196694. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 1-fluor-1-triazolil-2,2-diaril-etán származékokat tartalmazó fungicid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására

1 2 zötti mennyiséget használunk. Oldószerként számításba jöhetnek az> aromás szénhidrogének, és előnyösen a 8-12 szénatomot tartalmazó szénhidrogének, mint például xilol-ke­­verékek és a helyettesített naftilszármazékok, ftál­­sav-észíerek, mint például a dibutil-ftalát és dioktil­­-ftalát, az alifás szénhidrogének, mint például a cik­­lohexán és a parafinok, alkoholok és glikolok, vala­mint ezek éterei és észterei, mint például az etanol, etilénglikol, etilénglikol-monometil-éter és etiléngli­­kol-monoetil-éter, a ketonok, mint például a ciklo­­hexanon, az erősen poláros oldószerek, mint pél­dául az N-metil-2-pirrolidon, dimetil-szulfoxid, és di­­metil-formamid, valamint az adott esetben epoxi­­dált növényi olajok, mint például az epoxidált kó­kuszdió-olaj vagy szója-olaj, továbbá a víz. Különösen előnyös, a kijuttatást elősegítő adalék­anyagok, melyek segítségével a felhasznált mennyi­séget lényegesen csökkenteni lehet, a kefalin- és le­­citin-sorhoz tartozó, természetes (állati vagy növényi) eredetű vagy szintetikus foszfolipidek, mint például a foszfatidil-etanol-amin, foszfatidil-szerin, foszfati­­dil-glicerin és a lizolecitin. Felületaktív anyagként a készítmény hatóanyaga­ként alkalmazni kívánt (I) általános képletű vegyidet jellegétől függően a jó emulgeáló, diszpergáló és ned­vesítő tulajdonságokkal rendelkező, nem ionképző, kation-aktív és/vagy anion-aktív tenzidek jöhetnek számításba. Tenzideken és tenzidek keverékeit is értjük. A készítmények előállítása során használatos ten­­zideket többek között a következő közlemények is­mertetik, „Mc Cutcheon’s Detergents and Emulsi­fiers Annual” (Mc Cutcheon: Felületaktív anyagok és emulgeálószerek évkönyve), BC Publishing Corp., Ringwood New Jersey, 1981, Helmut Stäche „Ten­sid-Taschenbuch” (A felületaktív anyagok zsebköny­ve), Carl Hanser-Verlag München/Wien 1981, M. és J. Ash. „Encyclopedia of Surfactants” (A felületak­tív anyagok enciklopédiája), I—III. kötet, Chemical Publishing Co., New York, 1980-1981. A találmány szerinti készítmények 0,006—80 tömeg% közötti mennyiségű (I) általános képletű hatóanyagot, egy szilárd vagy folyékony halmazálla­potú adalékanyagot, valamint 0% és 25% közötti, és különösen 0,1 és 25% közötti mennyiségű tenzidet tartalmaznak. A kereskedelmi áruk előnyösen tömény készít­mények, a végfelhasználók azonban általában hígí­tott készítményeket alkalmaznak. A találmány szerinti eljárást a továbbiakban, a találmány oltalmi körének szűkítése nélkül, pél­dákkal szemléltetjük. Példák a találmány szerinti vegyületek előállítására 1. példa 1 -Fluor-1 -(1H-1,2,4-triazol-1 -il)-2-(2,4-diklór-fenil)­­-2-(4-fluor-fenil)-etán (/l.l / képlet) (1) A (IVa) képletű kiindulási anyag előállítása 1 -(2,4 -Diklór- fenil)-2-fluor-2-( 1H-1,2,4-triazoI-l -il)­­-etanol 2,4 g l-(2,4-diklór-fenil)-2-fluor-2-(lH, 1,2,4-tria­­zol-l-il)-etanon 9,5 ml metanol és 0,5 ml víz elegyé­vel készült szuszpenziójához 5-10°C hőmérsékle­ten, keverés közben hozzáadunk 0,12 g nátrium­­-bór-hidridet, és a kapott elegyet először 1 órán át 0—5°C hőmérsékleten, majd 2 órán át szobahőmér­sékleten keverjük, ennek során fokozatosan tiszta ol­dat keletkezik. Utána ezt az oldatot ieees vízre öntjük, és a vizes elegyet diklór-metánnal kétszer ki­rázzuk. Az egyesített szerves részeket nátrium-szul­fáton megszárítjuk, a szárítószert kiszűrjük, és az oldó­szert ledesztilláljuk. A maradékot nagymértékben csökkentett nyomáson le desztillálva a fenti alkoholt diasztereomerek keveréke formájában kapjuk. A nyerstermék forrpontja: 150—160öC/7 Pa. A termé­ket dietil-éter és diizopropil-éter elegyéből átkristá­lyosítva drapp kristályok formájában kapjuk a diasz­tereomerek tisztított keverékét. E keverék 103 — 112°C-on olvad. (2) Az (1.1.) képletű végtermék előállítása 1 liter 98%-os kénsav és 300 ml fluor-benzol 0 C hőmérsékletre lehűtött keverékéhez erélyes ke­verés közben olyan sebességgel adagolunk hozzá 276 g l-(2,4-diklór-fenil)-l-fluor-2-(lH-l,2,4-triazol­­-lil)-etanolt, hogv az elegy belső hőmérséklete ne haladja meg a ♦Í0°C-ot. Utána a reakcióelegyet to­vábbi 6 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd körülbelül 1,5 kg jégre öntjük, és háromszor 300 ml diklór-metánnal kirázzuk. Az egyesített szerves ré­szeket vízzel semlegesre mossuk, nátrium-szulfáton megszárítjuk, a szárítószert kiszűrjük, és a fölös oldó­szert és fluor-benzolt ledesztilláljuk. Az így kapott, világosbarna színű, gyantaszerű anyagot 5 Pa nyomá­son, 160°C-os hőmérsékletű fürdőben olyan módon desztilláljuk le, hogy az elpárolgó gőzöknek csak rö­vid utat kelljen megtenniük. Ily módon 300 g (ho­zam: körülbelül 85 %) világos színű, üvegszerű anya­got kapunk. Ezt az üvegszerű anyagot ciklohexán és dietil-éter segítségével ki lehet kristályosítani. A ter­mék 96-104°C-on olvad. Az analitikai adatok azt mutatják, hogy a termék az (1.1.) képletű vegyület diaszte eomeijeinek keveréke. A fentivel analóg módon eljárva állíthatjuk elő az alábbi táblázatban feltüntetett (I) általános képletű vegyüle teket, amelyek, amennyiben külön másképp nem említjük, diasztereomerek keverékei formájá­ban keletkeznek. 196 694 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom