197134. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés szélessávú digitális jelek időbeli regenerálására
3 197 134 4 vü digitális jelekben statisztikusan, vagyis elegendő hosszű ideig vizsgálva a H-szintű, ill. L-szintű két jelállapot azonos ideig fordul elő. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés ezt a tényt hasznosítja annak érdekében, hogy a digitális jelek különböző előjelű átmeneteinek eltérő futási időiből eredő jeltoizftásokat legalább részben kiküszöbölje. Ha a jelűt e bemenetén fellépő szélessávü digitális jelek impulzus-szünet aránya, ill. pontosabban kifejezve a BS határolófokozat által amplitűdóban határolt digitális jelek impulzus-szünet aránya eltér az 1:1 értéktől, vagyis elegendően hosszű ideig vizsgálva a H-jelálIapot hoszszabb (ill. rövidebb) ideig tart, mint az L-jelállapot, akár a TP aluláteresztő szűrő kimenőjele és vele együtt az RV szabályozó erősítőn át a K korrektor vezérlő k bemenetére küldött vezérlőjel megfelelő mértékben megváltozik. Ennek következtében a digitális jel felfutó élei megnövelt (ill. csökkentett) futási idő- j vei, lefutó élei pedig csökkentett (ill. megnövelt) futási idővel fognak átjutni a K korrektoron. Ezáltal a je-; lűt a kimenetén fellépő digitális jelek impulzus-szünet arányának az 1:1 értéktől való eltérését messzemenően ki tudjuk küszöbölni. A K korrektor és a BS határolófokozat megvalósításának részletei a szélessávú digitális jelek újraidőzítésére szolgáló találmány szerinti kapcsolási elrendezés egy másik kiviteli példáját bemutató 2. ábrán láthatók. A 2. ábra szerint a K korrektort egy az S vezérlőegység által vezérelt átkapcsolást küszöbértékkel bíró KS szintdetektor alkotja, mégpedig egy a digitális e—a jelútba beiktatott Tk kapcsolőtranzisztor formájában, amelynek a vezérlő k bemenetet képező kapuelektródája az S vezérlőegységhez, kimenő oldala pedig TI terhelőtranzisztoron (munkaellenállásként bekötött tranzisztoron) keresztül az egyik, pl. +5 V-os UDD tápfeszütségforráshoz csatlakozik. A 2. ábra szerinti kiviteli példánál a Tk kapcsolótranzisztor n-csatomás, növekményes típusú térvezérlésű tranzisztor, a TI terhelőtartanzisztor pedig, amely az Um, tápfeszültségforrással egy áramgenerátort alkot, p-csatornás, növekményes típusú térvezérlésű tranzisztor. A BS határolófokozatot két Tpb és Tnb tranzisztort magában foglaló C-MOS-inverter alkotja. Amint a 2. ábrán feltüntettük, a TP aluláteresztő szűrőt R ellenállásból és C kondenzátorból álló egyszerű RC-taggai is megvalósíthatjuk. Miután a 2. ábra szerint a TP aluláteresztő szűrő a Tpb és Tnb tranzisztorokból álló inverter á kimenetére csatlakozik, az ezzel járó jel-invertálást azáltal vesszük figyelembe, hogy a 2. ábra szerint az—ismét a TP aluláteresztő szűrő és a K korrektor vezérlő k bemenete közé beiktatott — RVszabályozóerősftő bemenetéit az 1. ábrán látható állapothoz képest egymással felcseréljük, azaz a (+) bemenetet táplálja egy r2 referenciajel. Egyébként a 2. ábra szerinti kiviteli példában az S vezérlőegység — az 1. ábrán bemutatott kiviteltől eltérően — a digitális jelek e—a jelútjában lévő K korrektor után van bekapcsolva. Az 1. ábra szerinti megoldás helyett tehát a 2. ábra szerint egy olyan szabályozókört kapunk, amely felépítésénél fogva magában hordja azt a lehetőséget, hogy az RV szabályozóerősítő megfelelő bekötése révén az impulzus-szünet aránynak az előírt értéktől való eltéréseit tetszőleges pontossággal korrigáljuk. i A 2. ábra szerinti újraidőzítő kapcsolási elrendezésben a jelűt e bemenetén és ezzel együtt a K korrektor digitális bemenetén a H-szintűjelállapotban például —1 V-os, az L-szintű jelállapotban pedig például —2 V-os potenciál uralkodik. Emellett, miután a digitális jelek átvitele valamilyen egyenárammentes kódban történik, statisztikusan vagyis elegendően hosszú ideig vizsgálva a kétféle jelállapot az idő azonos százalékában fordul elő. Az S vezérlőegység kb. +0,4 V-os vezérlőfeszültséget ad a K korrektor vezérlő k bemenetére és így a KS szintdetektor Tk kapcsolótranzisztorának kapuelektródájára, a TI terhelőtranzisztorral összekötött Tk kapcsolótranzisztor átkapcsolást küszöbértéke pedig például —1,8 V lehet. H-szintű jelállapot esetén a KS szintdetektorban lévő Tk kapcsolótranzisztor nincs vezető állapotban. Az utána következő és kb. +1 V-os átkapcsolási küszöbértékű BS határolófokozat bemenetén ezen példa szerint mintegy +3,3 V-os feszültség léphet fel. Ennek következtében a C-MOS-inverter p-csatornásTpb tranzisztora egyáltalán nem (vagy adott eset ben csak nagyon gyengén) vezet, az n-csatomás Tnb tranzisztor viszont (jó!) vezető állapotban var. I.-szintű jelállapot esetén ti KS szinUletektoiban lévő ']k kapcsolótranzisztor vezet. Az utána következő BS határolófokozat bemenetén pedig a példánkban min tégy—1,2 V-os feszültség lép fel, amelynek hatására a C-MOS-inverter p-csatomás Tpb tranzisztora vezet, n-csatomás Tnb tranzisztora viszont lezáródik. A BS határolófokozat ä kimenetén fellépő digitális jelek időbeli középértéke a TP aluláteresztő szűrőn keresztül az RV szabályozóerősftő egyik (—) bemenetére jut, ugyanezen RV szabályozóerősítő másik (+) bemenetére egy r2 referenciajei van ráadva, a kimenetéről pedig 1:1 impulzus-szünet arányú digitális jelek esetén a példánkban +0,4 V-os vezérlőfeszültség vehető 1c. Ha a szélessávú digitális jelek impulzus-szünet aránya eltér az 1:1 értéktől, vagyis elegendő hosszú ideig vizsgálva az e—a jelűt e bemenetén hosszabb (ill. rövidebb) ideig tart a H-jelállapot, ennek megfelelően a Tpb és Tnb tranzisztorokból álló inverter ä kimenetén hosszabb (ill. rövidebb) ideig áll fenn az L-jelállapot, mint a H -jelállapot, akkora TP aluláteresztő szűrő kimenőjele megfelelően csökkenni (ill. növekedni), az RV szabályozőerősítő bemeneti feszültségkülönbsége pedig megfelelően növekedni (ill. csökkenni) fog, következésképpen az RV szabályozőerősítő kimenetéről például 0,2 V-os feszültség fog rájutni a K korrektor vezérlő k bemenetére. Végeredményben a C-MOS kivitelű KS szintdetektor átkapcsolási küszöbértéke növekedni (csökkenni) fog. Ezért a digitális jelek felfutó élei később (ill. korábban) lépik túl az átkapcsolási küszöbértéket, tehát futási idejük meghosszabbodik (ill. megrövidül), a digitálisjelek lefutó élei pedig korábban (ill. később) fognak az átkapcsolási küszöbérték alá csökkenni, tehát futási idejük megrövidül (ill. meghosszabbodik). Ezáltal az e—a jelűt á kimenetén (a 2. ábrán invertált A kimenet van, azonban adott esetben ide egy további invertert is be lehet iktatni azért, hogy a szélessávú di5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
