197082. lajstromszámú szabadalom • Hűtőberendezés
A találmány tárgya hűtőberendezés a hűtéskor elvezetett hő tárolásával. Az így nyert hő tárolása folyadékban, előnyösen vízben történik. Az eddig ismert berendezéseknél a kondenzátum hőmérsékletének növelését a kondenzációs nyomás növelésével hozzák létre, aminek érdekében a kondenzátor után fojtószelepet építenek be. Ilyen megoldást ismertet pl. a 781 510 sz. szovjet szerzői tanúsítvány. Hűtőközegként levegőt használnak, de megoldható a kondenzátor hűtése vízzel vagy más folyadékkal is. A fojtószelep ebben az esetben kamrából áll, amelyben válaszfal van és ebben egy nyílás van, amely a hűtőközeg hőmérsékletének változása szerint szabályozóval működtethető fojtócsappantyűval zárható el. A szabályozó a fojtószelep kamrája alatt elhelyezett kamrából áll, amelyben hűtőközeg van. A két kamra közül az egyik a nyomás megváltozása után függőlegesen mozgatható és a fojtócsappantyü rúdjával van összekötve. A szélesebb kamra csővezeték űtján a hűtőközegnek a kondenzátoron való áthaladási tartományban elhelyezett érzékelő tartállyal van összekötve. Ha a kondenzátorban a hűtőközeg hőmérséklete megváltozik, akkor az érzékelő tartályban uralkodó nyomás is változik, aminek következtében a szabályozó kamráiban különböző nyomások uralkodnak. A szabályozónak az érzékelő tartállyal kapcsolatban álló kamrájának térfogata változik, és mivel köpenye a fojtószelep csappantyújának rúdjával van összekötve, a hűtőközeg járatát képező nyílás nagysága nő, illetve csökken. Egyidejűleg nő, illetve csökken a kondenzációs nyomás. Ennek a megoldásnak a hátránya, hogy a kondenzációs nyomás növekedése a kompresszor teljesítményének növekedését vonja maga után, míg a nagyobb energiafelvétel mellett a hűtőteljesítmény csökken. Ezeket a hiányosságokat kívánja a találmány szerinti hűtőberendezés kiküszöbölni, amely berendezés sűrítőbői, elpárologtatóból, a folyékony hűtőközeg gyűjtőjéből, expanziós szelepből, vízhűtéses kondenzátorból és léghűtéses kondenzátorból áll. A találmány lényege, hogy a vízhűtéses kondenzátor után átömlőszakasz van elhelyezve, amely a folyékony hűtőközeg gyűjtőjébe torkollik, és az átömlőszakaszba szelep van beépítve. A léghűtéses kondenzátor és a folyékony hűtőközeg gyűjtője között hidrosztatikus ellenállás képzésére szolgáló elem van beépítve, amely lehet emelőcső, vagy rugóval vagy súllyal terhelt szelep. A kondenzációs nyomás szabályozásához a levegővel hűtött kondenzátor és a folyékony hűtőközeg gyűjtője között szelepet helyezhetünk el, amelynek szelcptányérja hullámcsővel vagy membránnal van összekötve, amelyre a rugó támaszkodik. Ha a léghűtéses kondenzátor szelepe elektromotorral van hajtva, akkor az elektromotor közvetlenül vagy védelem közbeiktatásával átkapcsold érintkezőkkel ellátott termosztát egyik érintkezőjéhez van kapcsolva és az elektromágneses szelep az ellentétes érintkezőhöz van csatlakoztatva. A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti hűtőberendezés példaként! kiviteli alakját tüntetik fel. 1 Az 1. ábra olyan hűtőberendezés vázlata, amc- ~ lyen a hűtőközeg gyűjtője függőleges tengelyt!. A 2. ábra olyan hűtőberendezés vázlata, amelynél a hűtőközeg gyűjtője fekvő alakú. A 3. ábra a kondenzációs nyomás szabályozására szolgáló szelepeket ábrázolja hosszmetszetben. A 4. ábrán olyan elrendezés látható, amelynél a léghűtéses kondenzátor szelepét saját elektromotor hajtja. | Az 1. ábrán látható megoldásnál az 1 sűrítő után vízhűtéses 2 kondenzátor van kapcsolva, amely a felmelegftett folyadékba merül be. A folyadék természetes ' áramlással vagy kényszeráramlással körülötte áramlik. A 2 kondenzátor után egyrészt 11 átömlőszakasz van, amely a folyékony hűtőközeg 5 gyűjtőjéhez vezet, és amelybe a 4 termosztátról vezérelt elektromágneses 3 szelep van beépítve, másrészt a léghűtéses 6 kondenzátor. Ez után van elhelyezve a hidrosztatikus ellenállás képzésére szolgáló 7 emelőcső, amely ismét folyékony hűtőközeg 5 gyűjtőjéhez vezet. F.bbő! egy vezeték halad az expanziós 8 szelephez és a 9 elpárologtatóhoz, majd vissza az 1 sűrítőbe. A léghűtéses 6 kondenzátor a vízhűtéses 2 kondenzátorral párhuzamosan köthető be. A berendezés a következőképpen működik: A hűtőközeg gőzei az 1 sűrítőbői a vízhűtéses 2 kondenzátor felé áramlanak. Ha a felmelegített folyadék hőmérséklete kisebb, mint a 4 termosztáton beállított hőmérséklet, akkor az elektromágneses 3 szelep nyit és a kondenzátum ezen a 3 szelepen keresztül a folyékony hűtőközeg 5 gyűjtőjébe áramlik, mert a 7 emeíőcsőben uralkodó hidrosztatikus nyomás következtében a léghűtéses 6 kondenzátor folyékony hűtőközeggel van elárasztva és így a gőz nem tud rajta áthaladni. A folyékony hűtőközeg 5 gyt5tőjéből a hűtőközeg az expanziós 8 szelephez és onnan tovább a 9 elpárologtatóba áramlik, ahol elgőzölve az 1 sűrítő ismét beszívja. Ha a felmelegített folyadék hőmérséklete nagyobb, mint a 4 termosztátban beállított hőmérséklet, az elektromágneses 3 szelep zár és a hűtőközeg gőzei a léghűtéses 6 kondenzátorba áramlanak. A kondenzátum a 7 emelőcsövőn keresztül a folyékony hűtőközeg 5 gyűjtőjébe és onnan az expanziós 8 szelepen és a 9 elpárologtatón át az 1 sűrítőbe áramlik. A 2. ábrán a folyékony hűtőközeg 5 gyűjtője látható fekvő kivitelben. A hidrosztatikus ellenállás képzésére szolgáló elem a 10 szelep, amelynek 19 szeleptányéija 20 rugóval van terhelve. Ezzel párhuzamosan 24 szelep van bekötve, amelynek 15 szeleptányéija a 13 huüámcsővel van összekötve. Ez 17 rugóval záródik. Ez a berendezés a következőképpen működik: Ha a 3 szelep nyitva van, akkor a folyékony hűtőközeg a léghűtéses 2 kondenzátortól a folyékony hűtőközeg 5 hűtőjébe áramlik. A 10 szelep zárva van, úgy hogy a léghűtéses 6 kondenzátor folyékony hűtőközeggel el van árasztva és üzemen kívül van. Ha a hűtőtér kondenzációs oldalán a nyomás a 17 rugó erejének megfelelő nyomásértékre emelkedik a 13 huliámcső összenyomódik, a 15 szelep nyitja a folyékony hűtőközeg átömlését a 6 kon-2 197082 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
