196807. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-(1-cil-1hidroxi-metil)- penicillánsav-származékok előállítására

3 196 807 4 A gyógyszerészetileg elfogadható kationos sók közé tartoznak — noha ezek nem korlátozódnak a felsoroltakra - nátriummal, káliummal, kalciummal, N.-N -diben/il etilén-diaminnal N-mctil-gKikaminnal (mcglumin) és dietanol-aminnal képzettek. Előnyös kationos sók a káliumsó és a nátriumsó. A leginkább előnyös R gyökök a pivaloiloxi-metil­­csoport és az l-(etoxi-karboniloxi)-etil-csoport. A találmány szerinti (I) általános képletei vegyü­­letekből baktériumos fertőzések kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmények állíthatók elő, amelyek 10:1 és 1:3 közötti súlyarányban tartalmaznak valamely hagyományos béta-laktám kntibiotikumot és olyan (1) képlet szerinti vegyületet, amelyben R1 hidrogénatom vagy olyan gyök, amely élet­tani körülmények között hidrolizálható észtert képez. E készítményhez az előnyös (I) képlet szerinti vegyületeket fentebb megjelöltük. Előnyös béta-laktám antibiotikumok a penicil­linek vagy a cefalosporinok, melyek a klinikai gyakor­latban beváltak, mégpedig amoxicillin, ampicillin, apalcillin, azlocillin, azthreonam, becampicillin, car­­benicillin, carbenicillin indanyl, carbenicillin fenil, cefaclor, cefadroxil, cefaloram, cefamandol, cefa­­mandol nafát, cefaparol, cefatrizin, cefazolin, cefbu­­perazon, cefmenoxi, cefonicid, cefodizim, cefopera­­zon, ceforanid, ccfotaxim, ccfotiam, cefoxitin, ccf­­pimazol, cefpiramid, cefpirom, cefsulodin, ceftazi­­dim, ceftizoxim, ceftriaxon, cefuroxim, cefacetril, cefalexin, cefaloglicin, cefaloridin, cefalotin, cefapi­­rin, cefradin, ciklacillin, epicillin furazolcillin, heta­­cillin, lenampicillin, levopropilcillin, mecillinam, mezlocillin, G-penicillin, V-penicillin, feneticillin, piperacillin, pivampicillin, sarmoxicillin, sarpicillin suncillin, talampicillin és ticarcillin, beleértve ezek gyógyszerészetileg elfogadható sóit is. Ezekre a béta­­laktámokra általában az USAN (United States Adop­ted Names) neveket használjuk. Ugyancsak előnyösek a találmány szerinti béta­­laktamáz gátlók kombinációi a 7-| D-(2-[4-karboxi-5- imidazol - karboxamido] - (2 - fenil - acctamidoj - 3- [4 - (2 - szulfonato - etil) - piridinium] - 3 - cefem - 4- karbonsawal. Az (I) általános képlet szerinti vegyületeket álta­lában az 1. képletsorral szemléltetett úton lehet elő­állítani. E szintetikus út első lépésében a (VI) képlet szerinti dibróm-vegyületet vízmentes, inert oldószer­ben oldjuk, mint például tetrahidrofurán, toluol, metilén-klorid vagy ezek elegye, az oldat a reakció hőfokán cseppfolyós halmazállapotú marad, lehűtjük —50 és —100 °C közötti hőmérsékletre, és valamely Grignard-reagens mólegyenértéksúlynyi mennyiségé­vel reagáltatjuk, például metil-magnézium-bromiddal, éter-típusú oldószerben, mint például dietil-éter (a reagenst vagy ismert módon, laboratóriumban állítjuk elő, vagy pedig a kereskedelemben szerezzük be), úgy, hogy általában 5—15 perc leforgása alatt rész­letekben adagoljuk be, miközben az alacsony reakció­hőfokot fenntartjuk. A reakció teljes lefolyásának és az egyensúly beállásának elősegítésére 10-30 percig kevertetünk, majd az (5) képlet szerinti glioxált adjuk az elegyhez, adott esetben ugyanabban vagy más inert oldószerben oldva. 10 perc és 1 óra közötti időtar­tamú — ugyanazon alacsony hőfokon végzett — kever­­tetés után a reakcióclcgyct gyenge savhoz öntjük, mint például ecetsav vagy valamely savas sóhoz, mint például ammónium-klorid, és a (III) képlet szerinti közbenső terméket olyan ismert módszerekkel külö­nítjük el, mint bepárlás, kivonatolás és kromatográ­­f:a, beleértve az epimerek (2R és 2S képlet szerinti oldallánc konfiguráció) kromatográfiás elválasztását, amennyiben azt a stabilitási viszonyok és a polaritás­ban fennálló különbségek megengedik. Ebben a lépés­ben rendszerint az R epimer van túlsúlyban, különö­sen, ha oldószerként toluolt használunk. Az előbbiekben és ezután használt „inért oldó­szer” kifejezés olyan oldószert jelent, amely a kiin­duló anyagokkal, a használt reagensekkel, a közbenső termékekkel és a termékekkel nem reagál olyan módon, ami a kívánt termék kitermelését számot­tevően csökkentené. A kiinduló dibróm-vegyületet könnyen előállít­hatjuk a megfelelő penicillánsav-sóból és allil-bromid­­ból, példul olyan módon, hogy azt lentebb a 6,6-di­­bróm-penicillinát előállításánál sajátosan megadjuk. Az (5) képlet szerinti szükséges glioxálokat elő­nyösen frissen állítjuk elő vagy frissen tisztítjuk. Elő­állításukat lentebb kimerítően szemléltetjük. A kívánt előállításának egyik általános módszerét a 2. képlet­sor mutatja be. Egy másik módszer N-(dimetoxi-acetil)-morfolin­­nal való acilezést alkalmaz, például a 3. képletsorban megadottak szerint. Egy régebbi általános módszert a 4. képletsor szemléltet (Wagner és Zook, Synthetic Organic Chemistry, John Wiley and Sons, Inc., 1953, pp. 288-289,391-382). A (III) képletű közbenső termék 6-os szénatomjá­nak sztereokémiáját nem sikerült tisztázni. Mind­azonáltal a 6-os szénatom sztereokémiája a tributil-' ón-hidrid brómeltávolítási lépésben 6-bétának minő­síthető, tekintet nélkül a (III) képlet szerinti vegyület 6-os helyzetű szénatomjának sztereokémiájára. Ezt a brómeltávolítási lépést adott esetben kis mennyiségű szabadgyökös inicíátor jelenlétében vitelezzük ki, mint például 2,2’azobisz-izobutiro-nitril (AIBN), olyan iners oldószerben, mint például benzol vagy toluol. A hőfok átalában elég magas (például 60— 100 °C), olyan magas, hogy a reakció ésszerű idő­tartam alatt játszódik le, de nem olyan magas, hogy szükségtelen termikus lebomlásra kerülhessen sor. A termékeket szokványos módszerekkel nyerjük ki és tisztítjuk, mint arra fentebb már utaltunk, az R és S cldallánc-epimerek kromatográfiás elválasztásának leggyakrabban e lépésben való kivitelezésével. Ha a kívánt vegyület 1-oxid vagy 1,1-dioxid, és a kénatom még nincs a kívánatos oxidációs fokon, a szintetikus eljárás során a ként ebben a fázisban oxi­dáljuk. Amikor a kívánt vegyületek 1-oxidok (szul­­foxidok), annak érdekében, hogy alkalmatlan komp­lexek elegyét kiküszöböljük, a tárgyban! oxidációt előnyösen a már elválasztott R és S oldallánc epimere­­fen külön-külön vitelezzük ki. A (II) képlet szerinti 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom