196945. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiszta dialkil-szukcinát származékok előállítására

1 196 945 2 A találmány tárgya eljárás tiszta di(l—14 szénato­mos alkiI)-szukcinátok, illetve di(4—8 szénatomos cikloalkil)-szukcinátok előállítására, a megfelelő dialkil-maleinátok és/vagy dialkil-fumarátok, illetve dicikloalkil-maleinátok és/vagy dicikloalkil-fumará­­tok katalitikus hidrogénezése útján. A dialkil-szukcinátokat a gyakorlatban előnyösen maleinsavanhidrid, maleinsav és fumársav, illetve ezek monoalkil-észtereinek alkoholok jelenlétében végzett katalitikus hidrogénezésével állítják elő. így például a 3 830 830 sz. amerikai szabadalmi leírásban olyan eljárást ismertetnek dialkil-szukcinátok előállí­tására, amelynél az első lépésben maleinsavanhidrid­­nek valamely alkohollal végzett reagáltatásával a mo­­noalkil-maleinátot képezik, amit azután egy második reakcidlépésben 25—150 °C-on 3 perctől 5 óráig ter­jedő időtartam alatt, 0,3—400 bar hidrogénnyomá­son, valamely megfelelő hidrogénező katalizátor — így például palládium, platina, ródium, ruténium, ré­­nium, réz-kromit, réz, kobalt vagy nikkel—jelenlété­ben alkoholos oldatban monoalkil-szukcináttá hidro­géneznek. A harmadik reakciólépésben azután alko­hol feleslegével tovább észterezik a terméket dialkil­­szukcináttá, mimellett azonban maximálisan 93 t%­­os dimetil-szukcinát kitermelésnél (1. példa) még 7 t% monometil-szukcinát is visszamarad szennyező­désként. A kész reakcióoldatot, amely még vizet és alkoholfelesleget tartalmaz, tiszta dialkil-szukcinát kinyerésére ezt követően még desztillálás útján fel kell dolgozni Diizobutil-szukcinátnak olyan módon való előállí­tását, amelynél maleinsav, illetve fumársav izobuta­­nolos oldatára hidrogén hat, a 485 313 sz. német sza­badalmi leírás ismertet, amelynél finom eloszlású nikkel jelenlétében 100 °C-on és 100 bar nyomáson dolgoznak. Ezt követően ennél a megoldásnál is el kell különíteni desztillálással az izobutanol feleslegét. Az 1 493 202 sz. német szabadalmi leírás szerint úgy állítanak elő dialkil-szukcinátokat, hogy a megfe­lelő telítetlen dikarbonsavakat, illetve ezek anhidrid­­jeit, vagy monoészíereit alkoholban oldják, a kapott oldatot elpárologtatják, hidrogénnel összekeverik és nikkel-kovasav-katalizátor felett gázfázisban 200— 275 *C-on hidrogénezik. Ily módon például malein­­savanhidridből és metanolból 82%-os kitermeléssel nyernek dimetil-szukcinátot. Mindezen eljárásoknak az a hátránya, hogy oldó­szerként, illetve észterezésre alkoholokat alkalmaz­nak, amelyeket a reakciót követőenegyjárulékos mű­veleti lépésben ismét fel kell dolgozni. Ezen túlmenő­en az ismert megoldások a részben magas hőmérsék­letek és nyomások miatt speciálisan ezen követelmé­nyeknek megfelelően szerkesztett költséges készülé­keket követelnek meg, illetve a többlépcsős eljárás­mód miatt erősen időigényesek, költségigényesek és kivitelezésük körülményes. További döntő hátrány­ként jelentkezik, hogy a kiindulási termékek nem ala­kulnak át tökéletesen a kívánt dialkil-észterekké. Ez­által a reakcióelegy egyrészt mindig melléktermékek­kel szennyezett és a tiszta dialkil-szukcinát elérése ér­dekében megfelelő tisztítást kell alkalmazni. Más­részt, mint már említettük, a dialkil-szukcinátok ki­termelése megfelelően alacsony és legjobb esetben 93%-os. A jelen találmány célkitűzése az volt, hogy a fenti­ekben ismertetett hátrányok kiküszöbölésével di­alkil-szukcinátokat, illetve dicikloalkil-szukcináto­­kat nagy tisztaságban és kitermeléssel állítsunk elő. Ezt a feladatot meglepő módon azáltal tudtuk megol­dani, hogy a megfelelő dialkil-nialeinátokat és/vagy dialkil-fumarátokat, illetve dicikloalkil-maleinátokat és/vagy dicikloalkil-fumarátokat folyékony halmaz­­állapotban, illetve megolvíisztott formában, oldószer alkalmazása nélkül, katalitikusán hidrogénezzük. A találmány tárgya ennek megfelelően eljárás tisz­ta di(l—14 szénatomos alkil)-szukcinátok, illetve di(4—8 szénatomos cikloalkil)-szukcinátok előállítá­sára a maleinsav és/vagy fumársav származékainak katalitikus hidrogénezése útján; a találmány szerinti megoldást az jellemzi, ho^y a katalitikus hidrogéne­­zést a megfelelő, hígítatlan, folyékony halmazállapot­ban levő dialkil-maleinátokkal és/vagy dialkil-fuma­­rátokkal, illetve dicikloalkil-maleinátokkal és/vagy dicikloalkil-fumarátokkal, 40—190 °C és 1—40 bar nyomáson hajtjuk végre aitzal a megkötéssel, hogy a reakcióhőmérséklet az alk almazott kiindulási anyag olvadáspontja felett van. Ennek megfelelően a találmány szerinti megoldás előnyösen azzal tűnik ki, hogy egylépcsős reakció­­bíin, oldószer alkalmazása nélkül már a tiszta dialkil-, illetve dicikloalkil-szukcinátokat kapjuk, igen magas, 99 % -ig térj edő kitermelés sei. Ezáltal elmarad a reak­cióelegy feldolgozása, ami az ismert eljárásoknál szükséges, és mind az időtartam, energia- és munka­erő-költségek, mind az eljárás kivitelezéséhez szük­séges apparativ ráfordítás jelentősen csökkenthető. A katalizátornak a reakciótermékből való elkülönítése után további tisztítási lépésiek nélkül minőségileg igen értékes, 99t%-os tisztaságú dialkil-szukcinátok, illet­ve dicikloalkil-szukcinátok nyerhetők. Az egylépcsős reakció következtében különösen egyszerű a talál­mány szerinti eljárás folyamatos kialakítása. A találmány szerinti eljárás különösen érdekes lá­gyítók és antioxidánsok kiindulási termékeinek elő­állítására, mimellett elsősorban a C,—C12 lánchosz­­szúságú és különösen előnyösen a Q—Cs lánchosz­­szúságú alkilcsoportok jönnek számításba. A találmány egy különösen előnyös munkamód­szere szerint a kiindulási anyagokat a hidrogénezés előtt 40—130 *C-ra, de legalább az alkalmazott észter olvadáspontjára melegítjük elő. Ezután az optimális reakcióhőmérsékletet az ezt követő exoterm hidrogé­­nezésnél különösen energiatakarékosán állítjuk be a szabaddá váló hidrogénezési hő kihasználásával, to­vábbi külső hőbetáplálás nélkül. Megfelelően felsze­relt készülék, valamint folyamatos üzemmód eseté­ben úgy is eljárhatunk, hogy az előmelegítéshez szük­séges hőenergiát a hidrogénezési hő feleslegének ki­használásával biztosítjuk, úgy, hogy a teljes hidrogé­nezés bármiféle külső hóbetáplálás nélkül elvégez­hető. Az optimális hidrogénezési hőmérséklet az alkal­mazott észter olvadáspontjától, valamint ennek reak­cióképességétől függ. Q—C8-szukcinátok előállítá­sára 100—165 °C-os hidrogénezési hőmérsékletek előnyösek. A hidrogénezni hőmérséklet például di­­etil-maleinát, illetve dietil-fumarát esetében körülbe­lül 160 °C-nál van, ezzel szemben dimetil-maleinát­­nál körülbelül 125 °C-nál. A dialkil-szukcinátokká való hidrogénezést 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom