196908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy sótartalmú termálvizek sótartalmának optimális kinyerésére
1 196908 2 A találmány tárgya eljárás nagy sótartalmú termálvizek sótartalmának optimális kinyerésére. A gyógyászatban felhasznált termálvizek (gyógyvizek) széles körű alkalmazásának egyik előfeltétele a sótartalom kinyerése, hogy az oldható sókristályok alakjában kereskedelmi forgalomba hozható legyen, és ezáltal a termálvíz gyógyhatását házilagosan is föl lehessen használni. A nagy sótartalmú termálvizekből való só kinyerésére eddig alkalmazott eljárások esetében a termálvíz besűrítése, lepárlása során lerakódást okozó komponenseket, így pL a kalcium-karbonátot, kalcium-hidrokarbonátot, magnézium-karbonátot, magnéziumhidrokarbonátot előzetesen ki kellett vonni a termálvízből, minthogy ezek a lerakódást okozó anyagok nemcsak a termálvíz besűrítését gátolják, hanem a víz keménységéi is okozzák. Ismeretes továbbá, hogy ezen lerakódást okozó komponenseket, ioncserélő oszlopokban vonják ki. Sók kinyerésére alkalmas eljárásokat ismertet például a PubL Hung. Mia Rés. lnst. (1975) 18, 29. folyóirat. A kereskedelmi forgalomban kapható gyógysók közül példaként említjük a karlsbadi, sárvári, holttengeri termálkristályokat, amelyek közül a mesterséges bepárlással előállított termálsó kristályok termékként csak megközelítő értékben tartalmazzák a gyógyvíz eredeti összetételét, minthogy a besűrítést gátló és a víz keménységét okozó anyagokat illetőleg azok ionjait ioncserélő oszlop útján eltávolítják. Ismeretes, hogy a gyógyvizekkel szemben általános igény, hogy az azokból kinyert sókristály készítmények összetétele megközelítőleg feleljen meg a természetes gyógyvíz, eredeti összetételének, olyan értelemben, hogy a készítmény, pl. a bepárlással kinyert gyógysó a gyógyvíz minden összetevőjét optimális módon tartalmazza. Megengedhetőnek tekintik azonban, hogy az egyes összetevők tömeg%-a kisebb- nagyobb mértékben eltérjen az eredeti gyógyvíz összetételétől. A víz keménységét okozó, és a lerakódást elősegítő anyagoknak, példaként a kalciumnak és a magnéziumnak a kész sótermékre való visszavitele termikus úton eddig nem volt lehetséges, mert hiszen ezeket az anyagokat azért kellett kivonni a gyógyvízből, mert a termikus eljárással való besűrítést ezen anyagok jelenléte gátolta. Aban az esetben, ha a kalciumot és a magnéziumot, vagy az egyéb lerakódást okozó anyagokat vissza akarták volna vezetni a kikristályosított termálsóra, akkor ezeket az anyagokat más forrásból származó por alakjában kellett volna a termikus besűrítéssel előállított kristályokhoz keverni. Ezek az idegen porok azonban nem állnak ionos alakban rendelkezésre, ezért gyógyhatásúk lényegesen alacsonyabb rendű, mint a természetes gyógyvizekben levő ionos anyagok, pl. a kalcium és a magnézium. Célunk olyan eljárás kidolgozása, amely lehetővé teszi, hogy a gyógyvizekből ioncserével kivont lerakódást okozó anyagokat, pL a kalciumot és a magnéziumot a késztermékbe ugyancsak ionos állapotba vezethessük vissza. Rájöttünk ugyanis arra, hogy az ioncserélő oszlopban kiválasrtott anyagokat, pl a kalciumot és a magnéziumot külön technológiai ágon végzett eljárással vissza tudjuk táplálni a termikus bepárlással végzett sókinyerés utolsó fázisában, és ezáltal a késztermék összetételét nagyságrendileg azonosan tudjuk beállítani a gyógyvíz eredeti összetételével. A találmány szerinti eljárás újdonságát az a felismerés alkotja, hogy a lerakódást előidéző anyagokat az ioncserélő oszlopokból az ioncserélő gyantának savas regenerálásakor mosóvíz alakjában nyerhetjük ki, amikor a savas oldat a lerakódást okozó anyagokat, pl. kalciumot és magnéziumot, azaz ezeknek ionjait hidrogénre cseréli ki. Ezek az anyagok tehát a savas oldatban vannak jelen. Ezt követően félig áteresztő hártyával rendelkező reaktorban ozmózisos eljárással az oldatot besűrítjük, miáltal pl. a kalcium- és a magnézium- (kalcium-klorid és magnézium-klorid) ionokat a víztől szeparáljuk. A reaktorban a félig áteresztő hártya egyik oldalán marad pl. a magnéziumklorid és a kalcium-klorid, a hártya másik oldalára szeparálódik a víz a hidrogénionokkaL Az üy módon kapott anyagokat, pl. magnézium-kloridot és kalcium-kloridot rápermetezzük a másik technológiai ágon termikus bepárlással kinyert sókristályokra. A találmány tárgya eljárás nagy sótartalmú termálvizek sótartalmának optimális kinyerésére, amelynek során az egyik technológiai ágban a termálvízben levő, lerakódásokat okozó, hosszú kristályosodási idejű anyagokat ioncserélő oszloppal való kezeléssel vonjuk ki, míg egy másik technológiai ágon a gyorsan kikristályosodó anyagokat telített oldattá sűrítjük, majd kristályosítóban, célszerűen vákuumkrLstályosítóban 10—20 perc nagyságrendű idő alatt teljes kikristályosítást végzünk. A találmány szerinti eljárás újdonsága abban van, hogy a lerakódást okozó anyagokat az ioncserélő oszlop gyantájának savas regenerálása folyamán foguk fel mosófolyadék alakjában, amelynek víztartalmát ozmotikus reaktorban kb. tizedrészre redukáljuk. Ezt követőleg a maradék vizes oldatot nagyságrendileg 12 óra alatt fecskendezzük rá a másik technológiai ágon kinyert sókristályokra. Az így egyesített anyagot lebegtető szárítókban teljesen kiszárítva kristályosítjuk rá a só kristályok felületére a lerakódást okozó anyagok sókristályait. A találmány szerinti eljárás legfontosabb előnye abban van, hogy a mesterséges bepárlással előállított gyógyvizek termálsóit oly módon tudjuk előállítani, hogy a termálsó optimálisan tartalmazza az eredeti gyógyforrásvízben levő anyagok sóit kristályos alakban. Ilyen módon a mesterséges bepárlással előállított termálkristályok kielégítik azt a terápiái igényt, ami a természetes (a nap melege folytán) kikristályosodó gyógyvizek esetében természetszerűleg rendelkezésre áll, nevezetesen, hogy a termálkristály összetétele egyezzen meg a gyógyvíz összetételével. A találmány szerinti eljárást részletesebben példa kapcsán ismertetjük. Példa lm’5 tömeg% sótartalmú sárvári gyógyforrásvizet párolunk be azzal a céllal, hogy a szilárd fázis optimális mennyiségban tartalmazza az eredeti gyógyvíz összetételét. A gyógyvizet, annak tisztítása és gáztalanftása után ioncserélő oszlopon engedjük át, hogy a gyógyvízből a nehezen kikristályosodó, illetőleg a víz keménysé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
