197061. lajstromszámú szabadalom • Tömítőszerkezet síkjában felemelkedő és felemelt helyzetében eltolható nyílászáróhoz

1 197061 2 A találmány tömítőszerkezet nyílászáróhoz, mint ajtóhoz, ablakhoz vagy hasonlóhoz, melynek moz­gatható lapja (szárnya) van, ami nyugvó helyzetéből síkjában felemelhető, felemelt helyzetében eltolható és útjának bármely pontjára leengedhető. A találmány szerinti tö mit ősze rkezet tömftéstartó­­ból, tömítésből és olyan ellendarabból áll, melyre a csukáskor a tömítés felfekszik. A tömítéstartő, iUetve a tömítéssel együttműködő ellendarab esetenként maga a nyitható lap vagy szárny, iUetve a tok. A tárgykörbe tartozó nyílászárók évtizedek óta is­mertek és használatosak. Bár egészében véve vi­szonylag egyszerűek, megoldási módjukat nézve, fő­leg a tömítési megoldásokat és azokkal összefüggő szerkezeti kialakításokat tekintve, többféle ismeretes és használatos. A velük szemben támasztott követel­mény az, hogy funkciójukat minél egyszerűbben kivi­telezett szerkezetekkel lássák el, könnyen kezelhetők legyenek és jól zárjanak, azaz záródó felületeiken jól tömítsenek. Az egyik ilyen ismert megoldás szerint, melyet a DE 2 839 740 lsz. leírás ismertet, a tömítés egyrészt az ajtólap alsó szélén és a csukás! irányba eső szélén az élekre felerősített, azokon végignyúló két-két tomítő­­szalaggal történik, amelyek az ajtókeret aljára és a csukás irányába eső oldalára fekszenek fel, másrészt az ajtólap nyitási irányába esőszélén az ajtólapnak, il­letve a rögzített keretnek egymással szemben lévő, egymást takaró részeire erősített, azon végignyúló egy-egy tömítéstartóban elhelyezett, az előbbivel azonos tömítéssel történik, amelyek egymással szem­ben vannak és egymásra fekszenek. A felső szélén ugyancsak az élre felerősített két darab, de az előző­ektől eltérő alakú tömítőszalaggal történik a tömítés, amelyek „I” alakhoz hasonló sínre fekszenek fel az aj - tó zárt állapotában. Ennek a tömítőszerkezetnek az a hibája, hogy a to­lóajtó felső részén lévő szakasza kialakítását tekintve alapvetően eltér a többi részén lévőtől, bonyolult és az ott alkalmazott tömítőszalag más, mint a többi ré­szén, továbbá a nyitás irányába eső oldalon csak egy élen tömít. További hátrány, hogy a különböző tömí­tések találkozásánál, a sarkoknál a tömítettség folya­matossága nehezen biztosítható, illetve könnyen meghibásodik. Egy másik ismert kivitelnél az ajtólap alsó és csuká­­si irányba eső élén két-két tömítőszalag, a felső részén azonban csak egy tömítőszalag van. A megfelelő tömítőzárás érdekében az ajtó csukása után az ajtóla­pot síkjában le kell engedni és a felső részt az ajtótok­ra keresztirányban rá kell huzatni, Ennek a kivitelnek az a hátránya, hogy az ajtót felül csak egy tömítősza­lag tömíti és a megfelelő tömítettség eléréséhez az aj­tólapot a leengedésen kívül még a tokra rá is kell szo­rítani, ezért ehhez bonyolult vasalásra van szükség, amelynek alkalmazása is bonyolult. Mivel az ilyen nyílászárók nagyobbrészt terjedel­mesek, ezért súlyosak, mozgatásukat úgy oldották meg, hogy záróhelyzetükből felemelik és úgy mozgat­ják nyitott helyzetbe, majd a megfelelő nyitott hely­zetben ismét leengedik. E mozgatási feltételek mel­lett nem könnyű egyszer, jó tömítettséget biztosító tömftőszerkezetet létrehozni. Egyértelműen jelentkezik a hiányosság a