196968. lajstromszámú szabadalom • Eljárás heterociklusos amid-vegyületek előállítására
11 196 968 12 F,: a szövet feszítőerejének növekedése az előző vizsgálatban, mg; F2: a szövet feszítőerejének növekedése a vizsgált anyag jelenlétében, mg. A hatóanyag jelenlétében, illetve csak hordozóanyag jelenlétében mért százalékos változásértékekből átlagot számítottunk, és az átlagértékekből Student-féle t-próbával, párosítatlan adatokkal határoztuk meg az eltérések szignifikanciáját. A hatóanyagokkal kezelt szövetmintákat újabb 25 perces mosási időszak után ismét kezeltük leukotrién E4-gyel, leukotrién D4-gyel vagy leukotrién C4-gyel, és megvizsgáltuk, hogy a szövetminta leukotriénre adott reakciója megegyezik-e a hatóanyaggal végzett vizsgálatot megelőzően mért reakcióval. Azoknál a szövetmintáknál, ahol egyezést tapasztaltunk, további vizsgálatokat folytattunk; mf,, ha a szövetminta eredeti reaktivitása nem állt vissza, a szövetmintát más vizsgálatokhoz már nem használtuk fel. Valamennyi vizsgálatot 5X10~S mól indometacin (ciklo-oxigenáz inhibitor) jelenlétében végeztük. A vizsgált (1) általános képlett! vegyületek a fenti kísérletekben körülbelül 10~5 mólos vagy annál lényegesen kisebb koncentrációban statisztikusan szignifikáns leukotrién-antagonista hatást fejtettek ki a vizsgált leukotrién C4-gyel , leukotrién D4-gyel és/ vagy leukotrién E4-gyel szemben. A leukotrién-antagonista hatás szelektivitásának vizsgálatára a fenti vizsgálatot megismételtük úgy, hogy a fürdőhöz 1,5X10-3 mól bárium-kloridot (nem specifikus görcskeltő) adtunk ismét 5xlü-6 mól indometacin jelenlétében. A vizsgálatok eredményei szerint a vegyületek — a nem specifikus simaizom-ernyesztő hatóanyagokkal ellentétben — specifikus leukotrién-antagonista hatással rendelkeznek. A leukotrién-antagonista hatást in vivo körülmények között tengerimalacokon vizsgáltuk. A tengerimalacokat a vizsgálandó hatóanyaggal kezeltük, majd 15—60 perc elteltével az állatok torkába 30 pg/ ml leukotrién D4-et tartalmazó aeroszolt juttattunk. Feljegyeztük a leukotrién által kiváltott légzésváltozás (például nehézlégzés) fellépéséig eltelt időt, és ezt az értéket összehasonlítottuk a kezeletlen tengerimalacokon meghatározott időtartammal. Ebben a kísérletben a vizsgált (I) általános képletű vegyületek 100 mg/kg-os vagy annál lényegesen kisebb orális, intravénás vagy inhalációs dózisban jelentősen késleltették a légzésváltozás fellépését. Zavaró mellékhatások fellépését a minimális hatásos dózis többszörösének megfelelő hatóanyag-mennyiség beadása után sem észleltük. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. Amennyiben a példákban egyebet nem közlünk — a műveleteket szobahőmérsékleten (18—25 °C- on) végeztük; — az oldószerek lepárlásához forgó bepárlókészüléket használtunk, és a lepárlást 600—4000 pascal nyomáson, legföljebb 60 *C fürdő-hőmérsékleten végeztük; — a gyorskromatografáláshoz Merck-gyártmányú, 9385 jelű szilikagélt, az oszlopkromatográfiás művelethez Merck Kieselgel 607734 jelű szilikagélt (gyártja az E. Merck cég, Darmstadt, Német Szövetségi Köztársaság), míg a vékonyréteg-kromatográfiás műveletekhez 0,25 mm vastagságú Analtech GHLF 21 521 jelű szilikagél-lemezeket (gyártja az Analtech cég, Newark, Delaware, Amerikai Egyesült Államok) használtunk; — a reakciók menetét vékonyréteg-kromatográfiás úton követtük, a közölt reakcióidők példálódzó jellegűek; — a megadott olvadáspont-értékek korrigálatlan adatok; a (b) jelölés bomlást jelent; esetenként a kémiailag azonos vegyületek olvadáspontja eltér, ami polimorfiára utal; — a végtermékek vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat alapján lényegében tiszták, és mikroanalitikai adataik és NMR-spektrumuk megfelelt a várt szerkezeteknek; — a hozam-adatokat példálódzó jelleggel közöltük; kristályos szilárd anyagok esetén a megadott hozamadatok az átkristályosított, tiszta termékekre vonatkoznak; — az NMR-spektrumok jellemző vonalait ö értékekben, ppm egységekben adtuk meg tetrametil-szilán belső standardra vonatkoztatva; a spektrumokat 80 MHz vagy 250 MHz frekvencián, deutero-kloro-formban (CDC13), hexadeutero-dimetil-szuJfoxid-ban (DMSO-dé) vagy tetradeutero-metanolban (CDjOD) vettük fel; — azNMR-spektrumoknál használt szjelölés „széles”-!, az Ar j elő lés „aromás”-t jelent, az egyéb jelölések a vonaltípusok ismert jelölései (s — szinglett, d — dublctt, m — multiplctt stb.). 1, példa 4-[5-Hexdnamido-indol-3-il-metil]-3-metoxibenzoesav-melil-észter előállítása 0,2 g 4 - (5 - amino - indol - 3 - il - metil) - 3 - metoxi - benzoesav - metil - észter („A” vegyület) 5 ml diklór-metánnal készített oldatához keverés közben, nitrogén atmoszférában 0,25 g N-metil-morfolint, mrjd0,103 g hexanoil-kloridot adunk. 2óráskeverés után a reakcióelegyet 20 m 1 N vizes sósavoldatba ontjuk, és a kapott elegyet kétszer 20 ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves extraktumokat egyesítjük, magnézium-szulfát fölött szántjuk, majd bepároljuk. A kapott sárga, olajos anyagot 75 ml szilikagéien gyorskromatografálással tisztítjuk, eluálószerként 6:4 térfogatarányú etil-acetát: hexán elegyet használunk 0,24 g (92%) színtelen, olajos terméket kapunk. NMR-spektrum vonalai: 0,83 (t, 3H, CH,CH,), 1,36 (m, 4H, CH2CH2CH3), 1,57 (kvintett, 2H, CH2CH2CON), 2,24 (t, 2H, CH2CON), 3,80 (s, 3H, COOCHj), 3,90 (s, 3H, OCH3), 3,99 (s, 2H, CH,Ar), 7,1 (m, 2H), 7,21 (m, 2H), 7,44 (m, 2H), 7,69 (s, lH,indol-H4),9,59 (s, 1H, CONH), 10,77 (s, lH,indol-H')ppm. Az amino-észtert („A” vegyület) a következőképpen állítjuk elő: a) 5 g 5-nltro-indol és 7,99 g4 - brdmmeti! - 3 - metoxi - benzoésav - metil - észter („B” vegyület) 30 ml dioxánnal készített oldatához nitrogén atmoszférában 7,15 g ezüst(l)-oxidot adunk. A reakcióelegyet 20 órán át 60 'C-on keveijük, majd a dioxánt lepárol-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
