196613. lajstromszámú szabadalom • Eljárás előnyösen színes-poliakrilamidgélgyöngyök mikroszuszpenziós polimerizációs úton történő előállítására

1 196 619 2 A találmány tárgya új, mikroszuszpenziós poli­­merizációs eljárás, előnyösen színes poliakrilamid kopolimer gélgyöngyök előállítására. Mint ismeretes, a radioimmunoassay (RIA) egyik legkritikusabb lépése az antitesthez kötött és szabad ligandum elválasztása. Ezért már néhány évvel a radio­­immunossay megjelenése után bevezették az első, úgynevezett szilárd fázisú eljárásokat. Ezen eljárás értelmében az antiszérumot Scphadex G-25 dextrán gélhez, polisztirolhoz, cellulózlroz vagy teflonhoz kapcsolták (Biochem. J. 100, 3IC/1966/, Biochim. Biophys Acta 130, 257 119661). A 4,455,411 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás­ban nagy molekulasúlyú acrylamid polymerek elő­állítását ismertetik perszulfát, formaldehyd nátrium szulfoxylat és 2,2'-azobis 2-amidono-propán iniciá­­torok felhasználásával. Hasonlóképpen nagy porozi­tású gyöngypolimer (20-800 pm) előállítását közli a DE 34 04 021 A1 német szabadalmi leírás. Ezek­nek a nagy szemcseméretű imniunanyaglrordozóknak az volt a hátránya, hogy az inkubációs elegyben gyor­san ülepednek, melynek a megakadályozására a reak­­cióelegyet tartalnrazó műanyagcsövet az inkubációs idő alatt rotálni kellett. A DE 32 24 484 A1 sz. NSZK-beli szabadalmi leírásban acrolein típusú vegyü­­letek szuszpenziós polimerizációjával, megfelelő tenzi­­dek jelenlétében fluoreszkáló vagy magnczitálható mikrogyöngyőket. állítanak elő. A mikrogyöngyök a radioimmunoassay körülményei között nem használ­hatók, mivel túlságosan apró szemcseméretük (0,03 — 80 pm) folytán az izotóp laboratóriumban használa­tos centrifugák segítségével nem ülepíthetők. A DE 31 06 456 A1 sz. német szabadalmi leírásban főleg enzimek immobili/.álására alkalmas szilárd hordozó gyöngypolimerizációs előállítását ismertetik. A DE 31 24 454 A1 sz. leírás vizes közegben, elsősorban fiziológiás folyadékokban abszorpciós célokra felhasz­nálható polimerek előállítását közli. Állítottak elő olyan szemcseméretfí, az inkubációs idő alatt gyakor­latilag nem ülepedő poliakrilamid gyöngyöt, melynek alkalmazásával a rotálást mellőzni lehetett, és az inkubálást követően az antitesttel bevont gélszemcsék centrifugál ássál ülepíthetők voltak (GIT-Labor Medizin 2/81). Az eljárás, bár az előzőekhez képest számos előny­nyel rendelkezik, lényeges hátránya, hogy a centri­­fugálás után a kis mennyiségű gél a kémcső alján alig látható, így a feliilúszó leszívásakor a gél és ezzel egyidejűleg a hozzákötött immunanyag kisebb­­nagyobb hányada elvész. Ezt a hátrányt kísérelte meg kiküszöbölni a 4 108 974 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban ismertetett eljárás, amely néhány esetben megkísérelte a poliakrilamid festését úgy, hogy a már elkészült akrilamid polimert utólag festették meg egy bizonyos „Alciair’-kék, illetve „Alcian”-sárga nevű festékkel. Ez a festék a poliakrilamidhoz fizikai úton kötődik, a felületen adszorbeálódik, ami azzal a hátránnyal jár, hogy bizo­nyos külső hatásokra a felületről könnyen el is távo­lítható. Az akrilamid polimer színének eltűnése be­következhet az alkalmazás során is. Ugyanez a hát­ránya a DE 26 52 646 sz. leírásban ismertetett eljárás­nak, mely szerint a gyöngyök színezésére ftalocianin vagy kadmium vegyiileteket alkalmaznak. A fent ismertetett módszerek noha többé-kevésbé elérték a kívánt célt nem, vagy nem biztos, hogy ren­delkeznek mindazokkal az előnyökkel, melyeket ki­dolgozásuk során célul tűztek ki. így pl. az utólagos színezés jelentős mértékben módosíthatja a gélgyöngy határfelületi tulajdonságait miáltal lényegesen meg­változhat a kötőképessége. Bizonyos — nem túlságo­san poláris — színezékek hatására megváltozhat a rendszer kolloid stabilitása, ezáltal éppen azt az előnyt veszíthetjük el, amelyet a mikrogyöngy alkal­mazása kínál, ti. azt, hogy hosszú ideig diszpergált állapotban levő mikrogyöngyöket tartalmazó rend­szer — a hordozó nagy fajlagos felületé és a jó hozzá­férhetőségi viszonyok miatt — közel homogén fázisú reakció körülményeket teremt, mégpedig úgy, hogy a szilárd hordozóhoz kötött reakciópartner a hordozó­val szükség esetén különböző, viszonylag könnyén ki­vitelezhető módon eltávolithaíóvá válik. Találmányunk célja,hogy meglehetősen általánosan alkalmazható, könnyen és olcsón kivitelezhető el­járás megvalósítása, amelynek során akrilamidból, (érliálósító esetleg más komonomerek, mint pl. akrilsav segítségével egy, vagy két lépésben színes gélgyöngyöket állítunk elő előnyösen a 3—50 pm mérettartományban. Az így készített színes géi­­gyöngyök a felhasználás során a beállított szín inten­zitását hosszú ideig megőrzik és a színező anyag nem gyakorol észrevehető befolyást a felület kötőképes­ségérc és a gyöngyök kolloid stabilitására. További követelmény, hogy a festett gél jól észlelhető színű legyen, a színezésre alkalmazott pigment a Rí A körül­ményei között színét ne változtassa és ne oldódjék az alkalmazott pufferben, — a festés ne befolyásolja az antis/.érum gélgyöngyöliöz való kötését, — az alkal­mazott festék ne rontsa a gélhez kötött antitestét és a folyadékfázisbau levő antigén kötési tulajdonságát. Azt találtuk, hogy a fenti követelmények teljesí­tésére számos pigment alkalmas, azonban a lehetséges pigmentek közül legjobban a berlini-kék felel meg, mivel színe, oldhatósága és kémiai stabilitása a fenti kívánalmaknak megfelel. A találmány alapját azok a felismerések képezik, hogy akrilamid, akrilsav és N.N'-bisakrilamid vizes oldatban iniciált polimerizáciőja során a vizes mono­mer oldathoz 8-10 pM átmérőjű részecskéket tartal­mazó berlini-kék szolt adva folytathatjuk le a hetero­gén fázisú polimerizációl, amelynek során a színező anyag kolloid részecskéi a térhálós rendszerben imrno­­bilizálva maradnak (egy lépéses eljárás). Eljárhatunk úgy is, hogy az önmagában ezekre a monomerekre már ismert mikroszuszpenziós eljárás­sal színtelen gélgyöngyöt állítunk elő, majd ezt - utólag — mégpedig a berlini-kék kolloid gélgyöngyben való előállításával színezzük (két lépéses eljárás). Közelebbről azt találtuk, hogy abban az esetben egyrészt, ha a színezést még a poiimerizációí meg­előzően a monomerek elegyítésekor végezzük, más­részt, ha a színezést ugyan utólag végezzük, azonban olyan megfelelő kolloidális színezőanyagot alkalma­zunk, amely ugyan fizikai úton, de irreverzibilisen kötődik, beépül a polimer térhálójába (immobizáló­­dik), onnan többé nem diffundái ki, az immun­anyagnak az immunszorbens felületéhez való kapcso­lódását nem zavarja, akkor eleget tehetünk a fenti 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom