196937. lajstromszámú szabadalom • Csökkentett duzzadási és összetapadási hajlamú NPK műtrágyák, valamint eljárás előállításukra

3 96 937 4 NH4NH3+KC1 - nh4ci+kno3 Egyensúlyi állapotban a kálium-klorid nem található meg szabad formában. Ha a beadagolt kálium-klorid mennyisége ismert, akkor könnyen kiszámítható az átalakítható ammónium-nitrát mennyisége. Azt találtuk továbbá, hogy a konverzió nagyobb sebességgel megy végbe, ha a víz mennyisége nagy. A végtermékbűi az ammónium-nitrát szelektív extrahá­lásával állapítottuk azt meg, hogy a reakció a fenti egyenlet szerint mennyire ment eljobbra. Egy sorozat mintát vizsgáltunk meg annak megállapítására, hogy a mintákban lévű ammónium-nitrátnak mekkora ré­sze reagált kálium-kloriddal, ammónium-kloridot és kálium-nitrátot adva. Ugyanezeknél a mintáknál az összetapadási hajlamot is vizsgáltuk és megállapítot­tuk, hogy ez a hajlam nű az átalakult ammónium-nit­­rát növekvó mennyiségével. Minthogy ez a reakció — miként korábban említettük — a jelenlévű mobil, azaz kötetlen víz mennyiségének a funkciója, feltételezhe­tő volt, hogy a konverzió megelőzhető vagy legalább­is késleltethető, ha valahogy a kötetlen víz mennyisé­ge csökkenthető. így tehát megállapíthatónak tűnt, hogy a kötetlen vizet tartalmazó műtrágyáknál utóreakciók játszód­nak le, akár kálium-kloridot, akár kálium-szulfátot használunk káliumforrásként, és ezek az utóreakciók a termék nem kívánt tulajdonságainak kialakulását okozzák. Minthogy korábban már megállapítottuk, hogy az előállítási körülmények szokásos szabályozásával igen nehéz kielégítően kis mennyiségű vizet tartalma­zó termékeket előállítani, elkezdtük vizsgálni a kész NPK-műtrágyában a kötetlen víz megkötésének le­hetőségeit. Célul tűztük ki tehát kálium-kloridot és/vagy káli­um-szulfátot tartalmazó és ugyanakkor tárolás, különösen nagy tömegű tárolás során stabil, azaz nem duzzadó és/vagy összetapadó szemcsékből álló NPK-műtrágyák előállítását. Célul tűztük ki továbbá ilyen termékek előállításá­ra egyszerű és racionális eljárás kidolgozását. A víz megkötésére számos különböző adalékanyag ismeretes, például az ammónium-nitrát esetében is ismertek ilyen anyagok, mert az ammónium-nitrát esetében számos ok miatt fontos vízmegkötő adalék­anyagok használata. Ugyanakkor szakember számá­ra egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy az ilyen adalék­anyagok alkalmasak-e az NPK-műtrágyáknál jelent­kező fenti problémák megoldására vagy sem. így hát meg kellett vizsgálnunk azt, hogy más adalékanyagok alkalmasak-e a jelen találmány céljaira. Az adalék­anyagok megválasztásánál Figyelembe kellett továb­bá vennünk azt, hogy milyen reakciók játszódhatnak le az adalékanyagok és a műtrágya sói között. Továb­bá az adalékanyagoknak a mezőgazdaság szempont­jából elfogadhatóknak kellett lenniük, vagyis nem ronthatták a termékek agronómiái minőségét. A fenti követelményeket figyelembe véve először elkezdtük tanulmányozni néhány adalékanyag hatá­sát káliumforrásként kálium-szulfátot tartalmazó NPK-műtrágyákra. Ha kálium-kloridot használunk káliumforrásként, akkor a konverziót egyszerűsített formában a követ­kezűképpen írhatjuk le/ " Ebben a kísérletsorozatban először a vízmentes nátrium-szulfátot próbáltuk ki. Ez a só legfeljebb 10 mól vizet tud megkötni kristályvízként, vagyis 1 g nát­rium-szulfát 1,26 g vizet köt meg, így tehát jó hatást kellene biztosítania, feltéve., hogy nem lép reakcióba és alkot olyan vegyületeket, amelyeknek nincs víz­megkötőképességük. A nátrium-szulfát közelebbi vizsgálata azt mutatta, hogy csekély a vízmegkötő ké­pessége ebben a sórendsze rben. A vízmegkötő adalékként ismert alumínium-hid­­roxidot 100 g szintetikus NPK-műtrágyára vonat­koztatva és alumíniumra számítva 0,1 g mennyiség­ben adagolva nem tapasztaltunk jelentős hatást Számos NPK-műtrágyíinál a magnézium kizerit formájában kívánatos komponens. Vizsgáltuk tehát, hogy a magnézium-oxid képes-e a maradék nedves­ségtartalom megkötésére és így felhasználható-e a ki­zerit helyett. Néhány kísérletet végeztünk úgy, hogy 1 t% mennyiségben enyhén kalcinált [ez alatt olyan re­akcióképes magnézium-oxidot értünk, amelynek iz­­zftási vesztesége 5—151 % 900 °C-on végzett kalciná­­láskor (ezt a definíciót használják a reakcióképesség meghatározására, tulajdonképpen azt mutatja, hogy Mg(OH)2 kalcinálása után mennyi víz marad vissza; ha ez a veszteség 0—41%, az MgO reakcióképessége igen alacsony, ha 4—20 t%, akkor az MgO reakció­képes)], finomra őrölt magnézium-oxidot adtunk szintetikus nitrogén/foszfor-oldathoz (NP-oldat­­hoz) kálium-szulfáttal együtt. Az ebből az oldatból készített szemcséket adott időn át tároltuk, majd megvizsgáltuk a térfogatnövekedés (duzzadás) szem­pontjából. Megállapítottuk, hogy a magnézium-oxid adagolásának igen jó a hatása. Ez feltehetőleg arra vezethető vissza, hogy a magnézium-oxid reakcióba lép az NP-oldattal magnézium-nitrát és magnézium­foszfátok — feltehetően magnézium-hidrogénfoszfát — képződése közben Ezek a sók képesek egy mólnyi mennyiségükre vonatkoztatva számos mól vizet megkötni. Ezt a jelenséget a termék fölötti egyensúlyi állapotú nyomásnak a közvetlen mérésével állapítot­tuk meg. A mérések azt jelezték, hogy a vízgőznyo­más feleződött, ha 1,61% magnézium-oxidot adagol­tunk. A vízmegkötő hatást megfigyeltük úgy is, mint az ammónium-nitrát konverziójának csökkenését a magnézium-oxid adagolásának hatására. Meglepő módon megfigyelhető volt az is, hogy az alacsonyabb vfzgőznyomás ellenére kisebb vízvisszatartó sebesség érhető el, ha a minták 1,61% magnézium-oxidot tar­talmaznak. A magnézium-oxidnak kálium-kloriddal és kálium szulfáttal NP-oldathoz való adagolásakor különböző reakciók mennek végbe. A következő anyagok kép­ződhetnek: a) foszfátok 1. NH4H2P04+MgO - MgNH4P04+H20 2. NH4H2P04+Mg0 - MgHP04+H20+NH3 3. 2NH4H2P04+3Mg0 - Mg3(P04)2+2NH3+3H20 b) nitrátok 4. 2NH4N03+Mg0 - Mg(N03)2+2NH3+H20 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom