196616. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves foszforsav-észterek és fogtechnikai segédanyagként hasznosítható, polimerizált bevonóanyag előállítására

3 196 616 4 szövet vagy javító vagy pótló anyag közötti rést. Végül kívánatos lenne, hogy ha egy dentin-ragasztó kompozíció kielégítő mértékben erős kötést hozna létre mind a dentinhez, mind a fogzománchoz úgy, hogy egyidejűleg el lehetne hagyni a legtöbb fog­pótló eljárásnál jelenleg alkalmazott savas maratást. Felismertük, hogy a fenti követelményeknek ele­get tesznek olyan szerves foszforsav-észterek, ariíclyck szerves része legalább egy polimerizálható funkciós csoportot tartalmaz, és amelyekre a találmány értel­mében az jellemző, hogy közvetlenül a foszforatom­­hoz kapcsolódó klór- vagy brómatomot tartalmaznak. A találmány tárgya tehát egyrészt eljárás szerves foszforsav-észterek előállítására, melyek szerves része legalább egy polimerizálható funkciós csoportot tar­talmaz. Erre az eljárásra az jellemző, hogy egy fosz­­forsav-származékot, amely a foszforatomhoz kapcso­lódó klór- vagy brómatomot és adott esetben oxigén­atomot és/vagy fenil- vagy fenoxicsoportot tartalmaz és egy, legalább egy reakcióképes hidroxilcsoportot tartalmazó, olcfinszerűen telítetlen polimerizálható monomert adott esetben savmegkötőszer és hígító­anyag jelenlétében reagáltatunk úgy, hogy a foszfor­­sav-származékban található halogénatom és a poli­merizálható monomerben található hidroxilcsoportok aránya 0,0375:1 és 1,5:1. A találmány szerinti eljárással előállított vegyüle­­tekben előnyösen a foszforatomhoz klóratom kapcso­lódik. Továbbá a találmány szerinti eljárással előállí­tott vegyületekben előnyösen legalább egy kettős kötés található foszforatom és oxigén- vagy kénatom között, az oxigénatomhoz kapcsolódó kötés az elő­nyösebb. A találmány szerinti eljárással előállított vegyiiletek szobahőmérsékleten folyékony halmaz­­állapot úak. A találmány szerinti eljárással előállított vegyüle­tekben a polimerizálható funkciós csoport előnyösen szabadgyökös polimerizálással polimerizálható cso­port, például olefinből leszármaztatható csoport, a legkinkább előnyösen egy monofunkciós vagy difunk­­ciós akril- vagy metakrilcsoport. Más polimerizálható funkciós csoportok közé tartoznak monofunkciós vagy difunkciós vinil-, allil-, krotil- és cinnamilcso­­portok. A találmány értelmében használható szerves fosz­­forsav-észterekre a (Vlll)-(XIV) képletű vegyülete­­ket említhetjük. A képletekben 0 fcnilcsoportot jelöl. A találmány szerinti eljárással előállított foszfor­sav-észtereket felhasználhatjuk önmagukban vagy olyan adduktok formájában, amelyek egynél több találmány szerinti foszforsav-észtert tartalmaznak. Előnyösen a találmány szerinti foszforsav-észtereket úgy állítjuk elő, hogy egy klórtartalmú vagy bróm­­tartalinú foszforsav-származékot, például foszforil­­kloridot legalább egy reakcióképes hidroxilcsoportot tartalmazó, polimerizálható monomerre}, például BIS­­GMA vegyülettel reagáltatunk. Amennyiben a poli­merizálható monomernek nagy a kiindulási viszko­zitása, akkor előnyös a foszforsav-származékol a polimerizálható monomerrel és egy alkalmas hígító­anyaggal, például trietilénglikol-dimetakriláttal össze­keverni. A foszforsav-származék és a legalább egy reakció­­képes hidroxilcsoportot tartalmazó, polimerizálható monomer alacsony hőmérsékleten, azaz szobahőmér­sékleten reakcióba lépnek egymással, miáltal a reak­­cióelegy viszkozitása nőni fog, előnyösen olyan egyensúlyi állapotot érve el, amely stabil az idő múlá­sával. Egy ilyen reakcióelegy terméke rendszerint egy addukt lesz, amelyben a foszforsav-észterek azon reakciók termékei lesznek, amelyek a polimerizálható monomer különböző hidroxilcsoportjai közül néhány vagy az összes és a foszforsav-származék reakcióba lépni képes klór- vagy brómatomjai között végbe­mennek. A polimerizálható monomerhez elegendő mennyiségű foszforsav-származékot kell adagolnunk ahhoz, hogy az ekkor bekövetkező reakciók ered­ményeképpen képződő vegyületek jó kötési és kezelé­si tulajdonságokat mutassanak a fogászati gyakorlat­ban például bevonó, javító vagy pótló kompozíció­ként! felhasználás során. Foszforil-klorid és BIS-GMA alkotta addukt esetén a BIS-GMA tömegére vonatkoz­tatva mintegy 0,25-20 tömcg%, előnyösen 1 — 10 tömeg% foszforil-klovidot használunk. Minthogy a BIS-GMA molekulánként két hidroxilcsoportot tartal­maz, az említett tömegarányok mólekvivalensekben kifejezve a POCl3 és a BIS-GMA között 0,025:1 és 1:1, előnyösen 0,05:1 és 0,5:1 közötti arányérté­keknek felelnek meg. Ezeknek az ekvivalens-arányér­­tékeknek célszerű beállítására van akkor szükség, ha a találmány szerinti foszforsav-észtereket a hidroxil­­csoportra nézve mono- vagy trifunkciós polimerizál­ható monomerekből állítjuk elő. Ugyancsak az ekvi­­valens-arányértékeknek a célszerű beállítására van akkor szükség, ha a találmány szerinti foszforsav­­észtercknck az előállításához foszforil-kloridtól eltérő foszforsav-származékokat használunk. A foszforsav­­származékban található halogénatomoknak a polime­rizálható monomerben található hidroxilcsoportokra vonatkoztatott arányában kifejezve a foszforsav­­származékot és a polimerizálható monomert célsze­rűen halogénatom: hidroxilcsoport = 0,0375:1 és 1,5:1, előnyösen 0,075:1 és 0,75:1 közötti arány­ban használjuk. Ha a jó kötési és kezelési tulajdonságok eléréséhez szükséges mennyiségnél kisebb mennyiségben használ­juk a foszforsav-származékot, akkor a képződő addukt kis mértékben kötődhet a dentinhez és a fog­­zománchoz a polimcrizálás során. Ha viszont a jó kötési és kezelési tulajdonságok eléréséhez szükséges mennyiségnél nagyobb mennyiségben használjuk a foszforsav-származékot, akkor a képződő addukt hajlamos lesz homopolimerizálódásra, miáltal felhasz­nálhatósági időtartama elégtelenné válhat. A korábbiakban említett polimerizálható monome­rekkel reagáltatható egyéb foszforsav-származékok közé tartozik a metil-foszforil-klorid, foszfor-triklo­­rid, fenil-foszforil-klorid, fenoxi-foszforil-klorid és a foszfor-tribromid, Az ilyen foszforsav-származékokat használhatjuk egyenként vagy egymással kombiná­cióban. A találmány szerinti eljárásban felhasználható egyéb, reakcióképes hidroxilcsoportot tartalmazó polimerizálható monomerekre megemlíthetjük a hidroxi-etil-metakrilátot, pentaeritrit-triakrilátot, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom