196479. lajstromszámú szabadalom • Csőelemekből összeállítható szerkezet bútorok, állványok és hasonlók készítéséhez

3 196479 4 A találmány tárgya csőelemekből összeál­lított szerkezet bútorok, állványok és hason­lók készítéséhez, amelyeknek lényegében va­lamennyi tartó- és összekötóelemét egyenes csóelemek képezik. Az iparban gyártott csőbú toroknak, áll­ványoknak és hasonlóknak az elmúlt időkben igen sok változata vált ismertté. így például a csőbútorok túlnyomó több­sége monolit szerkezeti kialakítású. Ez azt jelenti, hogy a csóbútorok egyes elemeit ezek összeerősitésekor mereven, oldhatatlanul kötik össze úgy, hogy újból elemekre való bontás szüksége esetén az elemek oly mér­tékben megsérülnek, rongálódnak, ami újra­felhasználásukat lehetetlenné teszi. Bár ez a megállapítás mind a fából ké­szült, mind a csőből készített bútorokra egyaránt érvényes, a monolit szerkezet al­kalmazása, ezek elmeinek oldhatatlanul való összeerősitése főként csőbútoroknál hátrá­nyos, mert a csőbútorok általában egysze­rűbb kiképzésűek, olyanok, amelyeknél szó­ba jöhet ezek alakjának, konstrukciójának bizonyos használati idő után való átalakítása. Fa bútorok szétszerelésének azért kisebb a jelentősége, mert ezek esztétikum és stílus szempontjából rendszerint különlegesebbek, értékesebbek. Egy adott forma bizonyos ide­ig tartó használata után ezeket általában mér nem érdemes átalakítani. Az ismert csőbútorok hátránya még az is, hogy egyes részeik hajlítással készülnek. Csöveknek szabályos, mindenütt sima felület­tel való hajlítása igen nehéz feladat. Hajlí­­táshoz a csöveket valamilyen anyaggal, pél­dául homokkal tömören ki kell tölteni, ebben az állapotban a hajlítani kívánt csőszakaszo­kat föl kell hevíteni, ezután a hajlitást - olykor több művelettel - elvégezni, majd a hajlított csőből a töltőanyagot el kell távolí­tani és a csövet megtisztítani. Mindez hosszú munkaidőt igénylő, nehéz feladat, ami az is­mert csőbútorok előállítási költségeit jelentő­sen megnöveli. Az ismert csőbútoroknál az adott alakhoz és mérethez más és más csodarabokat kell használni, ezeket különböző helyeken és mó­dokon kell - rendszerint hegesztéssel - ösz­­szeerősiteni. A hegesztés - főként alumínium anyagú csövek esetén - csak nagy selejt érán végezhető, mert a hegesztési varrat aránylag gyakran átég, megreped. A hegesz­tés elkészítése után külön feladatot jelent a hegesztési varrat lesimítása, csiszolása is. A csövekből és hasonló elemekből készí­tett ismert állványszerkezeteknél és hason­lóknál lényegében ugyanolyan problémákkal kell számolni, mint a csöbútorokkal kapcso­latban ismertettük. Az állványoknál és áll— ványszerü szerkezeteknél a csőbútoroknál ismertetetteken kívül további hátrányos je­lenség, hogy az állványok rendszerint nagy mértékben vannak terhelve, tehát ha a he­­gesz’ y egyéb hiba köv. í keztében az állvány összeomlik, ez igen nagy anyagi kárt és ezenkívül balesetet is okozhat. Állványok­nál további hiba, hogy az ismert, csőanyagú állványok az oldhatatlan, például hegesztett összeerósitések alkalmazása esetén nem sze­relhetők szét úgy, hogy részeik teljes érté­kűek maradjanak, noha az állványok alkalma­zásárak egyik jellemzője, hogy üzemekben és hasonló helyeken aránylag gyakran kell az állványokat áttelepíteni, más helyiségbe áthe­lyezni, eltérő módokon összeépíteni. Ismertek különböző lemezidomokból ké­szített állványok is, amely állványok elemei sűrűr egymás mellett lévő, különböző alakú lyukaiikal vannak kiképezve. Az ilyen megol­dások hibája, hogy az elemek sok és külön­böző lyukjának előállítása sokféle szerszámot és hosszú munkaidőt kíván. További hibájuk, hogy csupán ipari, raktározási célokra hasz­nálhatók, mert esztétikai hiányosságaik kö­vetkeztében nem alkalmasak arra, hogy eze­ket lakásban, például könyvállványként, tele­vízió vagy hasonló tartására szolgáló asztal­ként stb. alkalmazzák. Ismertek olyan állványok is, amelyeknél csőelenek bonyolult alakú bilincsek révén vannak egymással összeerősitve. E megoldás hibája, hogy a bilincsek igényelt pontossága és bonyolult alakja következtében az ilyen állványok igen drágák és esztétikusnak sem mondhatók. A találmány feladata bútorok, állványok és hasonlók készítéséhez használható olyan, csőeleírékből összeállított szerkezet létreho­zása, a nelynek részei tömeggyártás-jelleggel, olcsón és nagy méretpontossággal készíthe­tők, a csóelemek egymással könnyen és gyorsan összeerősíthetők és összeszerelt ál­lapotukból ugyanilyen könnyen és gyorsan, teljes használhatósági értékük megtartásával szétszerelhetők, néhány hosszméretben ké­szítve bútorok és állványok igen változatos alakú és méretű sorozatainak előállítására egyformán használhatók, továbbá az össze- és szétszereléshez gyakorlatilag csak minden háztartásban és üzemben meglevő legegysze­rűbb szerszámok szükségesek és a szerelési munka ^végzéséhez szakképzettségre nincs szükség A ta álmány értelmében a kitűzött felada­tot olyan csőelemekből összeállított szerkezet létrehozáséval oldjuk meg, amelynél a csőele­mek legalább egyik végén és esetenként a csővégeh között valamely részén lapított cső­szakasz van, a csővégen levő lapított csősza­kasz kü'sö vége a csőelem tengelyébe eső középpor tű, a lapított csőszakasz szélessége felével i gyenlő nagyságú sugárral le van kerekítve, valamit.; a lapuott csőszakaszok­ban rögzitőcsavart befogadó egy vagy több furat var . A találmány szerinti csőeiemekböl össze­állított szerkezet egyik kedvező kiviteli alak­jánál a csövégen levő lapított csőszakasz a cső hoss: irányéra merőleges, gyakorlatilag a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom