196513. lajstromszámú szabadalom • Berendezés feszültség mintavételezéssel történő mérésére
9 196513 10 után a segédjei frekvenciájú különbségi jel erősítése. A 8 fázisérzékeny egyenirányító kímenete 9 aluláteresztó szűrön keresztül a szabályozható erósitésű 3 erősítő erösítésszabályozó 21 vezérlő bemenetére kapcsolódik. A 7 erősítő, a 8 fázisérzékeny egyenirányító és a 9 aluláteresztó szűrő 28 visszacsatoló ágat képeznek. A 8 fázisérzékeny egyenirányító a fázishelyes különbségi jelből igen nagy szelektivitással előjelhelyes vezérlő egyenfeszültséget állít elő, amely végeredményképpen a szabályozható erősítésű 3 erősítő erősítését oly mértékben változtatja, hogy az 5 különbségképzó áramkör 24 és 25 bemenetéin található segédjei frekvenciájú jelek azonos amplitúdójúak legyenek. Az integráló típusú 7 erősítő erősítésének növelésével az 5 különbségképző áramkör kimenetén a segédjei csökken, így kellően nagyra választott erősítés esetén az 5 különbségképző áramkör kimenetén mérhető segédjei frekvenciájú jel a mérendő jelhez képest mindenkor egy előre meghatározható minimum szinten tartható, így az utóhbi mérésénél hibát nem okoz. Ez a kialakítás azért előnyös, mert az 5 különbségképző áramkört egyben a visszacsatolás különbségképző elemeként is használjuk, és az 5 különbségképző áramkör is benne van a zárt szabályozási hurokban. A 2. ábra szerint a 28 visszacsatoló ág az 1. ábrától eltérően úgy is kialakítható, hogy az az 5 különbségképző áramkör 24 bemeneté és a 21 vezérlő bemenet közé var beiktatva. Ez esetben a 28 visszacsatoló ágban egy különbségképzést is el kell végezni, mivel az 5 különbségképzó áramkör ekkoi nincs benne a szabályozási hurokban. A 4 mintavevő és tartó árankör kimenetére 52 fázisérzékeny egyenirányító közvetlenül csatlakozik, ennek szűrt kimenete egy egyenfeszültségű 51 különbségképzó tag egyik bemenetére jut, amelynek másik bemenetét a 13 fázistoló áramkör kimenetére kapcsolt 50 egyenirányító szűrt jele táplálja. Az 51 különbségképzó tag kimenete a hurokerösitést beállító 53 erősítőn és a stabilitáshoz szükséges 54 aluláteresztő szűrőn át csatlakozik a 21 vezérlő bemenetre. Ennél a kivitelnél a segédjei nagyobb amplitúdóval nyerhető a visszacsatolás számára, így jobb a jel/zaj viszony. ' A 3. ábra szerint a 28 visszacsatoló ég az 1. ábrától eltérően az 5 különbségképző áramkör kimenetére és 24 bemenetére is csatlakozik egy 60 különbségképzó tag bemeneté által. A 60 különbségképzó tag kimenete a szabályozási kör különbségképzését végző 61 különbségképzó tag egyik bemenetére kerül, amelynek másik bemenete a 13 fázistoló áramkör kimenetére van csatlakoztatva. A 61 különbségképzó tag kimenő jele 62 erősítőn keresztül 63 fázisérzékeny egyenirányítóra jut, amelyet szintén a 13 fázistoló áramkör kimenő jele vezérli. A 63 fázisérzékeny 6 egyenirányító kimenő jele a stabilitáshoz szükséges 64 aluláteresztó szűrón keresztül vezérli a 21 vezérlő bemenetet. Ennek a kialakításnak is előnye, hogy az 5 különbségképző áramkör benne van a zárt szabályozási hurokban. A találmány szerinti berendezésben olyan szabályozóhurok van, amely azáltal, hogy a 14 segédoszcillátor segédjeiére biztosítja a hömérsékletfüggetlen erősítést, automatikusan biztosítja azt a mérendő jelre is. Az 5 különbségképzó áramkör kimenetére csatlakozik még egy 6 jelfeldolgozó egység. A 6 jelfeldolgozó egységbe olyan minta\ett impulzussor jut, amely hordozza a mérendő jel statisztikus jellemzőit, és benne a segédjei frekvenciájú jel hatása elhanyagolható. A 6 jelfeldogozó egység a mintavételezett impulzussorozatból annak csúcs-, elekr.rolitikus közép és/vagy valódi effektiv értékével arányos jelet képez és szolgáltat a 29 kimeneten, amely jel a mérendő jel megfelelő értékével arányos és a mérendő jel megfelelő értékében van kalibrálva. A 29 kimenet jele nem ábrázolt analóg-digitális átalakítón keresztül számítógépbe továbbítható továbbítás végett. A 6 jelfeldolgozó egység lehet ennél bonyolultabb statisztikai jellemzőt (pl. amplitűtóeloszlást) vagy jellemzőket is meghatározó áramkór, és felépíthető akár analóg, akár digitális áramkörökkel. A 4. ábra az 1. ábra szerinti 1 csatolóegység és 2 mintavételezö szerv egy olyan kialakítását szemlélteti, amely széles frekvenciatartományban működő millivoltméter céljára igen alkalmas. A mérendő feszültség jel a 15 bemenetről 30 kondenzátoron keresztül jut a 2 mintavételező szerv 17 jelbemenetére. A 14 segédoszcillátor 16 kimenetén lévő, pl. 1 kHz-es szinuszos vagy négyszög segédjei soros 33 ellenálláson, 32 átvezető kondenzátoron és 31 ellenálláson keresztül jut a 17 jelbemenetre. Az 1 csatolóegység összegzi tehát a két jelet, és egyben a 32 átvezető kondenzátorral biztosítja, hogy a nagyfrekvenciás (pl. 100 kHz-1 GHz) mérendő jel ne jusson a 16 kimenetre. A 17 jelbemenet analóg 34 diódás kapcsolóáramkörön keresztül csatlakozik egy 47 erősítő bemenetére, amely utóbbi kimenete képezi a 2 mintavételezö szerv 20 kimenetét. A 34 diódás kapcsolóáramkör -Ut és +U t tápfeszültségek közé 35 és 36 ellenállásokon keresztül kapcsolt négy, hídbakapcsolt 37, 38, 39 és 40 diódát tartalmaz. A diódás hídkapcsolásnak a 35 és 36 ellenállásokhoz csatlakozó pontjaira egy 48 impulzustranszformátor szekunder tekercse 41 ill. 42 kondenzátorokon át egymással szinkron pozitív ill. negatív impulzusokat ad a primer tekercsen lévő, a 18 vezérlő bemeneten át a 12 generátortól kapott, pl. 100-150 kHz tartományban változó vezérlésnek megfelelően, amely tartomány meghatározza a mérés alsó hatásfrekvenciáját. A pozitív és negativ impulzosok 5 10 15 20 25 30 35 30 45 50 55 60 65
