196792. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,3-diszubsztituált indolin-származékok és az azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 2 halogénatomot vagy trifluor-metilcsoportot jelent, X jelentése hidrogénatom vagy 1-3 szénatomot tar­talmazó alkilcsoport,-H és -H’ egymástól függetlenül piridil-, pirazinil-, pirimidinil-, vagy piridazinilcsoportot vagy a meg­felelő N-oxido-csoportot jelentenek, és ezek a csoportok adott esetben halogénatommal mo­­noszubsztituáltak lehetnek ki­vagy gyógyászatilag elfogadható savaddiciós sóik fokozzák a neurotranszmitterek, különösen az ace­­tilkolin és — ráadásul — idegszövetekben a dopamin és szerotonin ingerindukcióval serkentett kiválasz­tását, és javítják egy aktív megelőzési feladat tanu­lásával és memorizálásával kapcsolatos folyamatokat. Az (I) általános képletű vegyületek és említett származékaik így kiváló eredményekkel hasznosíthatók olyan gyógyászati készítményekben, amelyek terápiá­sán hatásos mennyiségű hatóanyag mellett a gyógy­szergyártásban szokásosan használt hordozó és/vagy egyéb segédanyagokat tartalmaznak. Az (1) általános képletű vegyületeket a találmány értelmében ügy állítjuk elő, hogy (i) valamely (II) általános képletű vegyületet - a képletben p, X és R jelentése a korábban meg­adott — egy bázissal reagáltatunk, majd (ii) és (i) lépésben kapott terméket valamely D­­-CH2- H általános képletű vegyülettel - a képletben -H jelentése a korábban megadott, míg D halogén­atomot vagy metán-szulfonát- vagy p-toluol-szulfo­­nátcsoportot jelent - reagáltatjuk, majd (iii) az (ii) lépésben kapott terméket bázissal és ezután valamely D-CH2-H’ általános képletű vegyület­tel — a képletben -H’ és D jelentése a korábban meg­adott - reagáltatjuk, és kívánt esetben egy kapott (I) általános képletű vegyületből N-oxidot vagy gyógyászatilag elfogad­ható savaddiciós sót képezünk. Előnyösek azok az (I) általános képletű vegyüle­tek, amelyek képletében p jelentése 0, vagy X hidrogénatomot jelent, vagy R jelentése metil-, fenií- vagy 3-klór-fenil-csoport, vagy-H és -H’ jelentése egyaránt gyűrűbeli szénatomon át kapcsolódó piridilcsoport. Inger-indukcióval serkentett acetilkolin kibo­csátást fokozó képességükre tekintettel különösen előnyösnek tartjuk a következő vegyületeket és gyógyászatilag elfogadható sóikat: 3.3- bisz(2-piridil-metil)-l-fenil-indolin-2-on, 3.3- bisz(3-piridil-mctil)-l-fenil-indolin-2-on, 3 3-bisz(4-piridil-metil)-l-fenil-indolin-2-on, 3.3- bisz(4-piridil-metil)-l-metil-indolin-2-on és 3 3-bisz(4-piridil-metil)-l -(3-klór-feniI)-indolin-2- -on Az (I) általános képletű vegyületek tehát az 1. reakcióvázlatban bemutatott módon állíthatók elő. Az 1. reakcióvázlatban X, p, R, — H és H’ jelentése a korábban megadott, D kilépő csoportot, például halogénatomot (így például jód-, bróm-, klór- vagy fluoratomot) vagy metán-szulfonát- vagy p-toluol­­-szulfonátcsoportot jelent, A reakcióvázlat első lépése értelmében valamely (II) általános képletű vegyületet egy alkalmas bázissal reagáltatunk, így a (II) általános képletű oxindol-vegyület 3-helyzeté­­ben aniont képezünk. Ez az anion reakcióba lép a D-CH2- H általános képletű vegyülettel és a megfele­lő, 3-helyzetben monoszubsztituált (III) általános képletű vegyület képződik. Ezt a (III) általános kép­letű vegyületet elkülöníthetjük a következő lépés előtt, vagy - előnyösen, különösen ha -H és -H’ jelentése azonos — az elkülönítés előtt egy további mólekvivalens bázissal és reagenssel reagáltatjuk, egy (IV) általános képletű 3,3-diszubsztituált oxin­­don vegyületet kapva. Az anionképzésre alkalmas bázisok közé tartozik például a nátrium-amid, litium-diizopropil-amin, nát­­rium-hidrid, kálium-terc-butilát, nátrium-alkoholátok, káliurn-alkoholátok, lítium-alkoholátok. kálium-hid­­rid. litium-2,2,6,6-tctrametil-piperidid, butil-litium, szek-butil-litium, tcrc-butil-litium és lítium-, nátrium­vagy kálium-hexametil-diszilazid. A reagáltatást apro­­tikus oldószerben, általában egy éterben, például dietil-éterben, glim-ben, tetrahidrofuránban vagy dio­­sánban hajthatjuk végre. Ha azonban az oxindol oldható egy nem-poláris oldószerben, akkor a rea­gáltatást végrehajthatjuk egy szénhidrogénben, pél­dául hexánban, heptánban, ciklohcxánban, metil­­-cikiohexánban, benzolban vagy toluolban. A reagáltatás végrehajtása során az oxindolt fel­oldjuk egy alkalmas oldószerben, és a bázis erőssé­gétől függően - az oldatot 40°C cs szobahőmérsék­let közötti hőmérsékletre lehűtjük. Ha erősen reak­cióképes bázist, például litium-diizopropil-amidot (a továbbiakban rövidítve: LDA) használunk, akkor az oldatot -30°C-ra hűtjük le, majd beadagoljuk az LDA egy alkalmas oldószerrel, például tetrahidro­­furánnal készült oldatát eseppenként 15 perc és 1 óra közötti időn belül, az adagolás során a hőmérsék­letet -30°C körül tartva. Ha LDA helyett natrium-amidra esik a választás, benzol az előnyösen alkalmazható oldószer. A nát­­rium-amidot szobahőmérsékleten adjuk hozzá az in­­dolinon benzollal készült oldatához. A reakció tel­jessé tétele céljából a reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk, míg már a reakció során felszabaduló ammónia nem mutatható ki. Ezután az indolinon-anionhoz hozzáadjuk az elektrofil jellegű D-CH2-H általános képletű vegyület oldatát. Ismételten megjegyezzük, hogy ha egy igen erős bázist, például LDA-t használtunk az anion képzéséhez, akkor a reakcióelegyet -30°C-ra lehűt­jük és az elektrofil vegyületet eseppenként adagol­juk be. Ha kevésbé reakcióképes bázist használtunk az anion képzéséhez, az elektrofilt 0°C és szobahő­mérséklet közötti hőmérsékleten adagoljuk be, majd a reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk. Az (I) általános képletű diszubsztituált terméket úgy állíthatjuk elő, hogy az indolinon 3 helyzetében egy második aniont képezünk. Az anionképzést majd az alkilezést ugyanúgy hajthatjuk végre, mint a monoszubsztituált (III) általános képletű vegyület előállítását. A reagáltatások egymás utáni végrehajtása helyett egyes esetekben eljárhatunk úgy is, hogy az indoli­­nonhoz két mólekvivalens bázist, majd két-három mólekvivalens alkilezőszert adagolunk. Egyes esetek­ben — különösen ha — H jelentése azonos — H’ je­lentésével — célszerű lehet az oxindol alkilezését a fázis-transzfer körülményei között végezni, azaz például egy bázist, például nátrium-hidroxidot víz­196 792 5 10 16 20 20 30 36 4C 46 5C 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom