196988. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3H-1,2,4-triazol-3-tionok előállítására

1 196988 2 A találmány tárgya eljárás új 5 - heterociklusos -2,4 - dialkil - 3H - 1,2,4 - triazol - 3 - tionok elő­állítására, melyek antidepresszív hatással rendel­keznek. Pontosabban a találmány tárgya eljárás (1) általános képletű vegyületek előállítására, ahol Rj és R* egymástól függetlenül 1—4 szénatomos alkilcsoportot, és Hét piridil- vagy tienilcsoportot jelent. Az (1) általános képlet magába foglalja a vegyüle­tek összes lehetséges tautomerjeit is. R2 és R4 előnyösen metil- vagy etilcsoport. Az (1) általános képletben szereplő „Hét” jelen­tése 2-, 3- vagy 4-piridil-, vagy 2- vagy -3-tienil­­csoport. Az (1) általános képletű vegyületek könnyen elő­állíthatok az irodalomból ismert eljárások, például az 1. reakcióvázlat szerint, ahol R2, R4 és Hét jelentése a fentiekben megadott. Az (A) lépésben a (II) általános képletű hidra­­zin-vegyületeket megfelelő oldószer jelenlétében (111) általános képletű izotiocianátokkal reagáltat­­juk. Termékként (IV) általános képletű tioszemi­­karbazidokat kapunk. A reakció 0 *C és szobahő­mérséklet közötti hőmérséklet-tartományban igen gyorsan végbemegy. Noha a reakció gyors, az elegyet 24 órán át is tarthatjuk a reakció körülmé­nyei között anélkül, hogy a hozam csökkenne. A reakciót az elegy forralása közben is végrehajthat­juk, ez azonban nem előnyös. Oldószerként víz és szerves savak kivételével gyakorlatilag az összes ál­talánosan alkalmazott szerves oldószert felhasznál­hatjuk. Különösen előnyöseknek bizonyultak a víz­mentes alkoholok (köztük elsősorban az etanol és a metanol), azonban dimetil-formamidot, klorofor­mot, diklór-metánt, tetrahidrofuránt és dietil-étert is felhasználhatunk. A (11) és (III) általános képletű kiindulási anyagok kereskedelmi forgalomban kap­ható vegyszerek vagy ismert módszerekkel állítha­tók elő. A (B) lépésben a (IV) általános képletű tiosze­­mikatbazidokat (V) általános képletű aroil-klori­­dokkal reagáltatva a kívánt (VI) általános képletű aroil-szubsztituált tioszemikarbazidokká alakítjuk. A reakciót aprotikus oldószerben, például piridin­­ben, kloroformban, tetrahidrofuránban vagy hason­ló oldószerben végezzük. Az acilezés 0 'C és szo­bahőmérséklet közötti hőmérséklet-tartományban 3—24 óra alatt lezajlik, de magasabb hőmérsékle­teket (például forráspont körüli hőmérsékletet) is alkalmazhatunk. Az (V) általános képletű savhalo­­genidek a kereskedelemben beszerezhető anyagok vagy ismert módon állíthatók elő a megfelelő sa­vakból. A (C) lépés során a (VI) általános képletű ve­­gyületeket gyűrűzárással (I) általános képletű vc­­gyületekké alakítjuk. A gyűrűzárás során a (VI) ál­talános képletű vegyületek vizes lúggal készített ol­datát melegítjük. Előnyösen 1 mólekvivalens lúgot, így például nátrium-hidrogén-karbonát vagy nátri­­um-hidroxid vízzel készített oldatát használjuk. A reakcióban alkoholos lúgoldatokat is használha­tunk, ez azonban rendszerint kevésbé előnyös. A reakciót rendszerint az elegy forralása közben, előnyösen 65—100 'C -on végezzük. A (C) lépés­ben kiindulási anyagokként felhasznált (VI) általá­nos képletű tioszemikarbazidokat általában nem szükséges előzetesen tisztítani; ezeket még piridii­­hidrokloriddal képezett 1:1 tömegarányú elegyeik formájában is felhasználhatjuk. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákban részletesebben ismertetjük. I. példa 2,4-Dimetil-tioszemikarbazid 16,0 ml (3,00X10_I mól) metil-hidrazin 50 ml, molekulaszitán szárított, etanollal készített oldatá­ba állandó keverés közben 22,0 g (3,OOXlO_1 mól) metil-izotiocianát 30 ml, molekulaszitán szárított etanollal készített oldatát csepegtetjük. Exoterm re­akció indul be, és az izotiocianát beadagolása közben az elegy enyhén forrni kezd, majd hamaro­san csapadék képződik. 24 órás keverés után a reakcióelegyet jeges fürdőben lehűtjük, majd a csa­padékot kiszűrjük, kevés hideg izopropanollal mos­suk, és vákuumszívatással szárítjuk. 26,7 g (75%) halványsárga, porszerű terméket kapunk. Az így kapott anyagot vízből kétszer és izopropanolból kétszer átkristályosftjuk. 14,7 g (41%) 135—137 °C olvadáspontú, apró, színtelen tűkristályos anyagot kapunk. 2. példa 2,4-Dimetil-1 -(4-piridoil)-tioszemikarbazid 6,7 g (5,6X10~2 mól) 2,4-dimetil-tioszemikarba­­zidot 150 ml piridinnel készített oldatába állandó keverés közben 10,0 g (5,62X10~2 mól) 4-piridoil­­kloridot csepegtetünk. 17 órai keverés után az ol­dószert lepároljuk, és így a kívánt 2,4 - dimetil - 1 - (4 - piridoil) - tioszemikarbazid és piridin­­lndroklorid keverékét kapjuk. Ezt a keveréket álta­lában további tisztítás nélkül felhasználhatjuk. 11a tiszta 1 - (4 - piridoil) - 2,4 - dimetil - tioszemikar­­bazidra van szükségünk, akkor a kapott keveréket vízzel mossuk, a nem oldódó részt leszűrjük, váku­umszívatással szárítjuk, majd a szilárd anyagot kris­tályosítjuk. A végtermék előállítása 3. példa 5-(4-Piridil)-2,4-dimetil-3H-l,2,4-triazol-3-tion A 2. példa szerint kapott anyagot (a végtermék és piridin-hidroklorid 1:1 arányú keveréke) 100 ml 1 mólos vizes nátrium-hidrogén-karbonát oldathoz (1,00X10_I mól) adjuk, és az elegyet keverés közben forrásig melegítjük. 15 órán át történő for­ralás után az elegyet jeges fürdőben lehűtjük. A képződő csapadékot leszűrjük és vákuumszívatással szántjuk. A kapott terméket etil-acetát és hexán elegyéből átkristályosíthatjuk. 4,1 g (35%) 150— 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom