197031. lajstromszámú szabadalom • Eljárás Ziegler-Natta katalizátor komponens előállítására

morfológiailag, például fluiditás szempontjáéi, na­gyon gyenge minőségű. Eközben újabban sokféle katalizátorkomponenst javasoltak felhasználásra javított részecsketulajdon­ságokkal, amelyeknél a hordozóanyag kiinduló­anyaga egy szerves magnéziumvegyület. Az ilyen katalizátorkomponensek előállítására vonatkozó módszerek közé tartozik az 54—123594 szám alatt közrebocsátott japán szabadalmi bejelentésben sze­replő módszer, amelynél egy szerves magnéziumve­­gyületből és egy szerves alumíniumvegyületből álló komplexet reagáltatnak egy tercier alkilhalogenid­­del, majd az így kapott terméket karbonsavészterrel és titántetrakloriddal kezelik; az 54—133584 szám alatt közrebocsátott japán szabadalmi bejelentés­ben szereplő módszer, amelyben egy szerves mag­néziumvegyület és egy szerves halogenid közötti re­akcióval kapott szilárd terméket egy elektrondonor vegyületíel kezelnek, majd titántetraklorid hordo­zására használják; az 54—76492 szám alatt közre­bocsátott japán szabadalmi bejelentésben szereplő módszer, amelyben egy szerves magnéziumvegyület és egy polihidroalkohol reakciójából nyert reakció­terméket egy elektrondonor vegyülettel kezelnek, majd titántetraklorid hordozására használják; az 53—43094 sz. és az 54—107987 szám alatt közre­bocsátott japán szabadalmi bejelentésekben szerep­lő módszerek, amelyekben egy szerves magnézium­vegyület és egy hidropolisziloxán közötti reakcióból kapott terméknek szilíciumtetrakloriddal való rea­­gáltatásával nyert hordozóanyagot vagy szilícium­­tetrakloridnak egy szerves magnéziumvegyülettel való közvetlen reakciójával nyert hordozóanyagot dolgoznak fel titántetraklorid hordozására; az 55—58207 szám alatt közrebocsátott japán szaba­dalmi bejelentésben szereplő módszer, amelyben egy szerves magnéziumvegyület és szilíciumtetra­­klorid közötti reakcióból kapott szilárd terméket egy alkohollal és egy karbonsavészterrel kezelnek, majd utána titántetrakloriddal; és az 55—133408 szám alatt közrebocsátott japán szabadalmi beje­lentésben szereplő módszer, amelyben egy szilárd szerves magnéziumvegyületet egy aromás alkohol­lal és egy elektrondonor vegyülettel kezelnek, majd ezután titántetrakloriddal. Ezek a korábbi módszerek szerint készített kata­lizátorkomponensek azonban vagy nem rendelkez­nek elég nagyfokú polimerizációs aktivitással, vagy pedig még ha ez meg is felelne, sztereospecifikus polimerképző tulajdonságuk gyenge vagy egyéb olyan hátránnyal rendelkeznek, mint például a következő: polimerizációs aktivitásuk a polimerizá­­ció kezdeti szakaszában nagy, de utána gyorsan csökken vagy pedig a keletkező polimer térfogatsű­rűsége kicsi. Ezek a hátrányok láthatóan akadá­lyozták azt, hogy gyakorlati alkalmazásra elfogad­ják őket. A Ziegler-típusú, korábbi módszerek szerinti ka­talizátorhordozó komponensek egy másik hátránya magas hőmérsékleten való polimerizációs tulajdon­ságuk. Minél nagyobb a katalizátorkomponens po­limerizációs aktivitása, annál nagyobb lesz a pilla­natnyi hőfejlesztése. Ezért tehát még ha a reaktor belső részének a hőszabályozása meg is oldható, a helyi túlmelegedés kiküszöbölése csaknem lehetet­.3 1 len. Egy nagy poiimerizációs aktivitású katalizátor­komponensnek tehát meg kell tudni tartania aktivi­tását akkor is, ha az a-olefin polimerizáció magas hőmérsékleten történik. Időközben az a-olefin polimerizációs eljárás egyszerűsítése céljából újabban aktívan vizsgálták a-olefinek polimerizációját gázfázisban, a-olefinek polimerizációját gázfázisban magas hőmérsékleten kell végezni. Propilén gázfázisú polimerizációját például általában 90 "C fölötti hőmérsékleten vég­zik. A korábbi módszerek szerint készült katalizá­torkomponenseknél azonban a polimerizációs hő­mérséklet általában 60—70 °C, vagy legfeljebb 80 °C. A korábbi eljárásokkal készült katalizátor­­komponensek tehát nem használhatók propilén po­­limerizációjához magas hőmérsékleten. Fluidágyat alkalmazó gázfázisú polimerizációs berendezés ese­tén a katalizátorkomponens részecskeátmérőjének nagyon egységesnek kell lennie. Egy porítással elő­állított katalizátorkomponensnél viszont a szemcse­átmérő nem egyforma és sokat tartalmaz a katali­zátorkomponensből finom por alakjában. Az ilyen katalizátorkomponens tehát aligha használható a polimerizációhoz. Ezt figyelembe véve egy olyan katalizátorkomponensre volt szükség, amelynek szemcseátmérője nagyon egyforma és polímerizá­­ciós tulajdonságai megfelelnek az a-olefinek gázfá­zisú polimerizációjánál alkalmazott magas hőmér­sékletnek. A jelen találmány tárgya egy katalizátorkompo­nens készítése, amely készftésmód lényeges lépései közé tartozik (a) egy olyan lépés, amelyben egy R’MgX’ általános képletű szerves magnéziumve­gyületet (ahol R’ egy 1—10 szénatomos alkilcso­­portot, X’ pedig egy klór-, bróm vagy jódalomot vagy egy 1 — 10 szénatomot tartalmazó alkilcsopor­­tot jelent) egy elektiondonor vegyület jelenlétében széntetrahalogeniddel reagáltatva, szilárdanyag-fo­­lyadékfázis elválasztással egy szilárd anyagot ka­punk, (b) egy olyan lépés, amelyben az elválasztott szilárd anyagot egy szénhalogeniddel együtt hőke­zeljük, (c) egy olyan lépés, amelyben a hókezelt szilárd anyagot 90—130 “C-on fenolokkal kezeljük, (d) a fenolos kezelés után alacsony nyomáson to­vább hőkezeljük és/vagy (e) egy olyan lépés, amelyben a fenollal kezelt terméket tovább kezel­jük egy halogénezett titánvegyülettel. A találmány szerint készített katalizátorkompo­nens felhasználható a-olefinek (ko)polimerizáció­­jára, amelynél a polimerizáció a katalizátorkompo­nens és egy szerves alumíniumvegyületből álló ka­­talizátorelegy jelenlétében vagy pedig egy — a fent említett — katalizátoreleggyel együtt alkalmazott elektrondonor e vegyület felhasználásával megy végbe. A jelen találmány szerinti katalizátorkomponens elkészítésére vonatkozó eljárás jellemzői közé tar toznak a következők: A szerves magnéziumvegyület és a széntetrahalo­­genid reakcióját egy elektrondonor vegyület jelen­létében végezzük. A szilárd anyag/folyadék fázis elválasztásból kapott szilárd terméket egy szénlmlo­­geniddel együtt hőkezeljük. A hőkezelt szilárd ter­méket fenolokkal kezeljük 90—130 °C közötti hő­mérsékleten. Ezután a fenollal kezelt szilárd anya­.. 4 97 031 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom