196910. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cinkbacitracint tartalmazó takarmányadalék előállítására
1 196 910 2 A találmány tárgya eljárás cinkbacitracint tartalmazd takarmányadalék előállítására, amely takarmánnyal keverve bő- és nedvességhatással és mechanikai feldolgozással szembenj avított stabilitással rendelkezik úgy, hogy a benne levő cinkbacitracin hoszszabb tárolás után még kedvezőtlen körülmények között is aktivitásának csak csekély részét veszíti el. A cinkbacitracin teljesítményfokozó, amelyet mint takarmányadalékot a takarmányhoz kevernek, a takarmányjobb hasznosítása és ezzel az állatoknál a nagyobb napi súlygyarapodás elérése céljából. Kémiai szempontból a cinkbacitracin ciklusos polipeptid, amely szilárd és oldott formában viszonylag stabil. Takarmány keverékében a cinkbacitracin lényegesen kevésbé stabil, aminek oka egyrészt a takarmány gőzkondicionálásánál fellépő hő- és nedvességhatás, valamint a takarinányadalék és a takarmány összekeverésekor fellépő mechanikai igénybevétel, másrészt a takarmányban jelenlevő nehéz fémekkel, így a rézzel és vassal, valamint szerves vegyületekkel, például az aszkorbinsawal végbemenő reakciók. Számos módszerrel próbálkoztak, hogy az ismert hátrányok kiküszöbölése céljából a cinkbacitracint a takarmánykeverékekben stabilizálják. Ez ideig azonban nem sikerült a cinkbacitracin tartalom csökkenésének problémájára normális és kiváltképpen kedvezőtlen feldolgozási és tárolási körülmények között a gyakorlatban is tökéletesen kielégítő megoldást találni, s így a cinkbacitracin tartalom bizonytalansága miatt az „előrelátó” túladagolás nem volt kizárható. A 27 45 035 számú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságra hozatali irat ismertet egy eljárást, amely szerint a cinkbacitracint egy tenyészléből kicsapják, kalcium-karbonátot adnak hozzá és porlasztva szárítják. Itt egyrészt kihasználják a cinkvegyületnek a bacitracin iránti javított stabilitását, másrészt a termék a porlasztva szántás következtében igen csekély mennyiségű vizet tartalmaz. A porlasztva szárítás elve: egy készítményből vizet eltávolítani. Más szárítási eljárásokkal összehasonlítva hátránya a nagyobb költség. Ezenkívül a szántott termékek az adszorpciós izotermának megfelelő vízmennyiséget igen gyorsan újra felveszik, úgyhogy a porlasztva szárítást követő valamennyi eljárási és csomagolási műveletet kis nedvességtartalmú körülmények közölt kell végezni. A találmány feladata cinkbacitracint tartalmazó takarmányadalék előállítása, amely a takarmánnyal keverve vagy a gőzkondicionálásnál javított stabilitással rendelkezik és hosszabb tárolást tesz lehetővé. Emellett a készítmény előállításához a szokásos készülékek és gépek legyenek használhatók, és a technika állása szerint említett hátrányok kiküszöbölhetők legyenek. A takarmányadalékot továbbá lehetőleg kis szemcsék alakjában kell előállítani a takarmányban való homogén eloszlása céljából. A feladatot a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy a cinkbacitracint tartalmazó takarmányadalékot polimerbevonatlal látjuk el. A takarmányadalék ilyen beágyazásához elvileg valamennyi anyag számításba vehető, amely a védendő anyagon bevonatot tud képezni, és így mechanikusan is megvédi azt. Ilyen anyagok például a polimerek, így poliszacharidok, poliakrilátok, zsírok, zsírokhoz hasonló vegyületek, viaszok, tenzidek. Tekintetbe kell venni azt, hogy a bevonatot képező anyagoknak fiziológiás körülmények között (a megfelelő állatfajták gyomrában, belében, bendőjében) oldódni, illetve annyira duzzadni kell, hogy a hatóanyag felszabaduljon. Erre a célra előnyösnek mutatkoznak a poliakrilátokból és poliszacharidokból készült bevonatok, kiváltképpen előnyösek a hidroxi-propil-metil-cellulóz-, hidroxi-etil-cellulóz- és metÚ-cellulóz-bevonatok. A polimer mennyisége a kiindulási anyag 1—30 tömeg%-a, előnyösen 5—20 tömeg%-a. A kiindulási anyag 5—40 tömeg%, előnyösen 15—25 tömeg% cinkbacitracin és 60—95 tömeg%, előnyösen 75—85 13meg% hordozóanyag keveréke. Magától értetődik, hogy a találmány szerinti takarnányadalék stabilizálása nagyobb polimerkoncentrlcióval is elérhető, de a találmány szerint a polimer mennyiségét lehetőleg alacsonyan tartjuk. A hordozóanyag állhat 20—80 tömeg% fermentációs maradékból és 20—80 tömeg% kalcium-karbonátból, előnyösen 75 tömeg% fermentációs maradékból és 25 tömeg% kalcium-karbonátbóL Használhatók azonban más hordozóanyagok is, elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi Törvénytárában 1983 májusában nyilvánosságra hozott takarmányjogi előírásoknak megfelelők. A találmány szerinti cinkbacitracin tartalmú takarmány előállítására elvileg különböző eljárások állnak rendelkezésre. A polimerrel történő ilyen bevonáshoz a legegyszerűbb eljárás a nedves keverés. Ehhez a megvédendő anyagot a bevonóanyag oldatával intenzíven elkeverj ük és granuláljuk. A granulátumot megszólítjuk és a képződött agglomerátumokat újra szétaprítjuk. Egy további eljárás például a porlasztva megderíredés (Sprüherstarrung), amikor a megvédendő anyagot a megolvasztott anyagokba bedolgozzuk. A szétporlasztásnál kis golyó alakú részecskék képződnek, amelyek lehűlve megdermednek. A mikro-kapszulázásnál a megvédendő anyagot az irodalomból ismert eljárás szerint polimerekkel burkoljuk. Míg az oldott vagy folyékony anyagok viszonylag egyszerűen kapszulázhatok, a szilárd anyagoknál a részecskeformától függően problémák léphetnek fel azáltal, hogy a burok nem tökéletesen van felhordva. Az előnyös találmány szerinti eljárással a cinkbacrracint tartalmazó takarmányadalékot fluidizációs granulálóban polimerrel bevonjuk. A takarmányadalékot, amely 5—40 tömeg%, előnyösen 15—25 tömeg% cinkbacitracin és 60—95 tömeg%, előnyösen 75—85 tömeg% hordozóanyag keveréke, levegőárammal örvénylő mozgásba hozzuk, majd a polimert, előnyösen hidroxi-propil-metil-cellulózt, hidro ri-etil-cellulózt vagy metil-cellulózt oldott formába n egy porlasztóból rápermetezzük. A polimeroldat előállításához szerves és vizes oldószerek vagy oldószerkeverékek használhatók, amennyiben ezek a polimert oldják. Adott esetben használhatók a polimerek megfelelő oldószerekben készített szuszpenziói is. Előnyös oldószerek a víz, metanol és diklór-metán vagy oldószerkeverékek is, például metanol-diklórmetán 1:1 arányban. Lényeges az oldószer kiválasztásánál, hogy ez vi-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
