196732. lajstromszámú szabadalom • Eljárás prosztaglandin-származékok intermedierjeinek előállítására

1 2 re nincs szükségünk, ín situ hídrolizáljuk, anélkül, hogy elkülönítenénk, víz hozzáadásával, és a szabad karbonsav alakjában különítjük el a (XIX) általános képletű szilil-étert, A kapott (XIX) általános képletű szabad karbon­savat ezután a (IX) általános képletű aldehiddé alakít­juk Ez bármilyen alkalmas módszerrel történhet,ame­lyek közül négyet ismertetünk, hogy példákat mutas­sunk be az előnyös módszerekre. Egy lehetőség az, hogy a (XIX) általános képletű karbonsavat észterezzük, a képződő (XX) általános képletű észtert redukáljuk, a kapott (X) általános képletű alkoholt pedig oxidáljuk a (IX) általános kép­letű aldehiddé. Egy másik lehetőség szerint a (XIX) általános képletű szabad karbonsavat a (X) általános képletű alkohollá redukáljuk, majd az a (IX) általános képletű aldehiddé oxidáljuk. Egy harmadik alternatí­va az, hogy a (XIX) általános képletű szabad karbon­savat észterezzük, majd a kapott (XX) általános kép­letű észtert közvetlenül a (IX) általános képletű al­dehiddé redukáljuk. A negyedik alternatíva szerint a (XIX) általános képletű szabad karbonsavat először savhalogeniddé (acil-kloriddá) alakítjuk, majd pedig Rosenmund-reakcióval állítjuk elő belőle az aldehidet. Az első alternatívával az első lépés a (XIX) általá­nos képletű szabad karbonsav észterezése a szokásos észterező módszerekkel, például alkil-jodid vagy di­­azo-alkán alkalmazásával. Az alkil és alkán kifejezések definíciója megegyezik a kisszénatomszámú alkilcso­­portéval. Ha a reagens valamely alkil-jodid, előnyösen metil­­-jodid, a reakciót aprtikus oldószerben vitelezzük ki, például dimetil-formamidban vagy dimetil-acetamid­­ban, amely egy gyenge bázist, például nátrium-hidro­gén-karbonátot tartalmaz. Az alkil-jodidot nagy feles­legben, így 7-10 mól-ekvivalens mennyiségben alkal­mazzuk, és megfelelően nagy mennyiségben használ­juk a bázist is. A reakciót előnyösen közömbös at­moszférában, például nitrogén-atmoszférában vitelez­zük ki, kissé emelt hőmérsékleten, ügyelve azonban arra, hogy ne lépjük túl az alkil-jodid forráspontját. Ha az alkalmazott reagens metil-jodid, a reagáltatást előnyösen 40—45 °C-on végezzük. A reakció lejátszó­dásához rendszerint hosszabb idő, általában 16-24 óra szükséges. A reakció befejeződését vékonyréteg­­-kromatográfiás vizsgálattal ellenőrizhetjük. Ha a fenti reakcióidő alatt nem válik teljessé a reakció, további ekvimoláris mennyiségű alkil-jodidot és megfelelő mennyiségű bázist adunk a reakcióelegyhez, és a rea­gáltatást a leírt módoii folytatjuk. Ezt az eljárást ad­dig ismételjük meg, amíg a reakció be nem fejeződik. Diazo-alkán, előnyösen diazo-metán alkalmazása esetén a diazo-metán előállításánál és szabad karbon­savval történő reagál tatásánál szokásos módszereket használjuk. Lásd F. Arndt, Org. Syn. Coll., Vol. II, 165 (1943) és H. von Pechmann, Chem. Bér., 27., 1888 (1894) és 28,855 (1895). Az első alternat/va második lépésében a kapott (XX) általános képletű karbonsavésztert fémhidrid­­del, így diizobutil-alumínium-hidriddel, lítium-alumí­­nium-hidriddel stb. redukáljuk a (X) általános képletű alkohollá. A redukciót olyan oldószerben végezzük, amely összeférhető a kiválasztott redukálószerrel, elő­nyösen közömbös atmoszférában és 50 °C alatti hő­mérsékleten , körűibe! ül legfeljebb 4 órán át. Ha a redukálószer diizobutil-alumínium-hidrid, ak­kor a redukciót toluolban, benzolvan vagy hasonló, apoláros oldószerben vitelezzük ki. A diizobutil-alu­mínium-hidrid és toluol elegyét a (XX) általános kép­letű karbonsavészter hűtött oldatához adjuk, majd hagyjuk, hogy a reakcióelegy szobahőmérsékletre melegdjen fel. A reakció rendszerint 30-45 perc alatt befejeződik. A redukció kivitelezésére 2,5 mól­­-ekvivalens mennyiségű diizobutil-alumínium-hidridet használunk. A redukció lefolyásátvékonyréteg-kroma­­tográftás vizsgálattal ellenőrizhetjük, és ha nem ment végbe teljesen, további hidridet adagolhatunk, és a reakcióelegy keveréséi: további mintegy 30 percig folytathatjuk. A reagálatlan hidridet víz és alkálifém­só, például nátrium fiiorid vagy nátrium-szulfát hoz­záadásával bontjuk el. A (XX) általános képletű karbonsavésztert úgy is redukálhatjuk, hogy lítjum-alumínium-hidridet alkal­mazunk poláros oldószerben, így etil-éterben, tetra­­hidrofuránban stb. A lítium-alumínium-hidridet ha­sonló arányban vesszük és ugyanolyan reakciókörül­ményeket választunk, mint a diizobutil-aluntínium­­-hidridnél. A (X) általános képletű alkoholt enyhe oxidálószer segítségével oxidáljuk a (IX) általános képletű alde­hiddé. Számos enyhe oxidálószer közül választha­tunk, előnyösen azonban króm(VI)-trioxidot, piridi­­nium-dikromátot vagy piridinium-klór-kromátot hasz­nálunk. Különösen előnyös oxidálószer a króm(Vl)­­-trioxid, piridin, hexametil-foszforsav-triamid, 3,5-di­­metil pirazol stb., célszerűen piridin jelenlétében, vagy a piridimum-klór-kromát nátrium-acetát és szer­ves oldószer, például diklór-metán, diklór-etán stb., előnyösen diklór-metán vagy az említett oldószerek elegyei jelenlétében. A redukciót -10 és 30 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 15-25 °C-on végezzük, 30 perc és 2 óra közötti ideig, előnyösen 15—45 percig. A redukciót célszerűen vízmentes körülmények kö­zött, közömbös atmoszférában, például nitrogén alatt vitelezzük ki. A második alternativa értelmében a (XIX) általá­nos képletű karbonsavat közvetlenül redukáljuk a (X) általános képletű alkohollá, majd ez utóbbit a (IX) ál­talános képletű aldehiddé oxidáljuk. Az első lépésben a karbonsav redukcióját borán-metil-szulfiddal végez­zük. A karbonsavat poláros oldószerben oldjuk, az oldatot 0—25 °C közötti hőmérsékletű fürdőben tart­juk, és a rendszert vízmentes nitrogéngázzal átöblít­jük. Ezután keverés közben hozzácsepegtetünk mint­egy 3 mól-ekvivalens mennyiségű borán-metil-szulfi­­dot, és a keverést legfeljebb mintegy 6 órán át, elő­nyösen 3,5 órán át folytatjuk, miközben végbemegy a redukció. A kapott (X) általános képletű alkoholt a fentebb leírt módon oxidáljuk a (IX) általános képletű alde­hiddé. A harmadik alternativa szerint a (XIX) általános képletű karbonsavat először a fentebb már ismertetett módszerekkel észterezzük, majd a kapott (XX) általá­nos képletű észtert közvetlenül az aldehiddé redukál­juk diizobutil-alumínium-hidriddel, alacsony hőmér­sékleten. A redukálószert hasonló mólarányban alkal­mazzuk, mint fentebb megadtuk, azonban ebben az esetben a redukciót -70 °C körüli hőmérsékleten vite­lezzük ki. A negyedik alternativa értelmében a (XIX) általá­nos képletű karbonsavat először savhalogeniddé (kló­dé.73 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 r 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom