196670. lajstromszámú szabadalom • Berendezés utasok számlálására és statisztikai kiértékelésére, valamint jegyérvényesítés ellenőrzésére

1 196 670 2 A V 2. ábra (JK), érvényes bérlctcllcnőrzők (BK), ajtónként egy ajtóállapot érzékelő (AJ), a jármű kilométcrszámláló­­járól működtetett távolság jeladó (TA) és illetéktelen beavatkozást érzékelő (IB) is csatlakoztatva van. A találmány tárgya berendezés utasok számlálásá­ra és statisztikai kiértékelésére, valamint jegyérvénye­­sítés ellenőrzésére tömegközlekedési járműveken. Ha a járatsűrűség tervezéséhez az utasforgalomban résztvevők számát akarjuk meghatározni, akkor az el­adott jegyek számából nem következtethetünk egy­értelműen a keresett adatra, mivel egyrészt az utasok nagy része bérlettel utazik, másrészt az eladott jegyek a távolsági járatok kivételével bármelyik járaton fel­­használhatók. Az utasforgalomban résztvevők szá­mának meghatározásához és a napszakok szerinti megoszlásának nagy jelentősége van a járatok sűrűsé­gének optimális méretezésénél. Az utasszámlálás je­lenleg legelterjedtebb módszere az eseti reprezentatív fchnéréscs adatgyűjtés és annak statisztikai kiérté­kelése. Mint minden statisztikai becslés, ez a módszer is csak bizonyos hibaszázalékkal képes az utasok szá­mát meghatározni. Ennek a hibának a kiküszöbölését csak a minden utasra kiterjedő, száz százalékos utász­­számlálás tudná biztosítani, ami a jelenleg ismert módszerekkel nem vagy csak nagyon költségesen va­lósítható meg. Ismeretes utasszámlálásra olyan módszer is, amely­nél a járművön elhelyezett mérőcella segítségével ha­tározzák meg a jármű terhelt súlyát és ebből vonják le a jármű önsúlyát. Az így nyert hasznos terhelést 75 kg-os átlagos tömeggel osztva hozzávetőleges adatot kapnak a járművön utazó utasok számáról. Ez a meg­oldás azonban pontatlansága miatt méretezésre nem használható. A 4 127 766 számú US szabadalmi leírás optikai érzékelő elemekkel ellátott utasszámláló, valamint az utasok számát tároló berendezést ismertet, amelynél a számláló impulzusokat fénysorompó szolgáltatja. Az elrendezés hátránya, hogy az átfedésben lévő tár­gyakat nem képes egymástól megkülönböztetni. A 181 541 lajstromszámú HU szabadalmi leírás olyan mérő és számláló rendszerre vonatkozik, amely­nél felszállóhelyenként két lépéskapcsoló van alkal­mazva. A két egymás utáni lépcsőn elhelyezett lépés­­kapcsoló csak abban az esetben működőképes, ha leszálláskor az alsó lépcsőre csak akkor lép rá egy utas, ha a felső lépcsőről már ellépett az előtte felszál­ló utas. Csúcsforgalomban viszont éppen az jellemző, hogy mind leszállásnál, mind pedig felszállásnál mindkét lépcsőn állandóan áll valaki. Ilyen körülmé­nyek között az ismertetett megoldás egyáltalán nem vagy hibásan számlál. Az optimális járatsűrüség megvaósításán kívül je­lentős megtakarítást eredményezhetne még egy olyan ellenőrzési módszer, amely kizárná vagy az eddigi gyakorlattal szemben minimális szinten tartaná az érvénytelen jeggyel (bérlettel) vagy anélkül utazók számát. A jcgyclicnörzésbcn eddig két alapvető elv érvényesült; a passzív és az aktív ellenőrzés. A passzív ellenőrzésnél az önkiszolgálási elv érvé­nyesül. Az utazni szándékozó az előre megváltott jegyet helyezi be a jegyérvénycsítő készülékbe. A bér­lettel utazóknál az utazásonként! érvényesítés elma­rad. Az ellenőrzés csak véletlenszerűen valósul rneg, ezért az eseti pénzbírság kirovása nem mindenki szá­mára eléggé visszatartó hatású és a ténylegesen (leg­többször rendszeresen) jegy nélkül utazóknak csak kis részét fedi fel. Felmérések szerint a jegyellenőrök által kiszabott birság csak töredéke (kb. 1! %-a) a blicce­léssel ténylegesen okozott vállalati kárnak. Az aktív ellenőrzési rendszereknél a „kapu" elv érvényesül. Áz utazási vagy igénybevételi jogosultsá­got pénz vagy jegy megfelelő készülékbe helyezésével és ennek következtében a „kapu” kinyílásával lehet megváltani. A kalauzrendszer minden egyes utas ellenőrzését lehetővé téve kizárta a bliccelés lehetősé­gét. A METRO-nál alkalmazott automaták ezt csak részben pótolják, mert a bérletes oldal ellenőrzését már nem tudja automatikusan biztosítani. A bérlete­seket csak az ott álló ellenőrök ellenőrzik, ami nagy tömegben eleve nem lehet száz százalékos. A találmány célja az utasszámlálásra és jegyellenőr­zésre ismert eljárások és rendszerek hiányosságainak kiküszöbölésével az objektív és megbízható utasszám­lálás biztosítása és a minden utasra kiterjedő jegy-, illetve bérletellenőrzés megvalósítása és ezáltal a blic­celés lehetőségének kizárása. A találmány célja továb­bá az utasszámlálássai nyert adatok statisztikai fel­dolgozása megbízhatóságának növelése és ezáltal ob­jektív adatokból kiinduló járatsűrüség optimalizálás­sal jelentős költségmegtakarítás biztosítása, az auto­matikus jegyellenőrzéssel pedig az eddig blicceléssel okozott kár megszüntetése. A találmány alapját az a felismerés képezi, amely szerint megbízhatóbb adatokat kapunk a forgalom statisztikai kiértékeléséhez, ha az utazó, néző vagy vásárló személyeket folyamatosan számoljuk és ezen­kívül a célnak megfelelő egyéb kiértékeléseket is elvé­gezhetünk, ha a számlálási adatok mellett egyéb kö­rülményeket is folyamatosan megfigyelünk és rögzí­tünk. Ezt úgy tehetjük, ha minden egyes megállóban meghatározzuk a leszálló utasok és a feszálió utasok számát, ebből kiszámítjuk a járművön a megállók között utazó utasok számát, továbbá ellenőrizzük minden utasnál a bérlet vagy a jegy érvényességét, és meghatározzuk az érvényes bérlettel, valamint az ér­vényes jeggyel utazó utasok számát, és ezt az adutól a járművön utazó utasok számával összevetve kiszá­mítjuk az érvénytelen jeggyel vagy bérlettel utazó utasok számát. A találmány szerinti berendezésnél a számláló egy­ségeknek legalább két, az áthaladás irányát is figyelni képes érzékelő eleme, számláló kimenete és az áthala­dás irányát jelző kimenete van, a feldolgozó egység 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom