196616. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves foszforsav-észterek és fogtechnikai segédanyagként hasznosítható, polimerizált bevonóanyag előállítására
3 196 616 4 szövet vagy javító vagy pótló anyag közötti rést. Végül kívánatos lenne, hogy ha egy dentin-ragasztó kompozíció kielégítő mértékben erős kötést hozna létre mind a dentinhez, mind a fogzománchoz úgy, hogy egyidejűleg el lehetne hagyni a legtöbb fogpótló eljárásnál jelenleg alkalmazott savas maratást. Felismertük, hogy a fenti követelményeknek eleget tesznek olyan szerves foszforsav-észterek, ariíclyck szerves része legalább egy polimerizálható funkciós csoportot tartalmaz, és amelyekre a találmány értelmében az jellemző, hogy közvetlenül a foszforatomhoz kapcsolódó klór- vagy brómatomot tartalmaznak. A találmány tárgya tehát egyrészt eljárás szerves foszforsav-észterek előállítására, melyek szerves része legalább egy polimerizálható funkciós csoportot tartalmaz. Erre az eljárásra az jellemző, hogy egy foszforsav-származékot, amely a foszforatomhoz kapcsolódó klór- vagy brómatomot és adott esetben oxigénatomot és/vagy fenil- vagy fenoxicsoportot tartalmaz és egy, legalább egy reakcióképes hidroxilcsoportot tartalmazó, olcfinszerűen telítetlen polimerizálható monomert adott esetben savmegkötőszer és hígítóanyag jelenlétében reagáltatunk úgy, hogy a foszforsav-származékban található halogénatom és a polimerizálható monomerben található hidroxilcsoportok aránya 0,0375:1 és 1,5:1. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületekben előnyösen a foszforatomhoz klóratom kapcsolódik. Továbbá a találmány szerinti eljárással előállított vegyületekben előnyösen legalább egy kettős kötés található foszforatom és oxigén- vagy kénatom között, az oxigénatomhoz kapcsolódó kötés az előnyösebb. A találmány szerinti eljárással előállított vegyiiletek szobahőmérsékleten folyékony halmazállapot úak. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületekben a polimerizálható funkciós csoport előnyösen szabadgyökös polimerizálással polimerizálható csoport, például olefinből leszármaztatható csoport, a legkinkább előnyösen egy monofunkciós vagy difunkciós akril- vagy metakrilcsoport. Más polimerizálható funkciós csoportok közé tartoznak monofunkciós vagy difunkciós vinil-, allil-, krotil- és cinnamilcsoportok. A találmány értelmében használható szerves foszforsav-észterekre a (Vlll)-(XIV) képletű vegyületeket említhetjük. A képletekben 0 fcnilcsoportot jelöl. A találmány szerinti eljárással előállított foszforsav-észtereket felhasználhatjuk önmagukban vagy olyan adduktok formájában, amelyek egynél több találmány szerinti foszforsav-észtert tartalmaznak. Előnyösen a találmány szerinti foszforsav-észtereket úgy állítjuk elő, hogy egy klórtartalmú vagy brómtartalinú foszforsav-származékot, például foszforilkloridot legalább egy reakcióképes hidroxilcsoportot tartalmazó, polimerizálható monomerre}, például BISGMA vegyülettel reagáltatunk. Amennyiben a polimerizálható monomernek nagy a kiindulási viszkozitása, akkor előnyös a foszforsav-származékol a polimerizálható monomerrel és egy alkalmas hígítóanyaggal, például trietilénglikol-dimetakriláttal összekeverni. A foszforsav-származék és a legalább egy reakcióképes hidroxilcsoportot tartalmazó, polimerizálható monomer alacsony hőmérsékleten, azaz szobahőmérsékleten reakcióba lépnek egymással, miáltal a reakcióelegy viszkozitása nőni fog, előnyösen olyan egyensúlyi állapotot érve el, amely stabil az idő múlásával. Egy ilyen reakcióelegy terméke rendszerint egy addukt lesz, amelyben a foszforsav-észterek azon reakciók termékei lesznek, amelyek a polimerizálható monomer különböző hidroxilcsoportjai közül néhány vagy az összes és a foszforsav-származék reakcióba lépni képes klór- vagy brómatomjai között végbemennek. A polimerizálható monomerhez elegendő mennyiségű foszforsav-származékot kell adagolnunk ahhoz, hogy az ekkor bekövetkező reakciók eredményeképpen képződő vegyületek jó kötési és kezelési tulajdonságokat mutassanak a fogászati gyakorlatban például bevonó, javító vagy pótló kompozícióként! felhasználás során. Foszforil-klorid és BIS-GMA alkotta addukt esetén a BIS-GMA tömegére vonatkoztatva mintegy 0,25-20 tömcg%, előnyösen 1 — 10 tömeg% foszforil-klovidot használunk. Minthogy a BIS-GMA molekulánként két hidroxilcsoportot tartalmaz, az említett tömegarányok mólekvivalensekben kifejezve a POCl3 és a BIS-GMA között 0,025:1 és 1:1, előnyösen 0,05:1 és 0,5:1 közötti arányértékeknek felelnek meg. Ezeknek az ekvivalens-arányértékeknek célszerű beállítására van akkor szükség, ha a találmány szerinti foszforsav-észtereket a hidroxilcsoportra nézve mono- vagy trifunkciós polimerizálható monomerekből állítjuk elő. Ugyancsak az ekvivalens-arányértékeknek a célszerű beállítására van akkor szükség, ha a találmány szerinti foszforsavésztercknck az előállításához foszforil-kloridtól eltérő foszforsav-származékokat használunk. A foszforsavszármazékban található halogénatomoknak a polimerizálható monomerben található hidroxilcsoportokra vonatkoztatott arányában kifejezve a foszforsavszármazékot és a polimerizálható monomert célszerűen halogénatom: hidroxilcsoport = 0,0375:1 és 1,5:1, előnyösen 0,075:1 és 0,75:1 közötti arányban használjuk. Ha a jó kötési és kezelési tulajdonságok eléréséhez szükséges mennyiségnél kisebb mennyiségben használjuk a foszforsav-származékot, akkor a képződő addukt kis mértékben kötődhet a dentinhez és a fogzománchoz a polimcrizálás során. Ha viszont a jó kötési és kezelési tulajdonságok eléréséhez szükséges mennyiségnél nagyobb mennyiségben használjuk a foszforsav-származékot, akkor a képződő addukt hajlamos lesz homopolimerizálódásra, miáltal felhasználhatósági időtartama elégtelenné válhat. A korábbiakban említett polimerizálható monomerekkel reagáltatható egyéb foszforsav-származékok közé tartozik a metil-foszforil-klorid, foszfor-triklorid, fenil-foszforil-klorid, fenoxi-foszforil-klorid és a foszfor-tribromid, Az ilyen foszforsav-származékokat használhatjuk egyenként vagy egymással kombinációban. A találmány szerinti eljárásban felhasználható egyéb, reakcióképes hidroxilcsoportot tartalmazó polimerizálható monomerekre megemlíthetjük a hidroxi-etil-metakrilátot, pentaeritrit-triakrilátot, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
