196509. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kényszeráramlásos, célszerűen túlnyomásos elválasztástechnikai vizsgálatok végzésére planáris rendszerben

196509 8 9. ábra cirkuláris kényszeráramló­sos elválasztáshoz használt réteglap felülnézete, a 10. ábra kényszeráramlásos előtisztí­tó rendszer felülnézete, mig a 11. ábra a találmány szerinti eljárás foganatosításának blokkváz­lata. A találmány szerinti eljárás foganatosí­tása sorén először réteglapot alakítunk ki, amelyre elválasztandó minta összetevőinek továbbvitelére alkalmas vivöanyag egy vagy többirányú szétterjedésének feltételeit meg­teremtő szorbensréteget viszünk fel. A vivő­anyag az adott minta várható összetételének megfelelő eluens (kromatográfiás kifejlesztés esetén) vagy alkalmas oldószer (elektroforé­­zises kifejlesztés esetén) lehet. A kétféle ki­­fejlesztés a találmány értelmében kombináltan is alkalmazható, ekkor a vivőanyagot oly mó­don kell megválasztani, hogy mind oldószer­ként, mind pedig eluensként hatásos legyen. A réteglapok az ismert módon készíthe­tők el, de a továbbiakban ismertetendő kü­lönleges kialakitásúak is lehetnek. A rajtuk levő szorbensréteg létrehozására különösen előnyős a különböző fajlagos felületű, pórus­eloszlású, pórusméretü, szemcseméret szerint is differenciált szilikagél, aluminium-oxid, magnézium-szilikát, talkum a szervetlen anyagok, mig cellulóz, műgyantapor, poliamid a szerves anyagok közül. Természetesen ezen túlmenően más anyagok is előnyösen használ­hatók, s a tapasztalat szerint igen kedvező eredmények érhetők el a kémiailag kötött fordított fázisú szorbenst tartalmazó réteg­lapok segítségével. Előnyös megoldás külön­böző hosszúságú és különleges, például Si-0- -Si-C kötéssel felvitt alkil láncok alkalmazá­sa. A szilikagél funkciós csoportok, egyebek között diói (vicinális hidroxil), amino-ciano, amino és nitro csoportok hordozására alkal­mas, az igy kialakított, vagy kémiailag kötött normális fázisú szorbenseket alkalmazó ré­teglapok szintén előnyösek. A szerves vagy szervetlen ioncserélő rétegek és ezek kombi­nációi ugyancsak pozitív eredményeket hoz­tak. Ezekben megfelelő funkciós csoportokkal lehet a gyenge kationcserélő vagy anioncse­rélő jellemzőket elérni. A méret szerinti kizáráson (size exclusi­on) alapuló elválasztások esetén a nagy mér­tékben keresztkötésekkel kialakított polimer gélek és a szervetlen gélek (például széles pórustartományú szilikagél alapú keverékek szililezett vagy kémiailag módosított formá­ban) használata ajánlható. Optikailag aktív vegyületek elválasztása cselén a .királis" (optikailag forgatóképes) anyagok alkalmazása célszerű. A réteglap készülhet egyebek között eloxált alumíniumból vagy szerves anyagból, például műanyagból, egyebek között színte­reléssel, polimerizációval. A szorbensréteg lehet homogén, több anyagból kevert vagy kapcsolt anyagú. Ez utóbbi esetben a réteg egymás mellett elren­dezett, eltérő tulajdonságú szegmensekből áll. A szorbensréteg vastagsága célszerűen 0,05 és 5,0 mm között van, ezt az elválsztás feltételeinek megfelelően kell megválasztani. A szorbensréteg gél ellátott réteglap fe­lületének kijelölt pontjára (pontjaira) a meg­határozandó összetevőket tartalmazó egy vagy több minta felvitele a következő lépés. Ez az elválasztás feltételeitől függően sá­vosan vagy foltszerűen száraz vagy nedves szorbensrétegre történik, mégpedig a vivő­­anyag (kromatográfiai eluens és/vagy elekt­­roforézishez szükséges oldószer) áramában történő beadagolással - ez az általános gya­korlat - vagy a beadagolástól függetlenül (mint azt a 2 091 579 számú QB /angol/ köz­zétételi iratban javasolták). A felvitt minta környezetébe el kell jut­tatni a vivőanyagot. Ez történhet a minta felvitelétől függetlenül, vagy pedig, mint em­lítettük, a vivöanyag biztosíthatja a minta bemosását a réteglap felületén levő szor­­bensrétegbe. A kifejlesztés gyors és hatásos elvégzé­se céljából a vivőanyagot kényszeráramlásba hozzuk. Ez történhet túlnyomás alkalmazóval, elektroozmózisos feltételek létrehozásával, a réteglapnak rajta kívül kijelölt tengely kö­rüli forgásba hozásával (centrifugális erő hatásával), vákuummal vagy más alkalmas el­járással. A kényszeráramlásba hozott vivőanyag a mintában levő összetevők adott sorrendben - oldékonyságuk, retenciójuk mértékében - magával viszi és a vizsgálat idejével növekvő távolságra továbbítja. Mint az 1. ábrán látszik, a mintából el­szállított összetevők optikai jellemzőinek, különösen denzitásának mérésével az össze­tevők mennyiségére is jellemző adatok nyer­hetők. Ha a réteglapon maradt anyagot te­kintjük, akkor az 1. ábra szerinti A görbe­sereg nyerhető. Ebben 1 .... 7 sávban a jól vagy még elfogadhatóan mérhető összetevők­nek megfelelő görbék láthatók, míg a 8 .... 14 sávban már a rosszul mérhető szintek szere­pelnek. Ha a réteglap szélét elhagyó anyagot összegyűjtjük - mintánként külön csatorná­ban - akkor a B görbesereg szerinti mérési adatok nyerhetők, amelyekből kitűnően az 1 .... 7 sávokban a réteglapon maradt vi­szonylag nagy anyagmennyiség miatt alig vagy rosszul értékelhető csúcsok adódnak, mig a vivóanyaggal a réteglapról leginkább levitt anyagoknak a 8 .... 14 sávok felelnek meg. Ebből következik, hogy az A görbese­reg esetén a, a B görbesereg esetén b' mé­rési szakasz hordozza az igazán értékes in­formációt, mig az A görbesereg b, a B gör­besereg a’ mérési szakaszán kevéssé hasz­nosítható információ van. Az a és a', illetve 5 10 15 20 25 30 35 40 15 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom