196999. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidro-imidazo-pirrolo-piridin-, -kinolin-, -tieno- és furo[2,3-b] piridin-, -tieno- és furo[3,2-b]-piridin származékok előállítására és hatóanyagként e vegyületek szűkebb körét tartalmazó herbicid készítmények

5 196 999 6 amelyekben A jelentése hidrogénatomtól eltérő, ki­használhatjuk az imidazo-pirrolo-piridinekben, -kinolinokban, -tieno- és -furo-piridinekben meg­található G=N-funkciós csoport ama tulajdonságát, hogy számos nukleofil vegyületet, így például alko­holokat, aminokat és tiolokat képes addícionálni. A reakciót vázlatosan a D. reakcióvázlaton mutat­juk meg, ahol AH jelentése nukleofil vegyület, pél­dául CH3OH, CH3SH, CH3NH2. A reakció lefoly­tatását savak, így például p-toluolszulfonsav, vagy bázisok, így például tercier aminvegyületek hozzá­adásával katalizálhatjuk. A fenti reakcióval olyan (I) általános képletű vegyületek állíthatók elő, amelyekben A jelentése a hidrogénatomot és 1—4 szénatomos alkilcsoportot kivéve az (I) általános képletnél megadott. Az olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében A jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoporí, és R,, R2, W, Y és Z jelentése a fenti­ekben megadott, úgy állíthatjuk elő, hogy egy (XIV) általános képletű vegyületet — a képletben R,, R2, W, Y és Z jelentése a fentiekben megadott — legalább ekvimoláris mennyiségű (1—4 szénato­mos a!kil)-lítiummal, vízmentes tetrahidrofurán­­ban, reagállatunk. Kísérleteink során azt találtuk, hogy számos he­lyettesített és helyettesítetlen aromás, illetve hete­­roaromás imidazolidinon- és imidazolidin-tion-ve­­gyület, amelyet fent említett reakciókban kiindulási vegyüíetként használtunk az (1) általános képletű vegyületek előállításához, a megfelelő (XV) általá­nos képletű imidazolinon vagy imidazolin-tion, re­dukciójával előállíthatok. Redukálószerként példá­ul nátrium-ciano-bór-hidridet alkalmazhatunk, leg­alább ekvimoláris mennyiségben, valamilyen oldó­szer, így például valamilyen 1—4 szénatomos alifás alkohol, víz-alkohol elegy vagy éter jelenlétében. Ezt követően a reakcióelegyet 2,5 és 5 közötti pH értékűre svanyítjuk — célszerűen 3 és 4 közötti pH értékűre — valamilyen erős ásványi savat, mint pél­dául sósavat, vagy valamely szerves savat, így ecetsavat használva a savanyításhoz. A redukciót általában 0 °C és 40 °C közötti hőmérsékleten vé­gezzük; a redukció a fent leírt formában különösképpen hatásosan hajtható végre a 2-(2- irnidazolii:ii)-nikoiínsavak és észterei esetében, ki­váltképpen a metil-észterek esetében. Az ismerte­tett eljárás hasonlóképpen hatásos a 2-(2-imidazo­­linil)-tieno- és -furo[3,2-b]piridin-6-karbonsav­­észterek és a 2-(2-imidazolinil)-tieno- és -furo[2,3- öJpiridin-5-kaibonsav-észterek imidazolinil funkci­ós csoportjának redukálására. A fent ismertetett redukciós eljárást az E. reak­cióvázlaton szemléltetjük, ahol a képletekben R je­lentése lehet hidrogénatom, vagy észterképző-cso­­port, előnyösen metilcsoport, és R,, R2, W, Y és Z jelentése azonos az (I) általános képletnél meg­adottakkal. Abban az esetben, ha R metilcsoportot jelöl, ez utóbbit úgy lehet célszerűen eltávolítani, hogy a metilésztert valamilyen 1—4 szénatomos ali­fás alkoholban, előnyösen abszolút metanolban, re­agálhatjuk, legalább egy ekvivalens mennyiségű erős bázis hozzáadása mellett. Amint fentebb utaltunk rá, az imidazolidinono­­naí és imidazolidin-tionokat a cisz- és transz-izo­merek elegye formájában kapjuk, ha R2 és R2 szubsztituensek jelentése nem azonos. Ezek az izo­merek különböző mennyiségekben nyerhetők. Az izomerelegyek általában úgy amint vannak felhasz­nálhatók, de gyakran kromatográfiás úton szétvá­­lasztliatók a tiszta cisz- illetve /rtmsz-izomerekre, amelyek mindegyike gyomirtószerként hatásos. Miután a fent leírt redukciós módszer nem egy egyetemes eljárás valamennyi helyettesített és he­lyettesítetlen aromás, illetve heteroaromás imida­­zoldinonnak és imidazolidin-tionnak az előállításá­ra, a szintézisutak számos változatát dolgoztuk ki annak érdekében, hogy hatékony eljárások álljanak rendelkezésünkre a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek előállításához kiindulási anya­gokként felhasznált imidazolidinonok és imidazoli­­din-tionok gyártására. Ennek megfelelően megállapítottuk, hogy a 2-(2-imidazolidinil)-nikotinsav-észterek és 2-(2- imidazolidiniI)-kinolin-3 -karbonsav-észterek oxo­­illetve tioxo-származékait úgy lehet szintetizálni, hogy valamely (IX) általános képletű amino-amid­­vegyületet vagy amino-tioamid-vegyületet és ezzel ekvimoláris mennyiségű (X) általános képletű, megfelelő, helyettesített vgy helyettesítetlen 2-fcrmil-piridin-3-karbonsav illetve 2-formil-kino­­lin-3-karbonsav kis szénatomszámú alkilészterét elegyítjük, majd valamilyen közömbös szerves ol­dószerben, így például benzolban vagy toluolban, és valamilyen erős szerves sav, így például p-toluol­­szulíonsav jelenlétében, nitrogénatmoszférában visszafolyató hűtő alkalmazásával forralunk. Az így képződött észtert azután könnyűszerrel átalakíthat­juk a megfelelő (XII) általános képletű savvá, ame­lyet a találmány szerint (I) általános képletű vegyü­letek előállításához kiindulási anyagként haszná­lunk fel. Erre szolgálhat például az az eljárás, hogy az imidazolidinon- vagy imidazolidintion-észtert valamely 1—4 szénatomos alifás alkoholban felold­juk vagy diszpergáljuk — oldó- illetve diszpergáló szerként célszerűen vízmentes metanolt használunk — majd az így kapott oldathoz legalább egy ekviva­lens mennyiségű erős bázist adunk. A gyakorlatban úgy járunk el, hogy a bázist álta­lában vizes oldata alakjában alkalmazzuk, és az elegyet 20 °C és 50 °C közötti hőmérsékletre felme­­legítjük. Az elszappanosítás után az elegyet lehűt­jük, pH-ját 6,5 és 7,5 közé, célszerűen mintegy pH==7-re állítjuk be valamilyen erős ásványi sav­val, így például sósavval. így kapjuk meg azokat az imidazolidinon- vagy imidazoiidintion-vegyülete­­két, sav alakjában, amelyekben Ru R2, W, Y, Z je­lentése a fentiekben megadottakkal megegyező. A reakció menetét az 1. folyamatábrán illusztráljuk. Az ábrán szereplő képletekben R jelentése 1—4 szénatomos alkii- vagy egyéb észterképző-csoport; R„ R2, Y, Z valamint W jelentése azonos az (I) ál­talános képletnél megadottakkal. Valamely (X) általános képletű aldehid és egy (IX) általános képletű a-amino-amid vagy -tio­­amid reakciója savkatalízis mellett a megfelelő Schiíf-bázis képződéséhez vezet, primer termék­ként. Az, hogy az SB általános képletű Scbiff-bá­­zis, mint olyan, kiválik-e az elegyből, vagy a reak­ció körülményei között gyűrűzáródáson megy-e 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom