197060. lajstromszámú szabadalom • Ablakkeret
V A találmány tárgya ablakkeret, amely ablakok külső főkerete vagy belső kereteként egyaránt alkalmazható. Az ablakkeretek hagyományosan fából vagy fémből vannak kialakítva, és felületük mázolással, vagy más felületi kezeléssel, illetve külső védőburkolat, például cinkburkolat, alumíniumburkolat vagy műanyagbevonat segítségével az időjárási behatásokkal szemben ellenállóan van kiképezve. A fémből kialakított ablakkeretek a külső behatásokkal szemben többnyire megfelelően ellenállónk, ugyanakkor azonban jó hővezetőképességük miatt — a hideget is vezetik — alkalmazásuk gyakran nem célszerű. A fából készült ablakkeretek ezzel szemben a nemkívánt hőhatásokkal szemben megfelelően ellenállónk, hátrányuk azonban, hogy a külső behatásokkal szembeni etlenállóképesség megtartása céljából gyakori felületkezelést (mázolást) igényelnek. A fenti problémák kiküszöbölésére az elmúlt években számos javaslat vált ismertté, amelyek jelentős része műanyag felhasználásán alapul. Ismertek például olyan ablakkeretek, amelyek teljes egészében műanyagból vannak kialakítva. Megerősítés céljából a műanyag kerctváz előnyösen üvegszállal, vagy más módon van megerősítve. Az ilyen ablakkeretek azonban a jelentős anyagráfordítás miatt igen drágák és általában súlyuk is sokkal nagyobb a hagyományos ablakkeretekénél. A 11 19 5ü3 számú NSZK-beli szabadalmi leírás olyan eljárást ismertet, amely többek között ablakkeretek és főkeretek előállítására alkalmas és amely az anyagtakarékosságot és a késztermék súlyának csökkentését szolgálja. Az eljárás lényege, hogy az ablakkeret magját fából vagy farostból alakítják ki, amelyet azután műanyag bevonattal látnak el. A javaslat szerint a fa keretvázát az öntőformában a kiöntés előtt megszilárdult inűanyagcseppek segítségével rögzítik, amelyek a kiöntés során meglágyulnak vagy egybeolvadnak a bevonóréteg anyagával. Hasonló megoldást javasolnak a 20 47 299 számú NSZK-beli közrebocsátási iratban, amely szerint a fából készült keretmagot műanyaghabból előnyösen poliuretán-habból kialakított bevonattal látják el. A 123 907 számú norvég szabadalmi leírásban az ablakkeretekre fémbevonatot javasolnak. A 12 12 390 számú brit szabadalmi leírás olyan ablakkeretet ismertet, amelynek hőszigetelő keretmagja (előnyösen fából készült keretmagja) van, amely az ablaküveg élei mentén profilozott kialakítású és amely üvegszállal megerősített műanyagbevonaítal van ellátva, ahol a műanyagbevonat anyaga előnyösen poliészter. A 82 87 071 számú ausztrál szabadalmi leírás javaslata szerint a keretmag anyaga fa, amely előnyösen mintegy 8—.9% nedvességtartalomig van kiszárítva, és amely viszonylag olcsó puha fából, például fenyőből is kialakítható, és amely az éle mentén keményfából kialakított peremmel van ellátva. Ez a mag műanyagburkolattal (például PUR) van bevonva, amely azonban a keményfa éleket nem borítja. A találmánnyal célunk könnyű szerkezetű, viszonylag alacsony ráfordítással előállítható és széles körben alkalmazható ablakkeret kialakítása. A kitűzött feladatot olyan ablakkerettel oldottuk 1 meg, amelynek fából vagy faalapú anyagból kialakított keretmagja van, amely a technika állásából ismert módon műanyag, előnyösen műanyaghab (például poliuretán-PUR) bevonattal van ellátva. A találmány szerinti ablakkeret az ismert megoldásoktól alapvetően abban különbözik, hogy — egyrészt kifelé néző felületén az időjárási hatásokkal szemben ellenálló védőburkolattal van ellátva, amely a keretmaggal a külső levegő számára ventilációs teret képez, — másrészt a keretmngon kialakított műanyagbevonat úgy van kiképezve, hogy a belső légtér felé néző felületeken párazáró bevonatrésze van. A gyakorlati és kísérleti tapasztalatok azt mutatták, hogy fenyőből és rétegelt lemezből készült keretmagok igen kedvezően ágyazhatok poliuretánba anélkül, hogy a poliuretán-rétegben repedéseket okoznának, vagy a poliuretán-réteg az adhézió hiánya miatt a keretmagtól elválna. Ez az előnyös ha tás még akkor is kimutatható, ha a faanyag előzőleg nem lett kiszárítva, vagy akár magas nedvességtartalommal rendelkezik. A tapasztalatok azonban azt is megmutatták, hogy az így kialakított ablakkeretek, amelyek össztömege például 5 kg, és az említett anyagokból készült keretmngjuk van, többszöri vízbemerítés és azt követő kiszárítás után annyi vizet tudnak elnyelni, hogy tömegük mintegy 1 kg-mal megnövekszik, ami a poliurttán-réteg megrepedezéséhez vezethet. A kísérletek során alkalmazott mértékű nedvesítő hatással ablakkeretek esetében természetesen nem nagyon kell számolni. Tény viszont az, hogy a műanyagbevonat ellenére főleg a belső légtérből pára formájában nedvesség hatolhat a kereímagba, ami viszonylag magas nedvességtartalmat eredményezhet. Ez a hatás különösen télen érvényesül észrevehetően, amikor a behatoló pára a fában lecsapódik, és ott esetleg rothadást és elgombásodást okozhat, ami a gazdaságossági okokbói alkalmazott olcsó faanyagok esetében különösen valószínű. A keretmag ily módon létrejövő károsodásának következményei kiküszöbölhetők a műanyagbevonaí vastagságának növelésével úgy, hogy 'a műanyagbevonat önmagában is megfelelő merevséget és tartást ad az ablakkeretnek. Ez a megoldás azonban nem előnyös, mivel a viszonylag drága bevonóanyag nagy mennyiségben történő felhasználása az előállítási költségeket jelentős mértékben megnöveli. A fenti tényezők játszottak szerepet abban, hogy a műanyagbevonattal ellátott ablakkeretek a számos javaslat ellenére nem tudtak uralkodóvá válni a piacon. Találmányunk abból a felismerésből indult ki, hogy a belső légtérből származó pára bizonyos mértékű behatolása a keretmagba nem kiküszöbölhető (például a rögzítési helyeken a műanyagbevonaton létesített furatokon vagy hézagokon keresztül), de a nedvességtartalom számottevő megnövekedése egyszerű, külön ráfordítást nem igénylő módon kiküszöbölhető úgy, hogy a nedvesség külső légtérbe történő távozását elősegítjük. Ily módon még a gyengébb minőségű faanyag is megtartja erősségét, így a nulanyagbevonat a merevség biztosításában lényegében nem működik közre, következésképpen elegendő a műanyagbevonatot kizárólag a belső légtérrel szembeni elzárőhatásra méretezni. Ez a felismerés jelentős anyagmegtakarítást tett lehetővé. 2 197 060 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
