196832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás plazma-proteinek elválasztására sejttenyészetekből

1 2 A találmány tárgya eljárás vérplazma fehérjék el­választására sejt tenyészet rendszerekből, úgymint pél­dául mikrobiáíis sejttenyészetek fermentációs közegé­ből és emlős sejttenyészetek felhasznált tápközegéből. Az emberi plazmában vagy szérumban előforduló különböző fajta fehérjék frakciónál! elválasztása sok éve foglalkoztatja az orvosi és gyógyszerészeti terüle­ten dolgozó tudósokat. Ennek az érdeklődésnek je­lentős részét képezik a véralvadásért felelős plazma­komponensek, azaz a vér koagulációs faktorok izolá­lására végzett kutatások. Más, nagy orvosi érdeklődés­re számot tartó vérfehérje komponensek az antitest aktivitást hordozó gamma globulinok és a plazma fő­­kolloid-ozmotikus regulátora, az albumin. A legfontosabb plazmafehérje, fajtákat, manapság ipari méretekben emberek által adott vérből, mint ter­mészetes anyagforrásból gyűjtik. A vérplazma-fehérje fajták izolálásának fontosságát könnyen bemutathatjuk az antihemofíliás faktor (AUF, VIII-as faktor) keres­kedelmi forgalma iránti igényén. A VlU-as faktor kri­tikus szerepe a homeosztárisban és véralvadásban jól ismert. A legtöbb veleszületett véralvadási rendellenes­ségben szenvedő beteg VH-as faktor hiányában szen­ved (hemofilia A betegek) míg kisebb számban talál­hatók a IX-es faktor hiányában (hemofilia B betegek) vagy egyéb minor alvadási faktor hiányában szenvedő beteg. Az ilyen alvadási rendellenességben szenvedő betegek a múltban teljes vérplazma transzfűzióra vagy előnyösen plazma sűrítményekre szorultak, melyeket a magasabb VIII-as vagy IX-es faktor kon­centráció elérése céljából tisztítottak. Kriokicsapásos, például a Judith Pool által kifejlesztett (New England, J. Med., 274, 1443 -47 /1963/) vagy még koncentrál­tabb frakciók, például Hemofil^ AHF, melyet a 3 415 804, 3 631 018,4 089 944 és Re 29 698 számú Amerikai Egyesült Államok-be!i szabadalmi leírásban közölt módszerekkel állítanak elő, tipikus példái a magas VIII-as faktor koncentrációval rendelkező, kereskedelmi forgalomban levő frakcióknak. Ezek a kereskedelmi célokra előállított frakciók azonban egy szűkös nyersanyagbázis, a véradók által adott vér mennyiségétől függnek. A hagyományos ipari mikrobiológiai eljárásaira alkalmazott génsebészet és molekuláris biológiai leg­újabban kifejlesztett technikáival ma már elérhető, hogy emlős pl^zmafehérjéket állítsunk elő mikroorga­­nizmosokkal. így a gén-illesztés fő tervezői közölték módszerük használhatóságát a különböző plazma­fehérjék, például antihemofilia fehérje, gamma globu­linok, albumin, fibrinogén és protrombin előállítására. (Lásd Cohen and Boyer, 4 237 224 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás 9. oszlop). Míg a génsebészet aktuális korai munkája viszonylag kis fehérjék, úgymint szomatosztatin és inzulin előállí­tására korlátozódott, az idegen fehérjék baktériumok­ban és élesztőkben való előállításának génsebészeti alapelvciről bebizonyosodott, hogy alkalmazhatók sokkal nagyobb fehérjékre. A rekombináns mikroor­ganizmusokkal termelt viszonylag nagy fehérjékre példa a körülbelül 43000-es molekulasúlyú ovalbumin, a 2 923 297 és 2 933 000 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közzétételi irat szerint, és a 2 458 585 és 2 476 1 26 számú francia szabadalmi bejelentés szerint, valamint az 585 aminosavból álló láncú humán szérum albumin (l^awn és munkatársai, Nucleic Acids, Res., 9 (22), 6103 - 6114 /1981/). A Nature, 312, 330-337. (1984) cikkében William I. Wood és munka­társai humán VIII-as faktor kifejezését ismertetik re­kombináns DNS kiónokkal. E cikkben is kifejtik a szerzők, hogy a kapott elegyek feldolgozása komoly problémát jelent, többek között az ilyen elegyekben ■keletkező protein csapadékok és veszélyes potenciális kórokozók (hepatitis, AIDS) következtében. Felismertük, hogy igény van használható módszer fejlesztésére plazmafehérjék elválasztására sejttenyészet rendszerekből. Bármely kiválasztott speciális fehérje elválasztása a fermentációs tápközegekben és felhasz­nált közegben jelenlevő más fehérjékből és sejtalkotók­ból, rnetabolitokból, sejttörmelékekből és hasonló anyagból álló keverékből, nagy nehézségekkel jár. A múltban a fehérjetermék kinyerése a fermentációs közegekből és felhasznált közegekből számos különbö­ző eljárással történt. Extrakció a sejtekből vagy sejt­alkotókból történő felszabadítással, a sejt fal vagy membrán mechanikai, Fizikai vagy kémiai roncsolásá­val pl. homogenizátorok használatával vagy vizes és szerves oldószeres extrakció alkalmazásával. — Kicsa­pás kisózással sókkal, mint pl. ammónium-szulfáttal vagy szerves oldószerek pl. etanol, metanol vagy izo­­propanol használatával, vagy nagymolekulasúlyú poli­merekkel, pl. polietilén-glikollal és dextránnal vagy fém-ionokkal és komplexekkel, vagy különböző hő­mérsékleti és pH-körülmények használatával. — Ad­szorpció kolloid anyagokkal, úgymint bentonit, kal­cium-foszfát, bárium-szulfát, hidroxiapatin, aktív szén, szilika- vagy alumínium-hidroxid gélek, Centrifugálás, szűrés, szűrési segédanyagok nélkül vagy segédanyagokkal, úgymint kieselgél és más ilyen diatómaföldek, vagy ultraszűrés, Kromatográfiás gélszűréssel és ion-cserélő gyanták­kal, úgymint SpphadexK (térhálósított dextrán) gélek, SepharoseK (agaróz) gélek és DEAE-Sephadex vagy DEAE-cellulóz-ion cserélő gyanták. Elektroforézis Ultracentrifugálás, és Befejező műveletek úgymint sótlanítás, sűrítés és szárítás, Egy újabban kifejlesztett fehérje-kinyerési és izolá­­lási módszer lényege immun-affinitás kromatográfia. Egy adott proteinhez affinitással rendelkező mono­­klonális antitesteket poliszacharid gyöngyökhöz köthe­tünk, majd ezeket kromatográfiás oszlopba helyezzük. Ha a nyers fehérje-oldatot átbocsátjuk az oszlopon, a kiválasztott fehérje-molekulák adszorbeálódnak a gyöngyökön, míg a szennyezések és a nem kívánt anya­gok keresztülfolynak az oszlopon. A kívánt fehérjét ezután leoldjuk a gyöngyökről egy megfelelő mosó­­-oldat pH-jának beállításával. A találmány tárgya eljárás plazmafehérjék elválasz­tása sejttenyészet rendszerekből készített keverékek­ből vízben oldhatatlan, térhálósított polielektrolit kopolimereken való adszorpcióval. Ezek a polielektro­lit kopolimerek 2-4 szénatomszámú, olefin típusú telítetlen monomerek és di-(kis szénatomszámú alkil­­amino-kis szénatomszámú alkilmid) funkciós csoporto­kat tartalmazó 4-6 szénatomszámú, telítetlen polikarbonsavak vagy anhidridek kopolimerjei. Amint az alábbiakban használjuk, kis szénatomszá­mú alkil jelentése 1-4 szénatomszámű alkjlcsoport. A megfelelő olefin-típusú telítetlen monomerekre jellemző példa az etilén, propilén és izobutilén, a meg­felelő a , 0 telítetlen polikarbonsavakra vagy anhid-96 832 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom