196519. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gátolt mozgékonyságú, vízoldható stabilizátor- és/vagy fátyolgátló-komplexet tartalmazó fotográfiai rétegek előállítására
2 196519 3 A találmány tárgya eljárás gátolt mozgékonyságú, vízoldható stabilizátor- és/vagy fátyolgátló-komplexeket is tartalmazó fekete-fehér vagy színes fotográfiai rétegek előállítására, amelyek zselatin és/vagy polimer alapú baritáltpapir vagy polietilén bevonatú (RC .resin coated') papír hordozóból illetve filmhordozóból, fényérzékeny réteg(ek)ből és védöréteg(ek)-ből állnak, A fotóipari gyakorlatban mind fekete-fehér, mind színes anyagok gyártásakor szükségessé válhat, hogy egyes adalékanyagokat (igy például stabilizátorokat és fátyolgátlókat) meghatározott céllal a fényérzékeny fotóanyag valamelyik rétegében rögzitsenek, azaz meggátolják, hogy ezek az adalékanyagok a gyártás vagy a kidolgozás sorén a réteg (ek)ból kidiffundáljanak. E cél elérésére általában 12-18 szénatomszámú alkilláncot visznek az adalékanyag molekulájába. Jól ismert például a szinképzők, illetve elöhívóanyagok diffúziójának ilyen módon történő megakadályozása (G. P. Duffin: Photographic Emulsion Chemistry, Focal Press, London, 1966. 197. o.). Mindazonáltal az így készített anyagok vizoldhatósága nagyon rossz, ezért vagy szerves oldószerben kell ezeket feloldani, aminek következtében a vizes fázisba való bevitelük különleges eljárást igényel vagy a molekulába további, a vízoldhatóságot elősegítő csoporto(ka)t kell beépíteni. (G. F. Duffin: Photographic Emulsion Chemistry, Focal Press, London, 1966, 197. a.). A fotográfiai stabilizétorok és fétyolgátlók diffúziójának meggátlása színes vagy fekete-fehér anyagok gyártásénál egyaránt szükségessé válhat rétegközi hatások megakadályozására, az alkil-lánccal történő .nehezítés' azonban részben előállítási, részben - az említettek értelmében - alkalmazástechnikai okok miatt nem előnyös. Ismeretes olyan eljárás, amely szerint cC-, fl-, vagy -ü-ciklodextrint alkalmaznak fotográfiai rétegekben azzal a céllal, hogy a fotóanyag érzékenységét növeljék. Ezt az 53/78 48 735 számú japán szabadalmi leírás (C.A. 90946543 r) ismerteti. E ciklikus oligoszacharidok fotográfiai hatása az oligo- és lineáris poliszacharidokéhoz hasonló, (a 978 880 számú angol szabadalmi leirás szerint laktózt, a 39714 számú NDK-beli szabadalmi leirés szerint dextránt, a 3 137 575 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint polifruktózt alkalmaznak), vizoldhatóséguk azonban mérsékelt. Ezért az ilyen ciklodextrinek stabilizátorral vagy fátyolgátlóval alkotott komplexei az utóbbiakra nézve csak a szokásosnál egy nagyságrenddel kisebb mennyiségben adagolhatok, emellett a fotóanyag rétegeiben szabadon difundálnak. A találmány célja, hogy vízben nem, vagy rosszul oldódó stabilizátorokból és/vagy fátyolgétlókból, szerves oldószerek alkalmazása nélkül, olyan vízoldható rendszereket képezzünk, amelyek fotográfiai hatásuk magatartása mellett erősen korlátozott diffúzióképességgel rendelkeznek, s a fényérzékeny rendszer egyéb alkotóelemeivel tökéletesen összeférnek. A találmány alapja az a felismerés, hogy a fotóiparban általánosan használt stabilizétorok és/vagy fátyolgátlók a ciklodextrinek vizol iható polimer származékaival olyan zárványkomplexet képeznek, amelynek oldhatósága eléri a technológiában megkövetelt koncent"éciót. A találmány további alapja az a felismerés, hogy ciklodextrin-polimerek feleslegének jelenlétében a stabilizátor- és/vagy fátyolgátló-cikiodextrin komplex egyensúlya a disszociálatlan komplex irányában olyan mértékig van eltolva, hogy a jelenlevő stabílizétorrak és/vagy fátyolgátlónak gyakorlatilag teljes mennyisége a nagyobb molekulasúlyú komplexalakban van jelen. A találmány alapjául szolgál az a felismerés is, hogy ciklodextrin-szérmazékok vizoldható polimerjeivel képzett stabilizátorés//agy fátyolgátló-komplexek fotográfiai rétegekben erősen korlátozott mozgékonyságot mulatnak, ha a polimer olyan ionizálódó csoportokat tartalmaz, amelyek a zselatin és/vagy polimer mátrixszal kölcsönhatásba léphe1 nek és a stabilizátor és/vagy fátyolgátló roo’ekulát a rétegben rögzitik. A ciklodextrinek 6, 7 vagy 8 glukopiranóz egységből felépülő ciklikus, nem redukáló oligoszacharidok, amelyeket keményítő enzimatikus lebontásával álltának elő. Gyakorlati felhasználásuk főként zárvénykomplexképző képességükön alapul (Szejtli J.: Cyclodextrins and their Inclusion Complexes, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982). A hattagú cC-, a héttagú fl-, a nyolctagú ’s-cikiodextrin gyűrűjén levő primer és szekunder alkoholos hidroxil-csoportok reakciókészsége lehetővé teszi nagy molekulatömegű származékok (ciklodextrin-polimerek) előállításét. Az irodalom vízben oldódó, de vizben duzzadó ciklodextrin-polimereket különböztet meg. Az előbbiek kétféleképpen állíthatók elő: c.klodextrínből telítetlen monomert készítenek és ezt polimerizálják, (J. Polyro. Sei. Lett. 13/1975/357) vagy valamely alkalmas bifunkciós reagenssel, célszerűen diepoxi-vegyülettel, vagy epiklórhidrinnel térhálósitják a ciklodextrint (1 244 990 számú nagy-britan- i iái és 181.733. lajstromszámú magyar szabadalmi leirés). Mindkét eljárással közepes étlagmolekulatőmegű terméket nyernek, amelyek •■'ízben jól oldódnak és zárványkomplexeket képeznek. Komplexeik stabilitása általában lagyobb, mint a monomer ciklodextrineké, amit az egymáshoz kapcsolt gyűrűk előnyös lérbeli elrendeződésével és fl-ciklodextrin esetében a polimer nagyobb oldékonységával magyaráznak. (Macromolecules 9/1976/705; 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
