196891. lajstromszámú szabadalom • 1-azolil-2-aril-3-fluor-alkán-2-ol származzékokat hatóanyagként tartalmazó fungicid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására

7 196891 8 hatók: gabonafélék, például büza, árpa, rozs, zab, rizs, cirok és rokon növények, répafajták, például cu­kor- és takarmányrépák, magos, csonthéjas és bogyós gyümölcsök, például alma, körtefélék, szilvafélék, barack, mandula, cseresznye, eper, málna és szeder, hüvelyesek, például bab, lencse, borsó, szója, olajos növények, például repce, mustár, mák, olajbogyók, napraforgó, kókusz, ricinus, kakaó, földimogyoró, uborkafélék, például tök, uborka, dinnye, szálas növények, például gyapot, kender, juta, len, citrusfé­lék, például narancs, citrom, mandarin, zöldségfélék, például a spenót, fejessaláta, spárga, karfiolfélék, sár­garépa, hagyma, paradicsom, burgonya, paprika, ba­bérfélék, például avocado, Cinnamonium, vagy egyéb növények, például kukorica, dohány, diófélék, kávé, cukornád, tea, szőlő, komló, banán és termé­szetes kaucsukültetvények, valamint haszonnövé­nyek. A találmány szerint*, eljárással előállítóit (1) általá­nos képlett! hatóanyagokat készítmény formájában alkalmazzuk, és azokat más hatóanyagokkal egyide­jűleg vagy külön-külön adagolhatjuk a kezelendő te­rületre vagy növényekre. Ilyen további hatóanyagok például a trágyázószerek, nyomelem-készítmények vagy más, a növénynövekedést befolyásoló készítmé­nyek. Lehetnek az ilyen készítmények továbbá sze­lektív herbicidek, inszekticidek, fungicidek, bakteri­­cidek, nematocidek, molluszkicidek vagy ezek ele­­gyei is, melyek adott esetben további, a formálási technikában szokásos hordozóanyagokat, tenzideket vagy más adagolást elősegítő adalékanyagokat tartal­mazhatnak. A megfelelő hordozóanyagok és adalékanyagok szilárdak vagy folyékonyak lehetnek, és a szakiroda­­lomból jól ismertek. Ilyenek például a természetes vagy regenerált ásványi anyagok, oldószerek, disz­­pergálószerek, nedvesftőszerek, kötőanyagok, töltő­anyagok, tapadást elősegítő vagy trágyázd szerek. A találmány szerinti, (I) általános képletű ható­anyagokat tartalmazó készítmények egyik előnyös al­kalmazási módja, amikor a készítményt a levélzetre adagoljuk. Az adagolások száma és a felhasznált mennyiség minden esetben a megfelelő kórokozó (gombafaj) fertőzési erősségétől függ. Történhet azonban az (I) általános képletű hatóanyagokat tar­talmazó készítmények alkalmazása a talajon keresz­tül, ekkor a hatóanyag a növényekbe a gyökérzeten keresztüljut be (szisztemikus hatás), ez esetekben a növények vetésterületét folyékony készítménnyel ke­zeljük, vagy az anyagokat szilárd alakban a talajba visszük be, például granulátum formájában. Felvihe­tők az (1) általános képletű vegyieteket tartalmazó készítmények ezenkívül a magvakra is (borított mag­vak). Ilyen esetben a magokat vagy a hatóanyag vala­mely folyékony készítményében áztatjuk, vagy a magvakat szilárd készítménnyel vonjuk bé. Bizonyos esetekben további adagolási formák is lehetségesek, így például a bimbók vagy növényi hajtások kezelése. Az (1) általános képletű hatóanyagokat előnyösen a formálási technikában általánosan ismert segéd­anyagokkal kevetjük, és így például emulzió-kon­­centrátum, paszta, közvetlenül permetezhető vagy hígítható oldat, híg emulzió, permetezőpor, oldható por, porozószer, granulátum, illetve például polimer anyagokba ágyazott formába dolgozhat) uk fel. Az al­kalmazási módszert, például permetezést, ködösítést, porozást, szóróporozást, nedvesítést vagy öntözést mindig a készítmény fajtájától, az alkalmazási terület­től és a helyi körülményektől függően választjuk meg. A készítmények általános alkalmazási mennyisége általában 50 g—5 kg hatóanyag/ha; előnyösen 100 g—2 kg hatóanyag/ha, főleg 200 g—600 g ható­anyag/. Az (I) általános képletű hatóanyagokat tartalmazó készítményeket, melyek egy vagy több, szilárd vagy folyékony adalékanyagot tartalmaznak, önmaguk­ban ismert módszerekkel állíthatjuk elő. például oly módon, hogy a hatóanyagot töltőanyagokkal, példá­ul oldószerekkel, szilárd hordozóanyagokkal és adott esetben felületaktív vegyületekkel (tenzidekkel) ala­posan elkeveijük és/vagy eldönzsöljük. Ilyen célokra alkalmazható oldószerek például a következők: aromás szénhidrogének, előnyösen a 8—12 szénatomos frakciók, például xilol-clegyek vagy szubsztituált naftaünok, ftálsav-észterek, példá­ul a dibutil- vagy dioktil-ftalát, alifás szénhidrogének, például a ciklohexán vagy paraffinok, alkoholok és glikolok, valamint ezek éterei és észterei, például az etanol, etilénglikol, etilénglikol-monometil- vagy -etil-éter, ketonok, például a ciklohexanon, erősen poláros oldószerek, például az N-metil-2-pirrolidon, dimetii-szulfoxid vagy dimetil-formamid, valamint az adott esetben epoxidált növényi olajok, például az epoxidált kókuszolaj vág szójaolaj; vagy víz. Szilárd hordozóanyagként például porozószerek és diszpergálható porok előállítására, általában ter­mészetes kőliszteket alkalmazunk, például kalcitot, talkumot, kaolint, montmorillonitot vagy attapulgi­­tot. A fizikai tulajdonságok javítására nagy diszperzitá­­sű kovasav vagy nagydiszperzitású nedvszívó képes­ségű polimerizátumok is adagolhatok. Szemcsés, ad­­szorptfv granulátum hordozók például a porózus tí­pust! anyagok, például a kő, téglapor, szepíolit vagy bentonit, nem szorptfv hordozóanyagok például a kaiéit vagy homok. Ezenkívül számos előgranulált szervetlen vagy szerves eredetű anyag, főleg dolomit vagy aprított növényi részek is alkalmazhatók. Az al­kalmazás szempontjából különösen előnyös adalék­anyagok azok, amelyek a hatóanyagfelhasználást je­lentős mértékben csökkenthetik, ilyenek a természe­tes (állati vagy növényi) vagy szintetikus foszfolipi­­dek, így kefalinok és lecitinek, mint például a foszfati­­dil-etanol-amin, foszfatidil-szerin, foszfatidil-kolin, szpingomiolin, foszfatidil-inozit, foszfatidil-glicerin, lizolecitin, plazmalogének vagy kardiolipin, melyek például növényi vagy állati szövetekből, főleg agyból, szívói, májból, tojásból vagy szójababból nyerhetők. Alkalmazható kereskedelmi elegyek például a fosz­­fatidil-kolín-elegyek. Szintetikus foszfolipidek például a dioktanoil­­foszfatidil-kolin és dipalmitoil-foszfatidil-koiin. Felületaktív vegyietekként az (1) általános képle­tű hatóanyag természetétől függően nemionos kati­on- és/vagy anionaktív tenzidek alkalmazhatók, me­lyek jó emulgeáló-, diszpergáló- és nedvesítő tulaj­donságokkal rendelkeznek. Tenzidek alatt a tenzidek elegyei is értendők. Alkalmas anionos tenzidek például az ügynevezett vfzoldható szappanok, továbbá a vízoldható szinteti­kus felületaktív vegyietek. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom