196533. lajstromszámú szabadalom • Ólomakkumulátor, különösen tartós egyenletes igénybevételre

5 196533 6 ábra a találmány szerinti ólomakkumulá­tor keresztmetszete. A találmány szerinti ólomakkumulátor (ábra) olyan savas akkumulátor, amely műkö­désében az ismert akkumulátorokat követi. Benne soros kapcsolásban több cella van, amelyek közül a két szélső biztosítja a soros kapcsolás pozitív és negativ sarkait. A szom­szédos cellák között egy-egy 1 válaszfal van elrendezve, amelynek anyaga a folyadékot nem engedi át. A találmány értelmében a cel­lákban olyan 2 elektródok vannak kialkkitva, amelyeket fémszórással vagy elektrolitikus lerakatással hozunk létre. Ezek alapanyaga ólom, célszerűen ólomötvözet. A 2 elektródok jól kialakíthatók perforált vgy sima, legalább 0,1 mm vastag ólomlemezen, amely lemezek későbbiekben áriádként vagy kátédként il­leszthetők be a szerkezetbe. Az ólomlemez vastagságát mindenkor a terhelések, az igénybevételek határozzák meg, hiszen az akkumulátorban lejátszódó elektrokémiai fo­lyamatok hatására a 2 elektródok mechanikai deformációja is bekövetkezik. Célszerű 2 elektródokat az 1 válaszfalak két oldalán kialakítani, amikoris az 1 válasz­falak anyaga a folyadékzárás mellett elektro­mosan vezető. A 2 elektródokat ebben az esetben is fémszórással vagy elektrolitikus eljárásokkal hozzuk létre. Ilyenkor természe­tesen az 1 cellákban nincs szükség külön ólomból álló hordozólemezek beépítésére. Az 1 válaszfal célszerűen ólomból vagy grafitból áll, vastagsága a mindenkori üzemeltetési fel­tételeknek felel meg. Az akkumulátor két szélső cellájában a külső 1 válaszfalakat csatlakoztatjuk külső áramkörbe. Az elrende­zés olyan, adott esetben az 1 válaszfalak vízszintesen is kialakíthatók. Az elektrolit jelenléte biztosítja, hogy a 1 válaszfalak az ólomakkumulátor működésében annak tetsző­leges térbeli helyzetében részt tudnak venni. Mivel a felépítésből következően az 1 válasz­falakra felhordott 2 elektródok kis feszült­­séggrádienst okoznak, ezért a feltöltéskor és kisütéskor keletkező gáz mennyisége is mini­mális. A keletkező gáz a porózus 2 elektró­dokban jelentős részben felhalmozódhat. A 2 elektród célszerűen többrétegű fel­építésű. A hordozón, tehát célszerűen az 1 válaszfalon először egy alsó ólomréteget ké­szítünk el fémszórással vagy elektrolitikus eljárással, ezen a rétegen 4 hálót rendezünk el, majd újabb ólomréteget hozunk létre. A 4 háló szigetelőanyagból áll, míg az ólomréteget előnyösen 0,1...2,0 t%, célszerűen. 0,6 t% bári­­um-sziliciddel ötvözött ólomból hozzuk létre. Az adalékanyag az ólomakkumulátor üzemelte­tése során stabilizáló tényezőként működik. A 4 háló anyaga lehet üvegszál vagy műanyag, feladata az 1 válaszfal, illetve a hordozó me­chanikai stabilitásának javítása, esetleg biz­tosítása. Az 1 válaszfalat a célszerűen rá felvitt 2 elektródokkal együtt 5 tartókeretbe he­lyezzük. Az 5 tartókeret és az 1 válaszfalak között fol.vadéktömör kapcsolatot hozunk lét­re. A 4 hálót a 2 elektród felületén túlnyúló­an helyezzük fel és az 5 tartókeretben fog­juk meg. A megfogást például hegesztéssel biztosítjuk. Ezt megkönnyíti, ha az 5 tartó­keret szigetelő tulajdonságú műanyagból ké­szül. Az ólomakkumulátort 6 edényben hoz­zuk létre, amely az 5 tartókeretet a benne elrendezett 1 válaszfalakkal együtt fogadja be. Az 1 válaszfalak határozzák meg az ólom­­akkumulátor celláit, amelyeket üzemeltetés előtt a kívánt összetételű elektrolittal, általában 25... 40tf% koncentrációjú kénsavval töltünk fel. Az elektrolit biztosítja az elek­tromos kapcsolatot a 2 elektródok között. A találmány szerinti ólomakkumulátor cellái folyadéktömören is lezárhatók, ha azokban 3 szeparátorokat helyezünk el. A 3 szeparátorok általában kovasav-anhidridből állnak, amely kolloid anyagként van jelen és amely célszerűen 1,8...10,0 t%, előnyösen 2,6 t% szilicium-diszulfidot tartalmaz. így a kénsavnál jóval nagyobb viszkozitású 3 sze­parátor jön létre, amelyben a szilícium-di­­szulfid vízben felbomolva az akkumulátorban lezajló kémiai reakciókat előnyösen befolyá­solja. A 3 szeparátor feladata az, hogy a 2 elektródok között tartsa az elektrolitot, de egyúttal az elektródok között olyan térbeli távolságot biztosítson, amelynél az ólomakku­mulátor semmilyen helyzetében sem fordulhat elő, hogy a 2 elektródok egymással érintkez­zenek. A 3 szeparátor tehát gél-szerű anyag, amely alkalmas arra, hogy az elektrolit kifo­lyását a 6 edényből megakadályozza, ha a cella mechanikai sérülése miatt ennek veszé­lye fennáll. A 2 elektródokat, mint említettük, cél­szerűen több ólomrétegból hozzuk létre, míg 4 háló alkalmazása esetében a bárium-szili­­ciddel ötvözött alumimiumból 0,5...0,7 mm vas­tag rétegeket készítünk. A találmány szerinti ólomakkumulátor üzemeltetését bevezető első feltöltést az is­mert módon kell végrehajtani. Miután a gáz­fejlődés az elektrolitban megszűnt, a 6 edény tömören lezárható és a hermetikusan zárt ólomakkumulátor a szokásos módon üzembe vehető. A talpasztalat azt mutatja, hogy a talál­mány szerinti ólomakkumulátor mindenek előtt olyan körülmények között használható, ahol egyenletes terheléssel kell számolni. En­nek megfelelően célszerű felügyeletére olyan áramkört létrehozni, amely több egymással összekapcsolt ólomakkumulátor esetén bizto­sítja, hogy az egyes cellákban, az ái-amfelvé­­tel mindenkor egy adott határérték alatt ma­rad. Ezzel a megoldással különösen hosszú élettartam érhető el. A találmány szerinti ólomakkumulátor alapvető előnye az ismertekhez képest 3,..4- szeres tömegre és 8...10-szeres térfogatra vonatkoztatott energiasürüség-növekedés. Az 5 10 i5 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom