természetes, szilárd kapcsolódása mellett jelentkezik. A találmány szerinti munkaszerszám ta - lajlazitó elemének konstrukciója lehetővé teszi a talaj szétmorzsolásának lehető legki - sebb energiafelhasználás mellett történő végrehajtását, mégpedig a talajréteg tágítása és alkotórészeinek a leggyengébb kötési felületek mentén történő viszonylagos eltolása révén. A talajlazitó elem viszonylag nagy munkaszélességének köszönhetően a talajlazitás kíméletes módon játszódik le, így a talajcsomók szétporlódasa csak csekély mértékű. A talajlazitó elem és a talaj közötti energiaátvitel ily módon csekély veszteségekkel jár. A talajlazitó elem találmány szerinti,kialakitásának köszönhetően a viszonylag nagy munkaszélesség ellenére a szétmorzsoló hatás a teljes műveleti mélységben egyenletes és igen magas fokú. Az oldalirányú hasadási hézagok a vízszinteshez képest 45° körüli szögben futnak, ami az energiamegtakarítés szempontjából optimális síkoknak felel meg. A talajlazitó elem munkaszélességére viszonyított talajlazítási tartomány kiszélesítése és a talajlazitó elem fémösszetevójének csökkentése, valamint az energiafelhasználás mérséklése a találmány szerinti munkaszerszámnál továbbá a tiilajszilárdság természetes egyenetlenségeinek kihasználására is visszavezethető. A találmányt a továbbiakban a rajz alapján ismertetjük. A rajzon az 1. ábrán a találmány szerinti munkaszerszám példakénti kiviteli alakját tüntettük fel, oldalnézetben; a 2. ábrán az 1. ábra szerinti kiviteli alakot elölnézetben ábrázoltuk; a 3. ábrán a találmány szerinti munkaszerszám talajlazító elemének a talajjal való kölcsönhatását szemléltettük. Amint a rajzból kitűnik, a találmány szerinti munkaszerszámnak 1 tartószára van, amely függőleges síkban rögzítve helyezkedik el. Az 1 tartószár egyik vége a i’ajzon nem ábrázolt talajművelő eszközhöz kapcsolódik, másik végén pedig ékalakú végződéssel van ellátva, amelyen 2 talajlazitó elem van rögzítve. A 2 talajlazitó elem az 1 tartószárról könnyen leszerelhető. A 2 talajlazitó elem előnyösen viszonylag vastag, jó minőségű acélból készül. Az ilyen anyagból kialakított nyersdarab kovácsoló sajtolással történő nyújtása általában nehézkes. A 2 talajlazító elemnek ezért kifejthető felülete van, ami jelentősen megkönnyíti a nyersdarab ivelten hajlított formájának Jíialakítását. A 2 talajlazitó elem kialakítását jelentősen egyszerűsíti, hogy 3 munkaéle nyersdarab formájában egyenes vonalat vesz fel, a teljes nyersdarab pedig négyszögletes alakú. A 3 munkaél ivelten meg van hajlítva és a 2 talajlazitó elem kifejthető felületének 4 generáló egyenesével oC szöget zár be. A 2 talajlazitó elem 3 munkaélének és kifejthető felületének ivei irányukat tekintve egybeesnek. A 2 talajlazitó elem felületének 4 generáló egyenese (alkotója) a talajfelszínnel hegyesszöget zár be. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
