196700. lajstromszámú szabadalom • Eljárás parenterálisan beadható, homogenizált, bázisos hidrofób hatóanyagot tartalmazó, emulzió formájú gyógyászati készítmények előállítására
1 2 196.700 a: A vegyület az infúzió során az érből kiszivárog, b: A vegyület az infúzió során az érből kiszivárog A 3 A ábrában bemutatunk (a felső fényképen) egy kutyából vett 35321 számú mintát, amelyhez 5%-os vizes dextrózoldatban biszantrén hidrokloridot adtunk infúzióban. A fénykép világosan mutatja a kutya perifériás vénájának belsejében a narancssárga lerakódást. A 311 ábrában bemutatunk (az alsó fényképen) egy olyan kutyából származó 80723 számú mintát, amelynek a III. táblázatban bemutatott 3. formulájú emulziós rendszerben infundáltuk a biszantrén-bázist. A fénykép mutatja, hogy ebben az esetben az előbb megfigyelt lerakódások nem jelentkeznek. A 4A ábrában (a felső fényképen) olyan kutyából származó 78732 számú mintát mutatunk be, amelynek a biszantrén hidrokloridot 5%-os vizes dextrózoldatban infundáltuk. A fénykép világosan mutatja, hogy' az ér belsejében narancssárga lerakódások vannak (ezt nyilakkal jeleztük). F.z összehasonlítható a 4B ábrában bemutatott fényképpel, amely olyan kutyából származó 80721 számú mintát mutat, amelynek a vénájába csupán 5%-os vizes dextrózoldatot infundáltunk. Az 5A ábrában (a felső fényképen) olyan kutyából vett 69660 számú mintát mutatunk be, amelybe a biszantrén-bázist a III. táblázatban bemutatott 3. emulzióban infundáltuk. A fénykép mutatja, hogy a kutya perifériás vénájának belsejében egyáltalában nem keletkeznek narancssárga lerakódások. Ez összehasonlítható az alsó fényképen (5B ábra) bemutatott 68989 számú - mintával, amelynek esetében csak az emulzió vivőanyagát alkalmaztuk. Vizsgálatot végeztünk továbbá azzal a céllal, hogy összehasonlítsuk a biszantrén-bázis hatását egyrészt abban az esetben, ha emulziós rendszerben kutyáknak adagoljuk intravénás infúzióban perifériás vénába, másrészt ha ugyanezen a módon vizes dextrózoldatban, mint vivőanyagban biszantrén hidrokloridot alkalmazunk. összesen 40 állatot használtunk erre a célra, amely felerészben nőstényekből, felerészben hímekből állt. Az állatokat 4 csoportra osztottuk, s így minden csoport 5 hím és 5 nőstény állatból állt. Az 1. csoportban valamennyi állatot 5%-os vizes dextrózoldattal, azaz csupán a vivőanyaggal kezeltünk. A II. 5 csoportban az állatokat 5%-os vizes dextrózoldatban oldott 2,0 mg/ml biszantrén hidrokloriddal kezeltük 10 mg/kg adaggal vagy 340 mg/m1 adaggal, körülbelül 2 órás infúziós időtartammal mind a vivőanyag, mind a biszantrén hidrokloríd oldat esetében. A III. csoportban az állatokat a 3. példában leírt emulziós 1 J vivőrendszerrel kezeltük biszantrén-bázis nélkül, a IV. csoportban az állatokat a 3. példában leírt emulzióval kezeltük 10 mg/kg vagy 340 mg/m* adaggal, szintén megközelítőleg 2 órás infúziós időtartammal mind a vivőanyag, mind a hatóanyagot tartalmazó ■|5 vivőrendszer esetében. Az összes csoportokat azonos napon kezeltük naponként, és összesen három adagot kaptak. A vizsgálat során az állatokon a következő klinikai tüneteket figyeltük meg: az 5%-os vizes dextrózoldatban oldott biszantrén hidroklorid intravénás infúziója 20 során, valamint a vivőanyag önálló adagolása során nem mutatkoztak tünetek, viszont a biszantrént tartalmazó emulzió és az emulzió vivőanyagának önálló adagolása során némi átmeneti vörösödés (eritéma), .éren belüli hemolfzis és hemoglobinuria volt megfigyelhető. Valamennyi csoportban lágy székletet fi- 25 gyeltünk meg, a táplálék fogyasztása csökkent, a testhőmérséklet növekedett (a kezelés után 5-7 nappal), az infúzióval kezelt lábszár három biszantrén hidrokloriddal kezelt állaton megduzzadt, ez viszont nem fordult elő azokon az állatokon, amelyek a biszant„ , rén emulzióban kapták. J J Minden egyes csoportban, külön-külön a hím és nőstény állatok esetében megvizsgáltuk és összehasonlítottuk az átlagos fehérvérsejtszámot (WBCxlO-3). Az összes állatok fehérvérsejtszámát megállapítottuk az adagolás előtt 7 nappal. Az adagolást a 0., 21. és 35 42. napokon végeztük, és további fehérvérsejt-vérsejtszámlálást végeztünk az összes állaton a 3., 7., 14., 20., 24., 28., 35.,41.,45.,49. és 56. napokon. E vizsgálat átlageredményeit mutatja a VI. táblázat. A 6. és 7. ábra külön-külön mutatja görbén ábrázolva a csoportok átlagos fehérvérsejtszámát hímek és nőstények 40 esetében. VI. Táblázat A fehérvérsejtszám (WBCxlO 3) összehasonlító vizsgálata biszantrén-készítmények esetében Kezelés Nem A—7. 3. 7. 14. 20. 24. 28. 35. 41. 45. 49. 56. nap o k o n 5%-os dextrózhím 10,2 10,2 10,5 10,9 10,5 9,8 9,7 10,0 9,8 9,0 8,4 8,5 oldat nőstény 10,6 11,2 11,5 11,5 11,5 11,2 12,8 11,8 11,7 12,7 11,1 9,9 Biszantrén hidrohím 11,3 7,0 3,7 11,1 10,8 5,1 2,9 13,5 11,3 5,3 3,3 12,8 klorid nőstény 10,1 6,3 4,5 8,6 10,5 5,1 4,1 13,0 9,7 5,1 6,0 13,2 Az emulzió vivő. hím 9,3 12,5 11,5 11,2 10,4 11,8 11,2 9,4 11,1 12,4 10,9 9,6 anyaga nőstény 9,8 10,6 11,2 11,6 10,9 10,4 10,2 11,5 12,0 13,3 9,6 9,4 Biszantrén hím 10,0 6,0 4,2 8,9 7,3 4,2 2,8 10,1 7,2 4,4 2,8 11,2 emulzióban nőstény 9,4 6,2 3,5 10,7 10,1 4,5 3,3 11,4 8,5 4,3 3,6 11,1 13
