196978. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxirán származékok előállítására és hatóanyagként ilyen oxirán-származékokat tartalmazó fungicid készítmények

3 196978 4 zést, ködképzést, porozást, szóróporozást, nedvesí­tést vagy öntözést mindig a készítmény fajtájától, az alkalmazási területtől és a helyi körülményektől függően választjuk meg. A (II) általános képletű hatóanyagokat tartalma­zó készítményeket, melyek egy vagy több, szilárd vagy folyékony adalékanyagot tartalmaznak, önmagukban ismert módszerekkel állíthatjuk elő, például oly módon, hogy a hatóanyagot töltőanya­gokkal, például oldószerekkel, szilárd hordozó­­anyagokkal és adott esetben felületaktív vegyüle­­tekkel (tenzidekkel) alaposan elkeverjük és/vagy eldörzsöljük. Ilyen célokra alkalmazható oldószerek például a következők: aromás szénhidrogének, előnyösen a 8-—12 szénatomos frakciók, például xilol-clcgyek vagy szubsztituált naftalínok, ftálsav-észterek, pél­dául a dibutil- vagy dioktil-ftalát, alifás szénhidro­gének, például a ciklohexán vagy paraffinok, alko­holok és glikolok, valamint ezek éterei és észterei, például az etanol, etilén-glikol, etilénglikol-mono­­metil- vagy -etil-éter, ketonok, például a ciklohe­­xanon, erősen poláros oldószerek, például az N-metil-2-pirrolidon, dimetil-szulfoxid vagy dime­­til-formamid, valamint az adott esetben epoxidált növényi olajok, például az epoxidált kókuszolaj vagy szójaolaj; vagy víz. Szilárd hordozóanyagként, például porozószerek és diszpergálható porok előállítására, általában ter­mészetes kőliszteket alkalmazunk, például kalcitot, talkumot, kaolint, montmorillonitot vagy attapulgi­­tot. A fizikai tulajdonságok javítására nagydiszper­­zitású kovasav vagy nagydiszperzitású nedvszívó képességű polimerizátumok is adagolhatok. Szem­csés, adszorptív granulátum hordozók például a porózus típusü anyagok, például a kő, téglapor, szepiolit vagy bentonit, nem szorptív hordozóanya­gok például a kalcit vagy homok. Ezenkívül szá­mos előgranulált szervetlen vagy szerves eredetű anyag, főleg dolomit vagy aprított növényi részek is alkalmazhatók. Az alkalmazás szempontjából különösen előnyös adalékanyagok azok, melyek a hatóanyag-felhasználást jelentős mértékben csökkenthetik, ilyenek a természetes (állati vagy növényi) vagy szintetikus foszfolipidek, így kefali­­nok és lecitinek, mint például a foszfatidil-etanol­­amin, foszfatidil-szerin, foszfatidil-kolin, szfingomi­­elin, foszfatidil-inozit, foszfatidil-glicerin, lizoleci­­tin, plazmalogének vagy kardiolipin, melyek példá­ul növényi vagy állati szövetekből, főleg agyból, szívből, májból, tojásból vagy szójababból nyerhe­tők. Alkalmazható kereskedelmi elegyek például a foszfatidil kolin-elegyek. Szintetikus foszfolipidek például a dioktanoil-foszfatidil-kolin és dipalmito­­il-foszfatidil-kolin. Felületaktív vegyületekként a (11) általános kép­letű hatóanyag természetétől függően nemionos kation- és/vagy anion-aktív tenzidek alkalmazha­tók, melyek jó emulgeálő, diszpergáló és nedvesítő tulajdonságokkal rendelkeznek. Tenzidek alatt a tenzidek elegyei is értendők. Alkalmas anionos tenzidek például az úgyneve­zett vízoldható szappanok, továbbá a vízoldható szintetikus felületaktív vegyületek. Szappanok a hosszúláncú (10-12 szénatomos) zsírsavak alkálifém-, alkáliföldfém- vagy adott eset­ben szubsztituált ammóniumsói, például az olaj­vagy sztearinsav, vagy természetes zsírsav-elegyek, például a kókusz- vagy faggyúolaj nátrium- vagy káliumsói. Megemlítendók ezen kívül a zsírsav-me­­til-laurinsók. Elterjedtebben alkalmazottak a szintetikus tenzi­dek, főleg a zsírszulfonátok, zsírszulfátok, szulfo­­nált benzimidazol-származékok vagy alkil-szulfoná­­tok. A zsírszulfonátok vagy -szulfátok általában alká­lifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben szubszti­tuált ammóniumsóként állnak, és 8—22 szénato­mos alkilrészt tartalmaznak, ahol ez az alkilrész az acilgyökök alkilrészét is jelentheti, ilyenek például a ligninszulfonsav, a dodccil-kénsav-ds/.tcrck vagy valamely természetes zsírsavakból előállítható zsír­­alkohol-szulfát-elegy nátrium- vagy kalciumsói. Ide tartoznak továbbá a zsíralkohol - (etilén - oxid) - adduktumokból származó kénsav-éxztcrek és szul­­fonsavak sói is. A szulfonált benzimidazol-szárma­zékok előnyösen 2-szulfonsav-csoportot és egy 8—22 szénatomos zsírsavrészt tartalmaznak. Az al­­kil-aril-szulfonátok például a dodecil - benzol - szulfonsav, a dibutil - naftalin - szulfonsav vagy egy naftalin - szulfonsav - formaldehid kondenzációs termék nátrium-, kálcium- vagy trietanol-amin-sói. Alkalmazhatók ezen kívül a megfelelő foszfátok is, például egy p - nőiül - fenol - [(4—14) - (etilén- oxid)] - adduktum foszforsav-észterének sói is. Nemionos tenzidek elsősorban alifás vagy ciklo­alifás alkoholok, telített vagy telítetlen zsírsavak és alkil-fenolok poliglikol-éter-származékai, melyek 3—30 glikol-éter-csoportot és 6—20 szénatomot (az alifás szénhidrogén-gyökben) és 6—18 szénato­mot (az alkil-fenol alkilrészében) tartalmaznak. További megfelelő nemionos tenzidek a vízold­ható 20—250 etilénglikol - éter - csoportot és 10— 100 propilén - glikol - éter - csoportot tartalmazó polietilén - oxid) - polipropilénglikol-, etilén - di­­amino - polipropilénglikol- és -alkil - propilénglikol- ndduktumok, mely utóbbiak az aikilláncbau 1—10 szénatomot tartalmaznak. Ezen vegyületek általában propilénglikol-egységenként 1—5 etilén­­glikol-egységet tartalmaznak. Nemionos tenzidek például a nonil - fenol - poli­­etoxi - etanolok, ricinusolaj - poliglikol - éterek, polipropilén - polietilén - oxid - adduktumok, tri­­butil - fenoxi - polietilén - etanol, polietilénglikol és oktil - fenoxi - polietoxt - etanol. Alkalmazhatók ezenkívül a poli(oxi - etilén) - szorbitán zsírsav-észterei, például a poli(oxi - eti­lén) - szorbitán - trioleát is. Kationos tenzidek mindenekelőtt a kvaterner ammóniumsók, melyek N-szubsztituensként leg­alább egy 8—22 szénatomos alkilgyököt tartalmaz­nak, és további szubsztituensük rövidszénláncú, adott esetben halogénezett alkil-, benzil- vagy rövidszénláncú hidroxi-alkil-csoportok. A sók előnyösen halogenidek, metil-szulfátok vagy etil­szulfátok, például a sztearil - trimetil - ammónium- klorid vagy a benzil - bisz(2 - klór - etil) - etil - ammónium - bnomid. A formálási technikában általánosan alkalmazott 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom