196673. lajstromszámú szabadalom • Automatikus feleletválasztós teszt vizsgáztató berendezést megvalósító kapcsolási elrendezés

1 19(5 673 2 Az oktatásban szükség van arra, hogy az oktató (továbbiakban tanár) meggyőződjék arról, hogy az oktatottak (továbbiakban tanulók) hogyan sajátítot­ták el a megtanulandó anyagot. Ennek egyik legis­mertebb cs leggyorsabb módja az úgynevezett felelet­választós teszt. A tesztvizsgánál a tanulók kérdéseket kapnak több lehetséges válasszal (általában 3 vagy 4 válasz). A válaszok közül csak az egyik válasz helyes. A tanuló az adott válaszok közül választja ki az általa helyesnek véltet. A tanuló tudásszintje a kiválasztott válasz és a helyes válasz összehasonlításával felmérhe­tő. A teszt vizsga legismertebb, legegyszerűbb módja a tesztlapokkal történő vizsgáztatás. Minden tanuló kap egy sokszorosított tesztlapot. A lap kérdéseket és az egyes kérdésekre adható válaszokat tartalmazza. A tanuló elolvassa a kérdéseket és a válaszok közül kiválasztja és megjelöli az általa helyesnek véltet. A tesztlapok összegyűjtése után a kiértékelést a tanár végzi. így a tanulók levizsgáztathatok, ill. tudásszint­jük felmérhető. Ennek a módszernek több hátránya van:- a tesztlapokat sokszorosítással elő kell állítani. A lapokon a kérdések és a válaszok kötött sorrendfi­­ek. A tesztlapok egyszeri felhasználása után az nein tekinthető titkosnak,- a tesztláp megszerzésével, kidolgozásával és a helyes válaszok sorszámának felírásával úgynevezett „puska” készíthető. A tanulók a „puska” felhasználá­sával a tudásszint felmérését meghamisítják,- a tesztlápon szereplő kérdések közül néhánynál a tanuló időt takaríthat meg és ezt a megtakarított időt a számára nehezebb kérdés megválaszolására használhatja fel. Ez rontja a felmérés realitását,- a kiértékelés jelentős munkát jelent a tanár részé­re. A kitöltött tesztlapokat egyenként és kérdésenként kell megvizsgálni. A helyes válaszokat össze kell adni. Pl. 30 tanuló és 50 kérdés esetén ez 1500 összehasonlí­tás. Ez nagy figyelmet és sok időt igénylő munka. Lényegesen jobb megoldás, amikor minden tanuló kap egy intelligens egységet, célszerűen mikroszámító­gépet. A tanuló mikroszámítógépe megjeleníti a kér­déseket és a válaszokat. A kérdések sorrendje mindig más és más lehet a mikroszámítógép intelligenciájából következően, ezért „puska” nem készíthető. A tanuló a billentyűzeten beírja az általa helyesnek vélt választ. A mikroszámítógép a beírt választ összehasonlítja a helyes válasszal és a helyesen beírt válaszokat összesí­ti. Ez a módszer automatikus vizsgáztatást tesz lehe­tővé. Ennek a megoldásnak egyetlen hátránya, hogy túl drága. Ha vizsgáztatásra csak egy mikroszámítógépet használnak, akkor az előbbi módszer mellett több tanuló esetén a vizsgáztatási idő nő meg irreálisan. A fenti megoldásoknál felmerülő hátrányokat szünteti meg a tárgyi találmány. A találmány célja egy olyan automatikus feleletvá­lasztós teszt vizsgáztató berendezés megvalósítása, mely- mentesíti a tanárt a fárasztó, nagy figyelmet igénylő munkától,- a tanulók tényleges (puskázás kizárt) tudásszint­jének gyors (gyakorlatilag azonnali) és tévedésmentes felmérésére alkalmas,- az alkalmazás egyszerűsége, automatikus volta, gyorsasága lehetővé teszi a gyakori alkalmazást. Ez pedig elősegíti a tanulók tudásszintjének elmélyítését, a tanult anyag besulykolását, — a berendezés alacsony árszínvonala minden ok­tatási intézménynek tegye lehetővé az alkalmazást. A találmány szerint megvalósított automatikus fe­leletválasztós teszt vizsgáztató berendezés (lásd f. áb­ra) egy központi egységből - célszerűen mikroszámí­tógépből — és hozzá kapcsolódó számítógép moni­torból, egy kép megjelenítésre alkalmas eszközből és a központi egységhez egymás után kötött, a tanulók­nál elhelyezett, elektronikával és billentyűzettel ellá­tott „n" darab állomásokból áll. Az állomások darab­száma elvileg tetszőleges és az összekötő vezetékekkel úgy vannak összekötve, hogy az állomások kimenete az azokat felfűző vezetéken szomszédos állomás be­menetére csatlakozik. Ennek megfelelően az állomá­sokat a központtal összekötő gerincvezeték az állo­másokat egymás után, sorosan fűzi fel. Azonosítási számuk a központi egységtől a gerincvezetéken távo­lodva a rákapcsolt állomások sorszámával azonos. A találmány szerinti berendezés a támasztott köve­telményeket a minimális huzalozás igényével, modu­láris felépítésével, egyszerű áramkörökkel megvalósí­tott adatátviteli rendszerével és egyetlen, mikroszámí­tógép szintű központi egység alkalmazásával éri cl. A kérdéseket és a hozzá tartozó válaszokat a tanu­lók a megjelenített képen látják. A képmegjelenítésre alkalmas eszköz diavetítőgép vagy egyéb képmegjele­­nitésre alkalmas eszköz (tv-monitor). A képek megje­lenítését a központi egység vezérli. A képen nemcsak a kérdések és a válaszok vannak, hanem a tanulók által nem látható módon helyes válasz BCD kódja is. Diavetítőgépes képmegjelenítés esetén a diaképek tanulók elől kitakart része tartalmazza ezt az optikai kódot az alábbiak szerint: A kitakart képrészen két azonos méretű négyzet található. A négyzetek sötét vagy világos volta hatá­rozza meg a helyes válasz kódját az alábbi igazságtáb­la alapján: Helyes válasz Első négyzet Második négyzet kódja 1 sötét világos 2 világos sötét 3 világos világos 4 sötét sötét A megállapított gondolkodási idő letelte után a központi egység beolvassa a tanulók által az állomá­sokon beállított válaszokat. Leolvassa a helyes válasz kódját, ez alapján kiértékeli a válaszokat, az ered­ményt letárolja és utasítást ad a kép váltására. Az optikai kód leolvasására a vetítőgépbe épített fényérzékelő elem szolgál. Az állomásokon beállított válaszok kiolvasását a központi egység az állomások egymás utáni, sorrend­ben történő lekérdezésével, lépésenként végzi. A képek sorrendjének felcserélésével is a „puska” készítése lehetetlenné válik. 5 10 15 20 25 30 35 10 15 30 35 30 35 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom