197034. lajstromszámú szabadalom • Infravörös sugárzást abszorbeáló műanyag fólia
7 197 034 íömeg% az abszorbeált víztartalmuk. Ennek egy lehetséges magyarázata az a feltételezés, hogy a hótartó képesség fokozódását magának az alumíniurn-sziiikát gélnek és a víznek az infravörös sugárzást visszatartó képessége szinergetikusan okozza. Továbbá, a találmány szerinti, a vizet ilyen nagy mértékben abszorbeáló alumfniara-szilikát gélnek azon tűi, hogy' a fóliákban alkalmazva vízcseppképződést gátló képessége van, megvan az a további előnye is, hogy ezt a képességét folyamatosan megtartja, ha a mezőgazdasági fóliákhoz alkalmas,- hagyományos vízcseppkápzőciés-gátló szét rét vagy nedvesítőszerrel együtt alkalmazzuk, mivel az ilyen abszorbeált szerek fokozatosan deszorbeálódnak. A 84955/1981, a 151042/1980 és a 18141/1981 számú japán közzétételi iratokban leírt hasonló alumínium-sziükát gélekhez és kovasav gélekéhez hasonlítva a találmány szerinti alumínium-szilikát gélnek tartósabb a hatásossága. Ennek egy lehetséges magyarázata az a feltételezés, hogy az alum/niura-szilikát gél három komponensből tevődik össze, ami azt jelenti, hogy a két komponens az AbO.i és S102 vegyes oxíd, mint az. aiujnínium-szilikát gélben, a h.arrnadik pedig egy alkálifém-oxid, mint például a Na20 vagy a K>0. A nagy abszorpcióképességű gélek között ismert a zeolit. De, annak ellenére, hogy a zeolifnak nagy az abszorpcióképessége, & fólia átlátszósága leromlik, ha abba bedolgozzák. Ezért a zeolit a találmányhoz nem alkalmazható. A találmány szerint az „abszorbeált víz" kifejezésen azt a vízmennyiséget értjük, amit a íorrólevegős szárítóban 250 "C-on 2 órán át szárított töltőanyag 25 °C-os, 65% relatív páratartalmű atmoszférában állni hagyva abszorbeál, és amelyet a következő képlet szerint számítunk ki: g_A abszorbeált vízmennyiség [%| TM---------- 100, A amely képletben A a 250 °C-on 2 órán át szántott töltőanyag tömege (gramm) ás B a megszárftott, majd 25 ‘C-os, 65% relatív nedvességtartalmú atmoszférában egyensúlyi állapotig nedvesített anyag tömege (gramm). A töltőanyag összetételének a számításánál alkalmazott „izzítási veszteség” kifejezésen azt a vízveszteséget értjük, amelyet a töltőanyag 250 °C-on, 2 órán át történő szárítását követően 800 °C-on 1 órán át történő izzftás után mérünk, és amelyet a következő képlet szerint számítunk ki: A—C izzítási veszteség [%] = ——— • 100, amely képletben A a 250 *C-on 2 órán át szárított töltőanyag tömege (gramm) és C a töltőanyagnak a szárítást követő, 800 °C-on, 1 órán át történő izzftás után méit tömege (gramm). A találmány szerint alkalmazott, finoman porított alumínium-szilikát átlagos szemcsemérete előnyösen 20 pm alatt, előnyösebben 10 pm alatt, de legelőnyösebben 5 pm alatt legyen. Ha az átlagos szeneseátmérő túlhaladja ezt a határt, akkor az így ka:ott fóliának romlanak a fizikai tulajdonságai, ennél u-gva az ilyen átmérő előnytelen. Az alumínium -s? '.1 lkát keverési aránya 100 tömegrész oieíir.gyuutához képest előnyösen 2—25 tömegrész, de még előnyösebben 3—15 tömegrész. Ha az alumínium-szilikát aránya kisebb mint 2 tömegrész, a fólia h*5tartó képessége nem nő észrevehetően. míg ha az arány nagyobb mint 25 tömegrész, u fóliának, csökken a szilárdsága, ezért ilyen mennyiség nem előnyös. A találmány szerint! eljárás foganatosításakor az olefingyanta és r. por alakú alumínium-szilikát elegyítése vagy összegyúrása a szokásos módon görgős keverőkke'i. Bunbury-keverőkkel vagy extrudetekke! történi*., amit a fóliagyártási eljárás, úgymint a íűvásos eljárás, kalandcrezés, T-szcrszámos eljárás vagy hasonló követ. A fóliát általában 130—250 *C közötti hőmérsékletek között gyártják, ezért ha az alumínium-sziiikát abszorbeált vizei tartalmaz, akkor a feldolgozás élőit azt előbb meg kei! szárítani. (A fóliagyártás után az almnínium-szilikát újra felvesz vizet.) Az ilyen ah:mina:m-szilikátot tartalmazó olefingyanta fólia belső és külső felületén az ionomer gyanták és az oiefingyanták csoportjából kiválasztott legalább egy gyantából álló réteget alakítunk ki hagyományos eljárásokkal. Például az alkotó fóliákat külön készítjük el és száraz vagy meleg laminálás’ eljárással rétegezzük egymásra; az ionomer gyanták és az oicfingyaníák csoportjálxíl kiválasztott legalább egy gyanta rétegeit extrudáíással egy, az alumínium -szilikátot tartalmazó olefingyanta fóliára lamináljuk; laminált fóiia készíthető a többréteges extrudáló eljárással. A fólia könnyű gyárthatósága, a rétegek közötti jó tapadósziiárdság, a jó átlátszóság és az alacsony ár miatt ezen eljárások közül a többrétegű extrudáló eljárás az előnyösebb. Továbbá, mivel mezőgazdasági célra igen széles fóliák szükségesek, a többrétegű fúvásos eljárás az előnyös. A külső és belső rétegek, amelyek különböző gyantából állhatnak, az extruder árára való tekintettel, a szokásos alkalmazás céljára ugyanabból a gyantából Ls megfelelő módon készülhetnek. A tólia flunúirium-szü'.kálot tartalmazó olefingyantából álló középső rétegének és az azon kialakított belső és külső gyantarétegeknek a vastagságát a végső felhasználással összhangban és a cél figyelembevételével határozzuk meg, így a vastagságok nincsenek különösebben korlátozva. A középső réteg vastagsága általában mintegy 30 és 200 pin közé esik, attól függően, hogy milyen hőtartást .kívánunk és/vagy, hogy milyen az alumínium-szüikátnak a gyantához viszonyított aránya. A belső és külső rétegek vastagsága annyi legyen, amennyi a belső homályosság csökkentéséhez és a megfelelő kopásállósághoz szükséges. így a szokásos alkalmazás esetén a vastagság 10—20 pm körül van. Azért, hogy az egyrétegű fóliában vagy a találmány szerinti többrétegű fólia középső rétegében az alumínium-szilikát jobb diszperzióját biztosítsuk, előnyös, ha a találmány szerinti összetételű keve-5 10 15 20 25. 30 35 40 45 50 55 60 65 5