tömítési megoldások eltéréséből adódóan a különböző tömi­s tések találkozásánál. így pl. az eltérő íómftőszerkeze­­tek, továbbá a kettős tömítésű élek és az egy tömítőelemet tartalmazó élek találkozásánál. Tehát a tömítés a tömítendő felületeknél nem folytonos, és a találkozási helyeknél állandó hibaforrás van. Ezért az eddig ismert ilyen jellegű nyílászáróknál számos próbálkozás ellenére sem sikerült megoldani a jól záró kettős tömítést fenntartva az egyszerű moz­gatás és a biztos zárás lehetőségét. A találmány elé kitűzött feladat tehát az, hogy az ilyen típusú nyílászáróknál, ajtóknál, ablakoknál és hasonlóknál a mozgatott és fix részek között az eddi­gieknél jobb hatásossággal oldja meg a tömítettséget, ezt egyszerű eszközökkel érje el és a nyíló szárny moz­gatásának az egyszerűségét is tartsa meg. A kitűzött feladat megoldását a találmány szerint azáltal étjük el, hogy a nyílászáró szárny és a tok ol­dalt és fenn bordákkal van ellátva oly módon, hogy a bordák a nyíló szárnynak a nyitás irányába eső szélén és fenn, a fix szárnyon pedig a zárás irányába eső szé­lén, a tokon pedig a nyíló és fix szárny között helyez­kednek el, és egymással együttműködő felületekkel rendelkeznek. A nyíló szárnyon elhelyezett bordák a íömítőelem(ek)et hordják, melyek csukott állapot­ban a fix szárny bordáira fekszenek. Ezáltal lehetővé válik egyetlen tömítőelem-tfpussal a tömítőszerkezet megoldása ügy, hogy a tömftőclcm egyrészt a nyíló szárnynak az alsó élén és a zárás irányába eső szélén folytonos „L” alakot képezve van rögzítve, másrészt a nyíló szárny nyitási irányába eső szélén és fenn kikép­zett bordák belső felületén ugyancsak folytonos „L” alakot képezve van rögzítve. így a kellős „L” alakban elhelyezett tömítés az összes ismert eddigi megoldá­soknál biztonságosabb és jobb hatásü tömítettséget eredményez. A tömítőeíemeket természetesen fordí­tottan is elhelyezhetjük, mármint az álló szárny bor­dáin és a tok megfelelő részein. A tömítőelem lehet kettő egybordás kötőelem is, ebben az esetben mind­egyik borda tömítőelemet is hordoz és felfekvő felü­lettel is rendelkezik. A találmány példakénti kiviteli alakját a csatolt raj­zok alapján ismertetjük részleteiben, ahol az 1. ábra a tolóajtó elrendezésének vázlata, a 2. ábra a tolóajtó függőleges metszete, a 3. ábra a tolóajtó vízszintes metszete. A találmány szerinti tömftőszerkezetet tolóajtón alkalmazva mutatjuk be, ami természetesen ablak­ként is, illetve a kettő kombinációjaként is megvaló­sítható. Az 1. ábra szerinti 1 tok fixen be van építve vala mely építménybe. A 2 fix szárny rögzítve van az 1 tok­hoz. A 3 nyílószárny ismert szerkezettel ellátva felemelhető, felemelt helyzetében eltolható, a fix szárnnyal fedésbe hozható. Ezt a szerkezetet a 4 fo­gantyúval működtetjük. A találmány szerint kitűzött cél, azaz a jó tömített­ség elérésére a 2 fix szárny és az 1 tok el van látva felső 5 belső bordával és oldalsó 6 belső bordával, melyek együttesen összefüggő „L” alakot képeznek. Az 1. és 2. ábrán bemutatott kivitel szerint az 5 felső belső borda az 1 tokra van rögzítve, az oldalsó 6 belső borda a 2 fix szárny csukási irányába eső szélén van elren­dezve. A 3 nyíló szárny el van látva felső 7 külső bordával, amely csukott állapotban a felső 5 belső borda felett 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom