196975. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-izocianáto-1,2,5-oxadiazol-származékok előállítására

3 196975 4 N’ - (4 - fenil - 1,2,5 - oxadiazol - 3 - il) - karba­­midot [a (II) általános képletben R fenilcsoprtot és R1 olyan (IV) általános képlett! csoportot jelent, ahol R2 jelentése n-butil-csoport] használunk. A 3. reakcidvázlaton azt a reakciót szemléltet­jük, amikorís kiindulási anyagként N,N’ - bisz(4 - fenfl - 1,2,5 - oxadiazol - 3 - il) - karbamidot [a (II) általános képletben R1 olyan (III) általános képlett! csoportot jelent, ahol R jelentése fenilcso­­port] használunk. Azok a (II) általános képlett! 3-amino-1,2,5- oxadiazolok, amelyek (II) képletében R1 jelentése hidrogénatom, a szakirodalomban ismertek, vagy azokat ismert módszer szerint állíthatjuk elő [vö. J. Prakt. Chem. 315, 4, 791—795 (1973)]. Azok a (II) általános képletu kiindulási anyag­ként használt oxadiazolok, amelyek képletében Rl jelentése (III) általános képletű csoport, részben is­mertek, vagy azokat szokásos módszerek szerint ál­líthatjuk elő, így például egy (II) általános képletű vegyüietet, amelynek képletében R1 jelentése hid­rogénatom 0 és 130 °C közötti hőmérsékleten inert szerves oldószerben, például klór-benzolban fosz­­génne! kezelünk. Azokat a (II) általános képlett! kiindulási anyag­ként alkalmazott oxadiazolok, amelyek képletében R1 jelentése (IV) általános képletű csoport, ismer­tek, vagy azokat szokásos módszerek szerint állít­hatjuk elő [vö.'J. Prakt. Chem. 315, 4, 791—793 (1973)]. Inert szerves oldószerként mindazokat az oldó­szereket használhatjuk, amelyeket foszgénezési re­akciókban általában használnak. Abban az esetben, ha nyitott rendszerben végezzük a reakciót, olyan oldószert használunk, amelynek forráspontja a ta­lálmány szerinti eljárásban alkalmazott hőmérsék­lettartományban (150 és 220 °C között) van vagy ennél magasabb, így például adott esetben halogé­nezett alifás és aromás szénhidrogéneket — például naftalint —, alkilcsoporttal és/vagy halogénnel he­lyettesített benzolt és naftalint vagy tetrahidronaf­­talint vagy bcnzonitrilt, előnyösen o-diklór-benzolt. A találmány szerinti eljárást 150 és 220 "C közötti, előnyösen 160 és 190 °C közötti, különösen előnyösen 160 és 180 °C közötti hőmér­sékleten végezzük, azonban különleges esetekben a megadott hőmérsékletektől lefelé és felfelé is eltér­hetünk. A találmány szerinti eljárást készülék-technikai szempontból atmoszferikus vagy ennél magasabb nyomáson, például autoklávban végezhetjük. Álta­lában atmoszferikus nyomáson dolgozunk. Azokban az esetekben, amelyeknél kiindulási anyagként olyan (II) általános képletű vegyületeket használunk, ahol R1 jelentése hidrogénatom vagy (IV) általános képletű csoport, 1 mol (II) képletű vegyületre vonatkoztatottan legalább 1 mól fosz­­gént használunk, míg ha R1 jelentése (III) általános képletű csoport, legalább 2 mól foszgént haszná­lunk. Amennyiben a reakciót nyitott rendszerben végezzük, a foszgént a reakcióelegybe folyamato­san vezetjük be, ezzel általában foszgénfelesleget biztosítva. . Nyitott rendszer esetén célszerűen a (II) általá­nos képletű vegyüietet oldószerben feloldjuk, vagy szuszpendáljuk, adott esetben keverés közben fosz­gént vezetünk be és a reakciőciegyet a kívánt hő­mérsékletre melegítjük. Melegítés közben a fosz­gént mintegy 2—5 órán át vezetjük be. Az egyes reakciókra vonatkozó optimális reakcióidőt szoká­sos módon, egyszerűen meghatározhatjuk. A reak­ció végbemenetelét követően az oldószert desztillá­­cióval eltávolítjuk és a kapott nyersterméket váku­­umdesztillációval tisztítjuk. Zárt rendszer esetén a kívánt mennyiségű fosz­gént a felmelegítés megkezdése előtt nyomás alatt adjuk a reakcióelegyhez. Miként arra a fentiekben utaltunk, az (I) általá­nos képletű új vegyületek értékes köztitermékek. Meglepő módon, a találmány szerinti végtermékek stabilisán, problémamentesen tárolhatók és kezel­hetők. Az (I) általános képletű vegyületek és (V) általá­nos képletű aminok — ahol a képletben R3 adott esetben helyettesített aromás vagy heteroaromás csoportot jelent — reakciójában (VI) általános kép­letű helyettesített furazánokat — ahol a képletben R és R3 jelentése a fent megadott — kapunk. A (VI) általános képletű vegyületeket például olyan módon állíthatjuk elő, hogy az (I) és (V) általános képletű vegyületek moláris mennyiségét száraz to­kióiban kb. 80 °C-on reagáltatjuk, majd a reakciót követően az oldószert desztillációval eltávolítjuk, és a (VI) általános képletű vegyületeket szilárd mara­dékként kapjuk. Ily módon például az alábbi (VI) ál'alános képletű vegyületeket állíthatjuk elő: V-gyü­let jele R R3 Op. (°C) A1 (a) képletű (c) képletű 208 csoport csoport (b) képletű (d) képlett! 203 csoport csoport A (VI) általános képletű vegyületek jelentős ha­tással rendelkeznek rovarok és fonalas atkák ellen, és így azokat a növényvédelemben kártevőirtó sze rként használhatjuk. A (VI) általános képletű vegyületek akaracid ha­tását az alábbi példával szemléltetjük. Tetranychus urticae (közönséges fonalas atka) kifejlődésének gátlása Oldószer: 3 tömegrész dimetil-formamid Emulgeálószer: 1 tömegrész alkil-aril-poli(glikol­­éte') A hatóanyag-készítményt olyan módon állítjuk elő, hogy 1 tömegrész hatóanyagot a megadott mennyiségű oldószerrel és emulgeálószerrel össze­keverjük, majd a kapott koncentrátumot vízzel a kívánt koncentrációra hígítjuk. A hüvelyes bab (Phaseolus vulgaris) leveleit — 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom