196537. lajstromszámú szabadalom • Fluxusról vezérelt gyújtásvezérlő egység inverteres táplálású váltakozóáramú gépekhez

7 196537 ä tenciaméteren keresztül, és egy jelátalakitó áramkör kimenete, míg az összegző áramkör kimenete a komparátorfokozat bemenetére csatlakozik. A találmány szerinti gyújtásvezérló egy­ség egy további kiviteli alakja szorzóegység­ként potenciamétert tartalmaz, mig a fluxus­­pillanatértékek adott kombinációjával arányos egyenáramú jelet előállító egységként sík­vektor abszolutértéket képező egységet tar­talmaz. A találmány szerinti gyújtásvezérló egy­ség egy további kiviteli alakja összegző egy­séget, komparátor fokozatot és fluxusjelek előállítására szolgáló egységet tartalmaz. Az összegző egység egyik bemenetére egy állan­dó jel van kapcsolva, mig a másik bemenete jelátalakitó áramkörön keresztül a hajtás szabályozóköréhez vagy érzékelő áramkörei­hez csatlakozik, az összegző egység kimenete a komparátorfokozat bemenetéhez kapcsoló­dik. A találmányt egy kiviteli példa kapcsán rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzok: az 1. ábra a találmány szerinti gyújtás­vezérló egység egy lehetséges kiviteli alakjának blokksémája, a 2. ábra az 1. ábrán vázolt blokkséma magyarázó ábrája, amely a fluxusok és az Uv vezérlöfeszültség közvetlen ősz­­szehasonlitását mutatja meg az alaphar­monikus szögelfordulés (vagy az idő) függvényében, a 3. ábra a gyújtásvezérló egység egy másik lehetséges kiviteli alakjának blokksémája, a 4. ábra a gyújtásvezérló egység harma­dik lehetséges kiviteli alakjának blokk­sémája, az 5. ábra a gyújtásvezérló egység negye­dik lehetséges kiviteli alakjának blokk­sémája, a 6. ábra a gyújtásvezérló egység ötödik lehetséges kiviteli alakjának blokksémá­ja, a 7. ábra a gyújtásvezérló egység hatodik lehetséges kiviteli alakjának blokksémá­ja. Az 1. ábrán példaként bemutatott egyik lehetséges kiviteli alakban az 5 fluxusjelek előállítására szolgáló áramkör bemenetére az ábrán nem vázolt ia,ib,ic áramot és ua,ub,uc feszültséget érzékelő áramkörök csatlakoz­nak, mig kimenetelhez kapcsolódnak a 4 kom­parátorfokozat bemenetei és fluxuspillanatér­­tékek adott kombinációjával arányos egyen­áramú jelet előállító 1 egység bemenetei. Ez az egység jelen esetben egyszerű többfázisú egyenirányító. A 2 szorzóegység egyik beme­netére a fluxuspillanatértékek adott kombiná­ciójával arányos egyenáramú jelet elóálllitó 1 egység kimenete, másik bemenetére pedig A1 jelátalakitó egységen keresztül a szabályozó­­kör egyik jele, az n»-n fordulatszám hibajel jut. A 2 szorzóegység kimenete 4 kompará­torfokozat másik bemenetére van kapcsolva, amelynek kimenetei csatlakoznak az ébrén nem részletezett olyan áramkörökhöz, ame­lyek a gyújtójeleket erósitik és formálják. A 2 szorzóegység Uv kimenőjelét (a vezérlő feszültséget) néhány lehetséges eset­re a 2. ábrán vázoltuk az idő függvényében [Qv(l) Uv(2)... Uv(5)]. A 4 komparátorfoko­zat összehasonlítja a vezérlőfeszültséget a gép alkalmasan megválasztott 2m számú flu­xusával (itt m a szimmetrikus felépítésű vál­takozóáramú gép fázisszáma), és az igy ke­letkező különbségi jelek nullaátmeneteinek pillanatában adja ki a gyújtójeleket. A fluxus alkalmas megválasztása itt két dolgot jelent. Egyrészt a választott fluxusok fázishelyzeté­­rek kell biztosítani a szükséges gyújtásszög tartományt (amely maximálisan egy 180°-os tartomány). Másrészt a gép azon fluxusait kell felhasználni a gyújtásvezérléshez, ame­lyek vagy a stabilitás szempontjából, vagy a váltakozóáramú gépet tápláló áramirányitó kommutációs határa szempontjából a legked­vezőbb. Ez utóbbi két szempont alapján nem­csak a gép állórész fluxusa és tranziens in­duktivitása mögötti fluxusa (redukált rotor fluxusa) jöhet szóba, hanem minden olyan fiktiv fluxus is, amely a 9c = ys f L' képlet szerint előállítható (itt V s az állórész fluxusok Park-vektora, is az állórész Park­vektora, L* pedig egy tetszőleges nagyságú fiktív induktivitás). Az 1. és 2. ábrán példa­képpen a redukált rotor fluxusok vonalai ér­tékeit használtuk fel erre a célra. A 2. ábrán a V ra fluxus esetében pl. a g(l)...g(5) pilla­natokban adhat ki gyújtó-jelet a 4 kompará­torfokozat az Uv vezérlöfeszültség értékétől (illetve az n*-n jel értékétől) függően. Az átviteli tényezőket úgy kell összehangolni, hogyha a rendszer a korlátozó. A1 jelátalakí­tó egység korlátján működik, akkor a 4 kom­parátorfokozat a vonali fluxusok nullaátmene­teitől mért ±90°-nál (vagy esetleg ennél ki­sebb szögnél) adjon gyújtójeleket. A 2. ábrát ugyan pozitív forgásirányra (fázissorrendre) rajzoltuk fel, de természetesen a gyújtásve­zérlő egység negatív forgásirány (fázissor­rend) esetén is helyesen működik. A 3. ábra egy másik lehetséges kiviteli alakot szemléltet. Ezúttal a fluxuspillanatér­­tékek adott kombinációjával arányos jelet előállító 1 egység a redukált rotor fluxus Park-vektorának abszolút értékét képezi, to­vábbá ebben az esetben az 5 fluxusjelek elő­állítására szolgáló áramkörnek olyan részt is kell tartamaznia, amely a fluxus Park-vektor derékszögű összetevőit (rx, V ry) is előál­lítja. Az elmondottakból következik, hogy ál­landósult állapotban az Uv vezérlöfeszültség időben állandó jel, ezért ez a megoldás ±70°­­rál nagyobb gyújtáskésleltetési szögek ese­tén bizonytalanul adhatja a gyújtójeleket. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom