196529. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektród előállítására vákuumos áramköri megszakítók részére

3 196529 4 A találmány tárgya eljárás elektród elő­állítására vákuumos áramköri megszakítók ré­szére, amikoris réz és ezüst közül legalább egyet tartalmazó elektromosan vezető fémport és az elektromosan vezető fémpornál maga­sabb olvadáspontú porított tűzálló anyagot összekeverünk, majd a keveréket összetömö­­ritjük és a tömörítvényt vákuumban szinte­­reljük. A találmány szerinti eljárás különösen krómból, mint tűzálló anyagból és rézből álló elektródák előállítására alkalmas, például a főleg krómból és kis mennyiségű rézből álló elektródok készítésére. Ezek az elektródok igen jól használhatók vákuumos áramköri megszakítókban, amelyeket például jármüvek­ben, védöáramkörökbe, stb. építenek be. A vákuumos áramköri megszakítókhoz kialakított elektródok anyagának egy részét vezető fém, általában réz és/vagy ezüst, míg anyaguk további, jelentős részét a vezető fémnél magasabb olvadáspontú höálló anyag, általában króm alkotja. Az ezekből összetevő­dő elektródokat a nagy dielektromos szilárd­ság jellemzi, ezért nagy erősségű villamos áramok megszakítására alkalmasak. Hőálló anyagként szokásosan krómot, kobaltot, nik­kelt, vast, tantált, volfrámot, molibdént, stb. használnak, amelyek közül különösen a kró­mot alkalmazzák széles körben. A vákuumos áramköri megszakítókhoz készülő elektródok előállítására ismert az az eljárás, hogy a nyersanyagokat megolvaszt­ják, megszilárdítják, ezzel a szükséges ösz­­szetételű elektródötvözetet létrehozzák. Másik lehetőségként adódik, hogy a porított nyers­anyagokat összekeverik és szinterelik. A szinterelés a jobban elterjedt eljárás az ilyen elektród anyagok előállítására, mivel olyan összetevőkből kell az elektródot létre­hozni, amelyek olvadékonysága egymásban kicsi, és amelyekből - különösen vonatkozik ez a krómra és a rézre - nehéz ötvözetet létrehozni. A nehézséget az okozza, hogy mindkét összetevő megolvasztásakor az olva­dék két, az egyes komponensekben erősen feldúsult fázissá válik szét. Ez a helyzet például a réz és vas, a réz és kobalt és sok más hasonló összetételű anyag esetében. Az 50-55 870 szám alatt közzétett JP szabadalmi bejelentés ismerteti azt az eljárást, amellyel szinterelés művelete révén elektromosan ve­zető fémből és hóálló anyagból az elektród létrehozható. A szinterelésen alapuló előállítási eljárá­sok lényege az, és ilyet ismertet az említett 50-55 870 számon közzétett JP szabadalmi bejelentés is, hogy a vákuumos áramköri megszakítóban felhasználásra szánt elektród előállítása céljából a nyersanyagokat por alakban összekeverik, tömörítik, majd a tö­mörítvényt szinterelik. A szintereléses előállítási eljárások alap­vető problémáját mindig az oxidációs folya­matok jelentik. Ennek elkerülése az 50--55 870 számon közzétett JP szabadalmi beje­lentésben javasolják a szinterelésnek nagy vákuumban vagy redukáló atmoszférában történő végrehajtását, aminek célja az oxidá­ció elkerülése. A vizsgálatok szerint a szintereléssel előállított elektródok dielektromos szilárdsága igen széles értéktartományban szóródik. Ez akkor is igaz, ha a nyersanyagokat, vagyis az elektromosan vezető fémport és a hőálló tulajdonságú fém porét összekeverés előtt gáztalanitják, vagy ha a szinterelést vá­kuumban, illetve redukáló atmoszférában hajtják végre. Ez utóbbi esetben sem lehet az értékek szórását nagyobb mértékben csökkenteni. Ebből az következik, hogy az elektródok előállítására alkalmazott technika, amelynek alapja a hagyományos szinterelés, nem alkalmas nagy dielektromos szilárdsággal jellemzett elektródok megbízható sorozat­­gyártására. A 50-55 870 számú közzétett JP szaba­dalmi bejelentés a dielektromos szilárdsággal kapcsolatban nem tartalmaz információt és lé­nyegében nem tér ki arra sem, hogy milyen kapcsolat van a szinterelési módszerek és a dielektromos szilárdság változásai között. A találmány feladata olyan eljárás kidol­gozása, amellyel a vákuumos áramköri meg­szakítók részére készülő és vezető fémből, valamint hóálló anyagból álló elektródok ré­szére olyan alapanyag állítható elő, amelyet a nagy dielektromos szilárdság jellemez és amelynek szükséges dielektromos szilárdsága viszonylag nagy reprodukálhatósággal bizto­sítható. A találmány alapja az a felismerés, hogy a forró izosztatikus összenyomás művelete - ennek révén lehet az elektród anyagát szín­tereim - és a hidrogénatmoszférában végzett elöszinterelés művelete lehetővé teszi, hogy az elkészült elektród dielektromos szilárdsá­ga a kívánatos nagy szintet elérje és egyút­tal ennek a szilárdságnak az értéke a külön­böző gyártási adagokban állandó maradjon. Felismerésünkhöz tartozik az is, hogy a por alakú nyersanyagok összekeverése és ezt követő forró izosztatikus összenyomása az elöszinterelés nélkül nem biztosítja a kívánt dielektromos szilárdságot, illetve az utóbbira jellemző szórása nem javul az ismert eljárá­sokkal kapott anyagokhoz képest. Az eiószin­­terelés nélkül végzett szintereléssel kapott termékek tehát lényeges paramétereiket te­kintve nem különbőznek a vákuumban vagy redukáló atmoszférában végzett szintereléssel egy lépésben előállított elektródanyagok pa­ramétereitől. A kitűzött feladat megoldására olyan el­járást dolgoztunk ki, amellyel vákuumos áramköri megszakítók részére elektród állít­ható elő, és amelyben réz és ezüst közül legalább egyet tartalmazó elektromosan veze­tő fémport és az elektromosan vezető fém­pornál magasabb olvadáspontú porított tűzál­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom