196700. lajstromszámú szabadalom • Eljárás parenterálisan beadható, homogenizált, bázisos hidrofób hatóanyagot tartalmazó, emulzió formájú gyógyászati készítmények előállítására

1 2 nak kel] lennie ahhoz, hogy a hatóanyagot lényegében teljesen elszállítsa az in vivo befecskendezés helyéről, és ezzel feltehetően csökkentse a helyi reakciókat. b) Ezzel szemben az emulziós részecskéknek nem szabad annyira intaktnak maradnia hosszú ideig, hogy szelektíven lerakodjanak a májban vagy más retikulo­­endoteliális rendszert tartalmazó szervben. Egyéb szemcsés hatóanyagfelszabadító rendszerek így a mikrogömbók, liposzómák és rutinszerűen elkészített emulziók - ezekben a szervekben, szelektíven felhal­mozódnak. 5. A zsíremulziónak ellenállónak kell lennie sugár­zási sterilizálással szemben, és kívánatos, hogy ellenál­ló legyen a szobahőmérséklethez közeli, szélesebb hő­­mérsékleti ingadozásoknak, 6. A zsíremulziónak ellenállónak kell lennie hosz­­szú időn át való tárolással szemben megtörés, krém­képződés vagy pelyhesedés nélkül. 7. További követelmény, hogy a zsíremulziónak olyan összetételűnek kell lennie,hogy a vérnyomásra, vérkeringésre és más élettani működésekre semmiféle káros farmakológiai hatást ne fejtsen ki. Azt találtuk, hogy' a hatóanyag, a zsírok, emulge­­álószerek, felületaktív (nedvesítő-) szerek, társ-nedve­sítőszerek, bakteriosztatikus anyagok, tartósítószerek, antioxidánsok és oldószerek megfelelő kiválasztásával lipidekben oldható hatóanyagok számára emulziós rendszerek vivőanyagokként alkalmazhatók, és emlő­söknek mellékreakciók (mellékhatások) nélkül ada­golhatok. A találmány szerinti, új emulziós rendszerek jel­lemző vonásai különböző komponenseiből és kompo­nensei kombinációiból erednek, és a következő kate­góriákba sorolhatók: 1. Valamilyen olajos vivőanyag vagy olajos fázis, 2. az aktív komponens, 3. nedvesítő-vagy emulgeáló­­szer, 4. társ-nedvesítőszer vagy emulgeáló segédanyag, 5. ionpárképző, 6. gyógyszergyártásban szokásosan használt egyéb segédanyag, mint például a) toxicitást módosító vagy krioprotektív szer (adott esetben), b) antioxidáns (adott esetben), c) bakteriosztatikus vagy tartósítószer (adott esetben), d) az emulziót stabilizá­ló és a krémképződést meggátló szer (adott esetben) és 7. víz. Az olajos fázis (1), amely a készítménynek körül­belül J —50%-át alkotja, a következőkből állhat: (a) természetes növényi olajok, például finomított szézám­­olaj, mogyoróolaj, olívaolaj, sáfrányolai, szójababolaj, valamint egy olajos vivőanyag, például benzil-benzoát, (b) félszintetikus mono-, di- vagy trigliceridek külön­­külön vagy ezek keverékei, például racém gliceril-1- inono palmitát, racém-gliceril-l-monooleát, 1,2-dipal­­mitin, 1,3-dipalmitin, trimirisztin, tripalnűtin, triszte­­arin, triolein, trielaidin, trilinolein, triheptadekanoát, továbbá frakcionált vagy szintetikus olajok, például a Miglyol® 810 és 812, amelyek a kaprilsav és kaprin­­sav trigliceridjeinek a keverékei (amelyeket frakcio­nált kókuszdióolajból állít elő a svédországi Dynamit Novel Chemicals cég), valamint a Neobee® M5, egy kókuszolajból eredő, frakcionált triglicerid, amelyet rekonstrituált állapotban, alkoholban oldható olaj­ként állít elő a Drew Chemical Corp. Boonton, N. J Cég. A hatóanyag (aktív komponens) (2) valamilyen vízben kevéssé oldódó, ionizálható, hidrofób ható­anyag vagy vízben oldhatatlan, hidrofób, viszkózus, olajos folyadék lehet, amelynek ionizációs állandója megközelíti a fiziológiás pH^értéket. A felületaktív szerek (nedvesítőszerek) (3) lénye­gében mind vízoldható, mind vízben oldhatatlan típu­súak lehetnek, például: (a) tojásból vagy szójából ere­dő természetes lecitinek vagy foszfolipidek, amelye­ket tojás- vagy szójafoszfatideknek neveznek, így a to­­jáslecitin, a tojásból származó foszfatidil-etanolamin, foszfatidinsav, a növényi eredetű (hidrogénezett) mo­­nogalaktozil-díglicerid vagy a növényi eredetű (hidro­génezett) digalaktozil-diglicerid, (b) szintetikus leciti­nek, így a dihexanoíl-L-a-lecitin, didekanoil-L-a-leci­­tin, didodekanoil-L-a-lecitin, ditetradekanoil-L-a-leci­­tin, dihexadekanoil-L-a-lecitin, dioktadekanoil-L-a-le­­eitín, dioleoil-L-a-lecitin, dilinoleoil-L-a-lecitin, a-pal­­mitoi)-/J-oleoil-l-a-lecitin, L-a-glicero-foszforil-kolin, (c) a glicerinre vagy szorbitra alapozott szintetikus nedvesítőszerek, például a szorbitán-triizosztearát, tri­­glicerol-diizosztearát és a triglicerol-pentaoleát, vagy a poli-oxietilezett szénhidrogénekre vagy növényi ola­jokra alapozott termékek, például a Cremaphor®EL vagy RIÍ40, az Emulphor®EL - 620P vagy EL-719 és az Arlacel® 1986. Társ-nedvesítőszerként (4) választ­ható például a Pluronie® F-68, a tojáslecitin, és a szójalecitin, valamint 6- 20 szénatomos telített vagy telítetlen alifás savak. A fenti telített vagy telítetlen alifás savak külön-külön íonpárképzőként (5) is sze­repelhetnek, tehát képesek egy erős ionpárkötés kép­zésére a megfelelő, vízben oldhatatlan, hidrofób, ioni­zálható bázisos hatóanyaggal. így a hatóanyag egy olaj/víz emulziós felszabadító rendszer olajos fázisán belül egyrészt megkötődik, másrészt szolubilizálódik. A társ-nedvesítőszerek (4) és az ionpárképzők (5) le­hetnek telített vagy telítetlen alifás savak vagy aromás savak, például kapronsav, önántsav, kaprilsav, kaprin­­sav, laurinsav, palinitinsav, sztearinsav, arachidonsav, arachidinsav, olajsav, linolénsav, linoleinsav, hidroxi­­benzoesavak és fahéjsavak. Savas természetű ható­anyagok esetében az ionpárképzők szerepét gyógyá­szati szempontból elfogadható aminok, így a gluka­­min és homológjai tölthetik be. Ismeretes, hogy ionpárok különböző típusai nagy polaritású vagy erősen szolvatáló oldószerek jelenlété­ben a megfelelő ionokra disszociálnak. Ilyen oldósze­rek például a víz, az alifás alkoholok és a víztartalmú szerves oldószerek. Abból a célból, hogy az ionokat szorosan kötött ionpár alakjában megtartsuk, kis po­laritású közeget kell alkalmaznunk: ilyenek az (1) alatt leirt olajos fázisok. Ezek az ionpárok a ható­anyagot amfipátiás molekulákká változtatják, s ennek következtében az emulziók in vitro stabilizálásában társ-nedvesítőszerek szerepét játsszák. E hatóanyagki­bocsátó parenterális emulziós rendszer egyik legfonto­sabb jellemzője a termék in vitro tárolási stabilitása. Befecskendezés után azonban az emulzió in vivo des­­tabilizálódik (stabilitását elveszti), s ennek következ­tében a hatóanyag gyorsan felszabadul. Adott esetben valamilyen krioprotektív vagy a to­­nicitást módosító szer (6a), így glicerin, laktóz, man­­nit vagy szorbit alkalmazható, amely fenntartja és biz­tosítja a megfelelő ozmózisnyomást a vizes fázisban. Antioxidáns (6b) adott esetben (tetszőlegesen) szin­tén alkalmazható: e célra megfelelő a dl-a-tokoferol. Amennyiben problémát jelent a sterilitás, akkor bak­teriosztatikus vagy tartósítószerek (6c), például ben­­zil-alkohol használható. A végső gyógyszerformának 96 700 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom