196851. lajstromszámú szabadalom • Előkeveréses gázégő

1 2 A találmány tárgya olyan gázégő, amelyből a gáz­nemű tüzelőanyag kiömlőnyílásokon keresztül már le­vegővel előkeverve érkezik az égéstérbe és amelynél a kiömlőnyílások egy belső keverőtérrel rendelkező égőtest vagy egy égőtestre szerelt kiömlőelem falában vannak kialakítva. Azoknak a gázégőknek, amelyeknél a gáznemű tü­zelőanyag már az égéstérbe való továbbítás előtt ke­veredik a levegővel, számos különféle kialakítása isme­retes. Ezeknél az égőknél állandó problémát jelent az, bogy a gáz-levegő elegy kiáramlásánál egy bizonyos, a gáz égési sebességével összhangban álló kiömlési sebes­séget minden esetben biztosítani kell, különben a gáz­­-levegő elegy nem az égéstérben fog elégni, hanem a láng az egesteret megelőző keverőtérbe, vagyis az égő belsejében is átterjed, azaz az égő visszagyullad. Emiatt ezek az előkeveréscs égők, különösen a nagy prímerlevegő-hányaddal működő égők, csak viszony­lag szűk tartományban szabályozhatók és üzembizto­sán elérhető legkisebb teljesítményük nem igen csök­kenthető a teljes (névleges) terhelés 45- 50%-a alá. Ez különösen háztartási készülékeknél, de egyéb kis fogyasztóbercndezéseknél is igen hátrányos. Háztartási főzőberendezéseknél régebben alkal­maztak egymásba épített szerkezeti elemekből álló olyan kettős égőket, amelyeket kettős, legtöbbször kúpos csapokról vezéreltek és ahol egy nagyobb fúvó­kán át táplált nagyobb égő és egy kisebb fúvókán át táplált kisebb, úgynevezett takarékégő volt egymásba építve. A takarckégő kis fúvókája csak a legkisebb fű­­tőértékű gázok alkalmazásánál adódott ésszerű mére­tűnek (pl. a 3600 kcal/Nm3 fűtőértékű városi gáznál), más gázoknál viszont igen kicsi mérete miatt gyakran eldugult, maga az égő pedig bonyolult szerkezete miatt nehézkesen volt alkalmazható. Az ilyen égők mára már eltűntek a gyakorlatból. Ezt követően a szabályozási tartomány kiszélesí­tése érdekében több műszaki megoldás látott napvilá­got. A 156 316 Isz. magyar szabadalom szerinti égő kettős injektorával, valamint jellegzetes stabilizátorá­­val széles szabályozási tartományt biztosít, azonban ez az égő csak a szokványos szolgáltatási nyomásnál magasabb gáznyomás mellett alkalmazható, így csak ipari célra használható fel. A 156 809 Isz. magyar szabadalom szerinti égő hármas injektorával, a DE 26 02 401 sz. szabadalmi leírás szerinti égő pedig négyes injektorával ugyancsak jól szabályozható, de ezek is csak a szolgálati nyomást meghaladó tápnyomás esetén alkalmazhatók. Segéd­lánggal működő, széles tartományban szabályozható égőt ismertet a 170 755 Isz. magyar szabadalom, míg ugyanezen célból a kiáramló gáz-levegő elegy sebessé­gének állandósítására szogáló bonyolult szeíkezeti ele­meket tartalmaz a 174 862 Isz. magyar szabadalom szerinti gázégő. A fentiekben ismertetett égők azon­ban bonyolultságuk és magas előállítási költségeik miatt csak ipari égőként jöhetnek számításba. Háztartási célokra is jól alkalmazható a 180 032 Isz. magyar szabadalom szerinti megoldás, ennek hát­ránya azonban az, hogy kialakítása a jelenleg ismert és meghonosodott égőkétől annyira eltér, hogy a tüzelő­­berendezés teljes átalakítását igényli. A találmány által megoldandó feladat az ismert megoldások hátrányainak és hiányosságainak a kikü­szöbölése és olyan előkeveréscs gázégő kifejlesztése, amely külső kialakításában nem tér el jelentősen az el­terjedt égőtípusoktól, ennek következtében a hagyo­mányos kialakítású tüzelőberendezésekben minden további nélkül alkalmazható, olcsón gyártható, nem tartalmaz kompolikált, mozgó szerkezeti elemeket, sem kettős égőkialakítást, és amely gázégő a széles tartományban való szabályozhatóságot, ugyanakkor a stabil, visszagyulladásmentes égést biztosító kiömlési sebességet alapvető fizikai törvények alkalmazásával úgy szabályozza, hogy a megfelelő hatást a gáz-leve­gő elegy áramlása maga idézze elő. A találmány abból a felismerésből indul ki, hogy a gázlevegő elegy kiáramlási sebessége vektormennyiség, amelyet nemcsak nagysága, de iránya is meghatároz, és amely a kiáramlást megelőző áramlási irányból adó­dó tehetetlenség, valamint a gáz-levegő elegy fajsú­lyából adódó felhajtóerő vektorális összegzésével ha­tározható meg. Ez a tény lehetőséget nyújt arra, hogy a gázt a kiömlőnyílás előtt úgy vezessük, hogy a válto­zó kiömlési sebesség miatt változó kiömlési irány jöj­jön létre, és ez — a fajsúlyból adódó felhajtóerővel összeadódva olyan kiömlést eredményezzen, amely­nél a kiömlőnyílás keresztmetszetének mindenkor csak akkora hányadán keresztül történik az áramlás, an it az átáramló mennyiség nagysága indokol. így — minden mozgó alkatrész alkalmazása nélkül — válto­zóvá tehető a kiömlőnyflds hatékony keresztmetsze­te, mivel a keresztmetszet egy része improduktívvá vá­lik. Ahhoz, hogy ez a hatás létrejöjjön - amint azt kí­séreteink során felismertük - az is szükséges, hogy a kiömlés előtt a gázt olyan méretű csatornán (résen) át vezessük, ahol az áramlási kép kialakulásában a fal mentén létrejövő súrlódás jelentős szerepet játszik. A találmány szerinti gázégő legáltalánosabb kiviteli alakja tehát egy olyan megoldású előkeveréses gázégő, amelyben a gáz-levegő-elegyet úgy vezetjük meg egy, méretében keskeny-csatornában, hogy a gáz-levegő elegy fajsúlyából eredő ( és a gáz egységnyi térfoga­tára vonatkozólag konstans) felhajtóerő iránya, az áramlás sebességéből eredő, (és a sebesség négyzeté­vel arányos) mozgási energia iránya, továbbá egy eset­leges torlóhatásból eredő eltérítő erő iránya egymás­tól különböző legyen, mégpedig oly módon, hogy a sebesség változás esetén ezek vektorális összege válto­zó, de mindig a sebességnek megfelelő irányt adjon, ezáltal a kiömlőnyílás keresztmetszetének egy része csökkenő teljesítménynél kikapcsolódik az áramlás­ból, és a megmaradó (hatékony) keresztmetszeten ke­resztül megfelelő lángképet eredményező sebességgel hagyja el a tüzelőanyag az égőt. A kitűzött feladatot gyakorlatilag egy olyan, be­lül keverőtérrel rendelkező égőtesttel, és ezen égő­test vagy az égőtestre szerelt kiömlőelem falában ki­alakított kíömlőnyílásokkal rendelkező előkeveréses gázégő révén oldjuk meg, amelynél a találmány értel­mében a kiömlőnyílások mögött legalább egy, az égő­test vagy a kiömlőclem kiömlőnyílásokat tartalmazó falszakaszával párhuzamosan húzódó, és a kiömlőnyí­lások összfelületét részben, mintegy 40-80%-ban le­fedő terelő-idom van elrendezve, ahol a kiömlőnyílá­­sok és a terelőidom között kialakított, és a gáz-ieve­­gő-elegy áramlási irányával szemközti oldalon lezárt rés úgy van méretezve, hogy a falsúrlódás okozta áramlási ellenállás a gáz-levegő-elegy nyomásával azo­nos nagyságrendű legyen. A találmány további részleteit és lehetséges válto­zatait kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján fs-196.851 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom